Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-191

234 191. országos ülés 1897. deczember 7-én, kedden. a t. házat, hogy ezen jelentést, a melyet az 1897 : XXXV. törvényczikk értelmében van szerencsém a ház elé terjeszteni, méltóztassék kinyomatni, szétosztatni s elő..eges tárgyalás és jelentéstétel végett a közgazdasági bizottsághoz utasítani azzal, hogy ezen bizottság még oly időben, terjeszsze jelentését a ház elé, hogy az az 1898. évi költségvetéssel, különösen pedig a kereskedelemügyi minisztérium költségvetésével együttesen tárgyalható legyen. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr által előterjesztett és a kereskedelemügyi minisztériumnak 1896. évi mííködéséről szóló jelentés a ház tagjai között szét fog osztatni. A kereskedelemügyi miniszter úr által beterjesztett további jelentés, mely a magyar királyi központi statisztikai hivatal 1898 évi munkatervére vonatkozik, ki fog nyomatni, szét fog osztatni a ház tagjai között és előzetes tárgyalás végett a közgazdasági bizottsághoz ntasíttatik azzal, hogy a közgazdasági bizottság erre vonatkozó jelentését oly időben terjeszsze elő a háznak, hogy az az 1898. évi költségvetéssel kapcsolatosan legyen tárgyalható. Következik a napirend értelmében (írom. 275) a vám- és bankügyek, valamint az ezekkel Összefüggő némely kérdések ideiglenes szabályozásáról szóló törvényjavaslat előzetes tárgyalásának módja iránti határozathozatal. Az első szó Kossuth Ferencz képviselő urat illeti. (Halljuk! Halljuk!) Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) A miniszterelnök úr javaslatával szemben, mely azt czélozza, hogy az önrendelkezésről szóló törvényjavaslatot a pénzügyi bizottsághoz küldjük, vagyok bátor azt a javaslatot tenni, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat az osztályoknak adassék ki. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A kérdés oly óriási fontosságú (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és annyira nem kizárólagosan pénzügyi természetű, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) hogy lehetetlen azt az eszmét elfogadni, hogy ebben a kérdésben kizárólag a pénzügyi bizottság legyen hivatva nyilatkozni és tárgyalni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a kérdés közjogi kérdés, és ha valaha, úgy ezen kérdésnél volna helyes az, hogy ne követtessék ismét azon helytelen eljárás, a melyet a ház már is igen gyakran követ, hogy az osztályokat mellőzi. (Igaz! Úgy van!a szélső baloldalon) Mindnyájan tudjuk, hogy csakis az osztályokban lehetséges minden képviselőnek az előttünk fekvő kérdéshez hozzászólani, még pedig a pártfegyelmi köteléknek szoros megtartása nélkül, a mely pártfegyelmi kötelék ebben a házban sok embert hátráltat meg abban a túloldalon, hogy véleményét úgy nyilvánítsa, a mint szive és lelke sugallja. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Csakis az osztályokban lehet ily nagy horderejű kérdést kellőleg előkészíteni, azzal a joggal élve, hogy a minisztereket az osztályok maguk elé kéretik s a miniszterek az osztályokban s a bizottságokban nem szokták megtagadni azokat a magyarázatokat, a melyeket igen sokszor nagyon elkésve adunk meg a házban és sokszor pedig épen nem adnak meg. (Igáz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház ! Minthogy az előttünk fekvő javaslat egyszerűen a status q_uo fentartását czélozza, s minthogy a status quo fentartásához semmi előzetes intézkedés nem szükséges, ennek következtében, ha az előttünk fekvő javaslat valamikor törvénynyé válnék, a miben engedjék meg, hogy szerényen kételkedjem (Igaz! Úgy van! a baloldalon.), akkor mindenesetre elég idő lesz, hogy ha deczember 3í-én válik törvénynyé. Erre annál inkább figyelmeztetem a t. házat, hogy az elhamarkodás az országnak máris megaláztatására szolgált. A provizórium-törvényjavaslatot a kormány elhamarkodva szavaztatta meg e házban (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és ez elhamarkodás következtében megtörtént az, hogy az ország felajánlotta magát Ausztriának akkor, mikor nem kellett (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.), megtörtént az, hogy a birodalmi gyűlés még csak nem is akarta tárgyalni a provizóriumi törvényjavaslatot. Senkisem fogja kétségbevonni, hogy nemzeteknek épúgy, mint magánszemélyeknek tekintélyükre súlyt kell fektetni és önérzettel kell bírni, erről feledkezett meg Ausztriázal szemben Magyarország. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Mi annak idején figyelmeztettük a kormányt, hogy ne siessen annyira a provizóriumnak Ausztriának való felajánlásával. De, mint igen sokszor, sőt mondhatnám mindig, a mi figyelmeztetésünk a pusztában elhangzó szó volt; és ime megtörtént, hogy ez az ország, mintha heloták volnánk, Bécsbe ment magát felajánlani és visszausíttatott. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Megtörtént az, hogy kitártuk mellünket, hogy szívják tovább is életvérünket és a mi életvérünk nem kellett Ausztriának. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Megtörtént, hogy odaajánlkoztunk, hogy továbbra is húzzuk az osztrák közgazdasági érdekek szekerét és minket e szekértől ellöktek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a tény mélyen kell, hogy sértse a nemzet önérzetét, bár megvallom, hogy én és az a párt, mely körülöttem ül, örül annak, hogy ez történt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Most a közgazdászat! kérdésekre vonatkozó szerződések az év végével lejárnak, az osztrákok igen jól tudták azt, hogy a magyar törvény rendelkezése szerint, ha ez a szerződés lejár,