Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-191

23ft 191. országos ülés 1897. deczeinber 7 éa, kedden. osztrákoknak nem kell? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és hogy az ország érdekeivel megegyezik az, hogy mi igyekezzünk Ausztriára a császárparagrafusnak alkalmaztatását ráerőszakolni csak azért, hogy Magyarországgal a status quo egy bizonyos ideig még ezentúl is fennálljon? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem hiszem, hogy lenne olyan elfogult ember, a ki azt állíthatná, hogy ez a két ország között békés és barátságos viszonyra vezethet, és szomszédias bizalmat kelt az, ha mi erővel fenn akarunk tartani olyan állapotot, a melyet a Lajthántúl fentartani többé nem akarnak (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.); és ha erővel fenn akarjuk tartani azt, a mit Ausztriában oly erővel utasítottak vissza, hogy még tárgyalás alá sem merték a Reichsrathban bocsátani (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és így azt akarjuk provokálni, hogy Ausztriában az a paragrafus alkalmaztassák, a mely ámbár bele van igtatva az osztrák alkotmányba, de azért az alkotmányos fogalmakat minden esetre sérti, mert lehetetlen, hogy azt be ne lássák a Lajthán túl, hogy ha az uralkodó rendeletével vitetik valamely törvény keresztül, ez nem a népakaratból kifolyólag létesíttetik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Eljött, t. ház, az ideje annak, hogy mélyen meggondolja az ország, mikép teszi meg az első lépést azon téren, a mely végre valahára megnyílt előtte, nem a magyar országgyűlés erélyessége és hazafisága folytán, mit fájdalommal emelek ki (Úgy van! a szélső baloldalon.), hanem a körülmények és a helyzetnek fejlődése folytán (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.); eljött az ideje, hogy megfontoljuk, vájjon tanácsos-e az ország érdekében oly úton haladni, a mely út semmi esetre sem volt annyira kedvező Magyarország felvirágzásán^, mint lenne az, hogy ha önrendelkezési jogával úgy élhetett volna az ország, hogy saját érdekei, saját legjobb belátása szerint korlátlanul intézhette volna ügyeit. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Fontoljuk meg, nem-e kötelessége az országnak végre állandó alapra helyezni közgazdasági viszonyait (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és gondoljuk meg azt, el nem mulasztja-e kötelességét ez az országgyűlés, midőn nem használja fel azt a kedvező alkalmat, a mely gondviselésszertíen most adva van. (Úgy van! [Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Azt nem hihetem, t. ház, hogy a legfelsőbb körökben akadályok gördíttetbetnének az ellen, hogy Magyarország önrendelkezési jogával úgy éljen, mint a hogy azt érdekei megkivánják. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen emlékezzünk csak vissza arra, (Halljuk ! Halljuk!) hogy Magyarország akarata rábírta az alkotmányos uralkodót arra, hogy szentesítse a polgári házasságot, (Úgy van! a szélső baloldalon.) ámbár mindnyájan tudjuk, hogy családjának Nagyományai ez ellen voltak, és hogy az uralkodó saját maga is buzgó és meggyőződött katholikus. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Továbbá mindnyájan tudjuk azt, hogy a Habsburg-ház Nagyományai németek, azért mégis egy egész évig beleegyezett az uralkodó abba, hogy a cseh aspirácziókat istápolják, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és csak akkor bocsátotta el miniszterét, midőn valóságosan alkotmánysértő és felháborító eszközökhöz nyúlt, hogy a németek durván nyilvánuló követeléseit féken tartsa. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát az uralkodónak alkotmányos érzése ilyen nagyfokú, akkor valóságos sértés azt feltenni az uralkodóról, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) hogy ha az említett nagy kérdésekben le tudja küzdeni családi Nagyományait, és egyéni érzelmeit azért, mert megemlékezik arról, hogy alkotmányos uralkodó, csakis akkor ne tudna alkotmányos uralkodó lenni, a mikor Magyarországról (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon) és Magyarország érdekeiről van szó. Én, t. ház, azt hiszem, hogy sértés az uralkodóra feltenni azt, hogy a magyar királynak nem fekszik szivén Magyarország érdeke, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) ezt feltételezni veszélyes dolog, mert ellentétbe helyezi az uralkodó feltételezett érzelmét, a melyről meg vagyok győződve, hogy nem létezik, a nemzet természetes jogaival és érdekeivel. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) T. túloldal! Én arra kérem önöket egész odaadással, hazafiúi vágyódással, hogy tekintsenek szivükbe; lehetetlen, hogy azokban a szivekben ne ugyanaz a vér keringjen, mint a mely vér most a mi sziveinket feldobogtatja; lehetetlen, hogy önök be ne lássák, hogy az alkalom, mely most kínálkozik, olyan kedvező, a melyet elszalasztanunk nem szabad. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A kormány tagjaihoz is szólok s azt kérdem tolok, nem ébred-e fel bennük a természetes vágy arra a dicsőségre, hogy ők Írhassák be Magyarország történelmének könyvébe nevüket azokkal az arany betűkkel, a melyekkel bele volna irva, oly minisztérium neve, mely létre hozná Magyarország önállóságát a közgazdasági téren. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a kormány tagjai nem érzik, hogy ez milyen dicsőség volna, akkor bocsássanak meg önök, t. miniszterek, ha azt mondom, hogy kételkedném abban, hogy önök fel tudják fogni a helyzet fontosságát, meg tudják érteni állásuk felelősségét, és oly érzésekre képesek, melyeket szivében táplálni minden igaz