Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.
Ülésnapok - 1896-190
190. országos ülés 1897. deezemüer 6-án, hétfőn. g^9 ennek a kormánynak a találmánya. Ez a mi kormányunk ilyen jónak látszó dolgot vagy nem találna fel, vagy nagyon későn, (Derültség balfélöl.) úgy mint ezt is későn találta fel. Hiszen most értesítenek, hogy az 1890-ben tartott genfi geográfiai földrajzi kongresszus egyenesen kimondta mint szükségeset minden államra nézve, hogy az államot nemzetközi forgalmának, általában a tudományosság ezéljaira készült geográfiai térképeken az illető állam nyelvén legyen minden helynév beírva. Ott pedig sok német volt (Derültség balfélöl.) és jó német volt, a kik a Heimáthsgefühlt igazán érzik s azon a genfi kongresszuson a tudomány, a közműveltség és MZ államok helyes kormányzatának érdekében tartották ezt szükségesnek. A mit ott szükségesnek tartottak az ottani németek, miért ne tartanák ugyanazt szükségesnek az itteni németek? (Eelyeíés.) Hiszen az a szó »Heimathsgefühl« csak így jutott eszembe, eire kérnék felvilágosítást a t. képviselőtársaimtól, a kik a régi Királyföldről vannak választva, megvan egy somogymegyei helynévben melyet úgy neveznek most, hogy Himót. Jól tudjuk, hogy a Nibelungokban »Heim« még ^>Hun«-nak van nevezve. És a fonévképző »at« szótag ott még »ott« és »ut«-nak van nevezve, úgy, hogy Magyarországon maradt meg az igazi ősi neve ennek a »Heimath« szónak Himót községben, a melynek csak egy neve van, meglehetősen jó magyar hangzású szó, hasonlít sok magyar szóhoz. A belügyminiszter úr ezt nem fogja elkeresztelni magyarra. Különösen szól ez szász képviselőtársaimnak ; hiszen, például van nekik egy szép, művelt és jólétnek örvendő városuk, a melynek a neve örökkön-örökké az volt, hogy »Medgyes«, de a szász nyelv nem tudta jól kiejteni és a szász fülnek nem jól hangzott, hanem kiejtette »Mediaseh«-nak és belejött a tankönyvekbe mint »Mediasch.« Pedig az sohase volt egyéb mint »Medgyes«. Hát az ő tudományszeretetükkel nem férne az meg, hogyha már annak a városnak a neve »Medgyes«, legyen az a tankönyvben is helyesen bent, nem helytelenül? Ott vannak a Dunántúli svábok, a kik a Vértes és Bakonyi hegyekben laknak, hallják ezt a szót »Vertes«, de az 8 fülöknek ez a szó nem igen tetszik, hanem úgy ejtik ki, hogy »Fertes«, a »Bakouyt« pedig »Págony« és utóbb a tankönyvekbe és térképekre ilyen nevek jönnek be. Ott vannak a román t. képviselőtársaim. Ott van egy jó név »Hátszeg«; a románok ezt már kezdik irni és irják — láttam könyvekben — »Hatiek«-nek és kiejtik »Hatszek«-nek; pedig voltaképen »Hátszeg« annak az igazi magyar neve. Vigyázzunk államunk hivatalos nyelvének érdekeire! És e törvényjavaslat nem czéloz mást, mint hogy erre vigyázzunk, vigyázzanak a hatóságok is, vigyázzanak a kormányok is, a mit eddig nem igen tettek. Ott van Jászkerekegyház, virágzóbb községe nincsen ennek az országnak, mint az és egy csomó helyi községi hivatalos iratban már »Ku káziá«-uak kezdik nevezni, pedig az Jászkerekegyház és a Kukázia csak gúnynév. Ezek azok az okok, melyek minket is arra bírnak, hogy ezen törvényjavaslatot elfogadjuk. Igaz, nekem, mielőtt ez iránt való nézetemet kifejteném, két óhajtást is kell itt hangsúlyoznom, oly óhajtást, a melyre nézve szeretném, ha e tekintetben a parlamentnek minden pártja és minden tényezője velem egyetértene s ez az óhajtás szól első sorban a Magyarországon megjelenő nem magyar nyelvű hírlapokra, szól a fővárosban különösen német nyelven megjelenő hírlapjaira, hogy ők naponként 100.000 példányban idegen és tűrhetetlen neveit a magyar helyeknek és városoknak ne hangoztassák örökké. Megkezdték már ezt a jó, hazafias, okos és czélszerü dolgot egy alkalommal ég újra abban Nagyták. Abban Nagyták nem a magyar olvasóközönség kedvéért, hanem, mint ők mondták, külföldi olvasók kedvéért. Már bocsánatot kérek hirlapjainktól, azoknak szerkesztőitől és kiadóitól, különösen német nyelvű hírlapjainktól és azok hazafiságától megvárhatjuk azt, hogy e tekintetben is a nemzeti érdekekkel teljesen összhangzatosan szerkeszszék meg és adják ki hírlapjaikat. (Igaz! Ügy van! a szélső báloldalon.) És én azt hiszem, hogy a törvényhoz'is részérői kifejezet ezen, különben a sajtó iránti minden tiszteleteit tanúsító óhajtásnak meglesz a kellő sikere és foganatja. Másik óhajtásom lenne az, és e tekintetben a kormányra és a kultuszminiszter úrra is feladat vár, hogy valahára már az ország első tudományos intézete, az akadémia a földrajzi társaság segítségével az országnak nemcsak községi, hanem e törvényjavaslatban említett összes helyneveit írná össze, mert a községek neveinek gyűjtőkönyve tartalmaz talán 18—20 — 25.000 tételt, de az ^ország helynevei sokkal többet, És a mint tudós férfiaink elismerésre teljesen méltó munkát végeznek, a midőn a múlt századok történetében érvényes helyneveket összegyűjtik, az Árpádkori és a későbbi okiratokban kiemelt helyneveket összegyűjtik, megfejtik, épúgy szükséges volna, hogy a ma létező helynevek, dűlök, hegyek, folyamok, hegyfokok, kanyarulatok és utak nevei lennének már egyszer összegyűjtve. Egy pár tudós lelkes magánmunkájára ezt bízni nem lehet, ehhez szükséges állami segély és szükséges a közigazgatás apparátusának mozgásba hozatala. Statisztika vezetésére rettentő