Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-190

224 190. országos ülés 1897. űeczember 0-än, hétfőn. Az alaposan és ügyesen összeállított indokolással szemben nehéz is a közigazgatás gyakorlati működéséből merített érvek megczáfolására vállalkozni, és ha mégis kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a törvényjavaslathoz, úgy a mint az előttünk fekszik, hozzá nem járulhatok: arra csak az a felfogás és meggyőződés vezet, hogy a kidolgozásnál, a részletek megállapításánál azon tekintetek és tényezők háttérbe szorultak, melyeket az igazi állambölcseség szem elől téveszteni nem enged, és a melyeket, ezért mint a népek egyéniségéből, lelki életéből származó és attól el nem választható eszményi tényezőket, bármily gyakorlati intézkedés és rendelkezésnél figyelemben kell részesíteni. A törvényjavaslat azon határokon túlment,, melyeket pedig az állambölcsesség, a mi államunk sajátos körülményeire való tekintettel, eddig mindig fentartott. A javaslat azt mondja, hogy minden községnek ezentúl csak egy hivatalos neve legyen. Igen, de a nemzet politikai egységénél fogva, az állam nyelve csak a magyar. Ezen két rendelkezés természetes következménye az, hogy a hivatalos elnevezés alatt csak magyar elnevezés értendő. (Felkiáltások balfelöl: Természetes ! Helyes Magyarországon!) Olay Lajos: Tessék Szászországba menni! (Zaj.) Elnök: Tessék a szónokát meghallgatni! (Helyeslés.) Schreiber Frigyes: Nagyjából ez eddig úgy is van. Ha a törvényhozás szól, a kormány rendel, az állam közegei és hatóságai intézkednek magyar nyelven, mindig a magyar helyes község neveket fogják használni és a hivatalos magyar elnevezések ily természetű kiterjesztése és alkalmazása ellen felszólalni eszem ágában sincs. Es ha a törvényjavaslat szövege és azon szöveg alkalmazása teljes összhangzásban állana az indokolásban olvasható azon szavakkal, hogy a kormány »ennek meghatározásánál szorosan megmarad a czéí által megszabott korlátok között, gondosan szem előtt tartva, hogy a község érdekei, a mennyire az országos szempontok megengedik, lehetőséghez képest'kiméltessenek«, akkor eleje vétetnék minden elkeseredésnek és minden ingerültségnek. És én nem is vagyok azon szerencsés helyzetben, hogy ezen megnyugvás nálam is nyilvánuljon. A törvényjavaslat 5. §-a, midőn a közéletnek elősorolt ágazataiban a magyar nyelv kizárólagos használatának kötelezettségét előírja, eltemeti, a mennyire ezt teheti, a nem magyar ajkú községeknél a benszülöttek s a környék köznyelvén forgó elnevezést. Eltemeti pedig még ott is, a hol az állam érdeke, az országos közigazgatás gyakoriati lehetősége ezt nem engedi. Ezen paragrafus e mellett ellentétben áll azon törvényes rendelkezésekkel, a melyek a községek beligazgatási s ügyviteli nyelvéről intézkednek. Ez a törvényjavaslat nem említi ugyan az egyházakat, a hitfelekezeteket. Köszönettel és elismeréssel veszem még annak látszatát is, hogy a törvényjavaslat a hitfelekezetek belügyeibe bele avatkozni nem akar; de a kidolgozásnál, a részletek megállapításánál ezen szép szándék komolysága nagyon meggyengül. A hitfelekezetek, a melyek saját erejükből gondoskodnak az oktatásról, a tankönyvek szerkesztéséről, használatáról, saját törvény biztosította hatáskörében hoznak szabályokat. Világos és józan ember előtt tehát nem szenved kétséget, hogy az egyházi főhatóság, a mely egyszersmind iskolai hatóság is, ezen jogai gyakorlásával azon felelősségnek teljes tudatában lesz, hogy a tankönyvekbe államellenes irányzat be nem csempésztesék. De kérdem én, fognak-e veszélyben forogni a közoktatás, mondjuk a magyar közoktatás érdekei, ha a nem magyar nyelven írt tankönyvekben a tankönyv nyelvészeti és irályi természetének egyszerű folyományakép a község- és helynevek azon nyelven lesznek feltüntetve, a melyen a könyv írva van, és ha arról, hogy a serdülő nemzedék a hivatalos neveket is megtanulj a, olymódon lesz gondoskodva, hogy azok is mindenütt felemlíttessenek és kiemeltessenek. Én, mert a tárgy nagyon komoly, nem akarok kiterjeszkedni azon állapotokra, a melyek okvetlenül előállnak, ha a nem magyar tankönyvekben oly textus volna, a mely kizárólag csak a hivatalos nevet használja. Méltóztassanak csak egy ilyen tankönyv tartalmát és nyelvészetét figyelembe venni! Nem szólok én azon mély és folyton terjedő hatásról, melyet ezen törvényjavaslat megjelenése okozott szemben a kormányhatalom és törvényhozás erejével, mert nevetséges lenne ezen mozgalom természetének ecsetelésével a t. házra hatni akarni. Még csak azon megjegyzésre szorítkozom, hogy a mostani szöveg nem igen alkalmas a honpolgárok egy jó részét a közigazgatás atyai jóindulatáról meggyőzni. És végűi még csak egyet. Itt a teremben, a sajtóban és a gyűléseken hangoztatjuk a hazaszeretet áldásait sikereit, szükségét. Nagyon helyes, mert hazaszeretet nélkül hazánk felvirágzása, haladása, tekintélye iránt nem lelkesednénk, lelkesedés nélkül pedig odaadással, áldozatkészségei közreműködni nem lehet. Már most mi a hazaszeretet kútforássa, alapja ? Nem a mindenható állam működése és ennek a működésnek szemlélése, nem az elért sikerek, sőt még a történelmi múlt emlékeinek a közoktatás útján való ébrentartása sem, ez mind csak másodrendű tényező. A hazaszeretetnek kezdő