Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-150

150. országos ülée 1897. Julius 29-án, csiltSrtSkOn. ys és minél összeférhetőbb megoldást nyerjenek, hanem hogy egyenesen a kormánypárt tagjai vállalkoznak arra, hogy mikép lehessen Magyarország érdekeit kiszolgáltatni Ausztriának, ez olyan vállalkozás a melyet hazafiasnak mondani egyáltalán nem lehet és nem szabad. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Épen azért, mert így áll a magyar nemzet a maga érdekének képviseletével, a fennálló kormányzati rendszerrel szemben nekünk, sokkal inkább, mint más állam polgárainak százszoros kötelességünk a legéberebb figyelemmel őrködni minden előfordult alkalommal arra, hogy a nemzetnek javai és érdekei megvédelmezfessenek. Nem látom, de nincs is a kormányzat közgazdasági ténykedésében semmi, a mi az ellenzék számára felhatalmazást adhatna arra, hogy nemcsak a ezukorprémium, de akármiféle törvényjavaslat ellen, a mely az állampolgárok anyagi érdekeinek kiszolgáltatására van rendelve és hivatva, teljes erővel ne védekezzék, hogy az megakadályoztassák. Rámutattam beszédem fonalán, hogy akár adózási viszonyainkat veszem, a melyeknél évek hosszú során át sürgeti a párt, sürgeti a magyar közvélemény, sürgeti az adófizető polgárság minden rétege külön-külön a nevében, hogy adórendszerünkben az egységes, az igazságos a jövedelmekkel szemben arányos adóterheltetési rendszer hozassák be, ezt nem vagyunk képesek elérni. Erre nézve a kormányzás abszolúte semmiféle kilátást nem nyújt. A már régebben benyújtott javaslatokat régen befödte a moh; a feledékenység fátyola föd e tekintetben a törvényhozásban mindent. Tehát ha adózási szempontból olyannak találom a helyzetet, Imgy nincsen egyéb teendője az elíezéknek, mint teljes erőfeszítés a kormánynyal szemben; ha a közgazdasági élet bármely terét tekintve, akár az iparos-osztályt, akár a gazda-osztályt, akár a munkás-osztályt, úgy látom, hogy egyetlenegy társadalmi rétegnek az érdeke, egyetlenegy társadalmi rétegnek állampolgári jogos igénye a kormányzat keretében abszolúte nem ttlál kellő kielégítést és enyhülést: akkor én nem tehetek mást, mint az időnek teljes felhasználásával utalni a kormány figyelmét azokra a sebekre, a melyeknek orvoslása nélkül önök itt minket el nem hallgattathatnak. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Azt a kompromisszumot önök nem fogják megtalálni, a mely az ellenzéket oda bírja vezetni, hogy elnémuljunk, elhallgassunk és esak puszta rövid sóhajtásokban fejezzük ki óhajtásunkat. Rá kell utalnom erre a körülményre épen azért, mert sokan abban a véleményben vannak, hogy ha a 16. §. a kormány részéről el lesz ejtve, vagy módosítva lesz az ellenzék óhajtása értelmében, akkor olyan kompromisszum jöhet létre, a mely akár a ezukorprémiumra vonatkozó törvényjavaslatnál, akár pedig az ezt követő közgazdasági javaslatoknál az ellenzéket oda fogja utalni, hogy feladja az eddig tanúsított akczióképességét és akcziókészségét: ebben méltóztatnak tévedni. Mert az, hogy a parlamentnek az ellenzéke — nevezzék azt önök obstrukcziónak vagy akárminek — bármilyen törvényjavaslatot hozzanak önök ezek után elő, azt meg ne ostromolja: azt az ábrándot egyetlen pillanatra se méltóztassék képzelni és mint leendő jövőt esak reményben is fentartani, mert az a harcz, a mely az ellenzék részéről a t. Bánffykormányzatta! szemben megindult, nem pusztán csak a 16 §-szal származott sérelemből veszi a maga erejét, kitartását és akczióképességét, hanem erejét meríti az általános kormányzati szellemből és rendszerből. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Addig, míg az ellenzék azt tapasztalja, hogy bármiféle sérelem hozassék fel a parlamentben, hogy felemlítsek konkrét esetet, például a közigazgatás, a rendészet terén bármiféle brutalitás és visszaélés kerüljön a t. ház színe elé, ugyan méltóztassanak megmondani, volt-e egyetlen eset azóta, a mióta báró Bánffy Dezső úr áll Magyarország kormányzatának élén, a mikor a t. belügyminiszter azt mondotta volna bármely felszólalásra, hogy az az illető tisztviselő csakugyan követett volna el visszaélést és azt a kellő mértékben meg fogja torolni? Nem. Itt a ház nem tapasztalta-e, hogy bármily felszólalás történik e tekintetben a legridegebb visszautasításban tiltakozik a belügyminiszter úr ? Minden jól van, minden rendjén van, minden kifogástalan, azt mondja a belügyminiszter úr; ugyanezt beszéli a pénzügyminiszter úr és ugyanezt mondja a kormánynak minden tagja. Mi pedig azt mondjuk, hogy semmi sincsen jól, semmi sincsen rendben. Egyáltalában a kormányzat terén, a kormányzat egész vonalán egy megpihentető, egy megnyugtató pontot nem találunk, ha csak megelégedést nem találhatnék abban, hogy a t. belügyminiszter úr például a múlt alkalommal, a mikor Eötvös Károly t. képviselőtársam meginterpellálta, azzal felelt, hogy volt egy másik hős is ebben a parlamentben, a ki szépen kinrekedt a parlamentből és most odakinn búslakodik a magyar parlament sorsa fe'.ett. Hát, t. ház, én tudom azt, hogy kit értett a t. belügyminiszter úr ezen hős alatt; gondolom, hogy ez nem más, mint Ugron Gábor. (Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el.) Hát, t. ház, én megvallom őszintén, hogy abban a hitben élek, hogy olyan kormány, a