Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-150

150. országos ülés 1897. harezolt volna, de igenis az összes czukorgyárosok és a velük kapcsolatban álló minden elemek igyekeztek a kormánypárt zászlaját diadalra juttatni. E lelkesültség magyarázatát nem találom másban, mint a prémiumban. (Igazi ügy van! a szélső baloldalon.) Oly kormányzati rendszer fentartása, mely a politikai szolgálatokat prémiumokkal viszonozza, egyáltalán nem képezheti az ellenzék feladatát, de sőt utalja azt a legmesszebbmenő akczió kifejtésére. Nem ütközöm meg azon, t. ház, ha a t. túloldal, a mint nem ugyan ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, de ezen törvényjavaslatra való hivatkozással is, Groisz Gusztáv t. képviselőtársunk azt mondta, hogy hazafiatlanságot követ el az ellenzék akkor, a mikor a kormány ezen javaslatai ellen obstrukezióval él; a mint ő magát kifejezte, és lehetetlenné akarja tenni ezen törvényjavaslat megalkotását. Hát, t. ház, én Groisz Gusztáv t. képviselő urat ismertem lelkes ellenzéki férfiúnak, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) akkor, midőn az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület vezérférfifii sorában a leglelkesebb beszédet tartotta az ellenzéki politika támogatásában és hazafiatlannak jelentett ki minden alkotást az önök részéről. Midőn ezt a két embert, a három év előtti Groisz Gusztávot és a mai Groisz Gusztávot látom, önként merül fel elmémben e kérdés: hogyan történik ezen csodás lelkiismeretben változás egy jóravaló, tisztes magyar úriemberben? Én úgy érzem, t. ház, hogy ez is a prémium-rendszer erkölcseinek hatása alatt történt. (Ügy van! a balés szélső baloldalán.) Groisz Gusztáv úr nem bírt egyáltalán madátumhoz jutni az ellenzék táborában, akkor midőn a kormánypárt zászlaja alatt mandátumhoz birt jutni, tehát a mandátum prémiumával most már az ellenzéket vádolja meg hazafiatlansággal, miután három esztendő' vei ezelőtt ugyanezen czímmel a kormányt és t. pártját aposztrofálta. Azt csak természetesnek fogja találni mindenki, hogy a köpenyeg-forgatás politikája egyáltalában nem az az erkölcsi fegyver, a melynek segélyével a magyar parlament ellenzékét a kormánynyal szemben szelídebb, engedékenyebb politikára lehessen birni. Sőt bizonyos, hogy mentől kevesebbet beszélnek a Groisz Gusztávok és a nemzeti párt részéről átvándorolt hazafiak az ellenzéknek politikai küzdelme ellen, annál több erkölcsi önmegtartóztatással fogja nézni az ellenzék azon állásfoglalást, a melyet a t. kormánypárt tanúsít velünk szemben. Mert abban, t. ház, — akár czukorprémiumról, akár miről legyen szó, — mindenesetre nagy politikai immoralitás fekszik, hogy leczkéket legyünk kénytelenek elfogadni azoktól, a kiket pusztán csakis a prémiumjullus 29-én, csütörtökön. í)J rendszernek szelleme vezérelhet ki táborunkból, a hol a poliiikai szolgálatok érdekében mi senkinek semmiféle támogatást nem nyújthatunk. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azt hiszem, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) hogy a szóban forgó javaslatnál méltán kelthet aggodalmat bennünk és utalhat teljesen ellenkező álláspontra minket az a körülmény is, hogy a közgazdasági javaslatok kérdésében a t. túloldal részéről oly magatartás tanusíttatik, a melyet nyilvánosan kell egyes jelenségekben megbélyegezni. (Az elnöki széket Szilágyi Dezső foglalja el.) Jeleztem, hogy a jelen törvényjavaslat statisztikai adatokkal való támogatás hiányában nem nyújt nekünk támogatást arra nézve, hogy nem egyenesen és határozottan az osztrák érdekeknek istápolására szolgál-e az és a mikor ebből származó aggodalmaimnak kifejezést adok, ez az aggály nem jogosulatlan, de természetes akkor, midőn oly jelenséget látunk, hogy például kerülnek a t. túloldalon olyan kapaczitások és szakférfiak, a kik szinte az államférfiak súlyával igyekeznek járni itt közöttünk, a kik vállalkoznak különösen, hogy egy tényt említsek fel, a quóta-kérdésében, mondom, hogy vállalkozik egy magyar kormánypárti férfiú, a ki vezérszerepet játszik a, pártban, a ki nagy állást foglalt el a kormányban, és a ki, mint mondják, fél esztendőn át a pénzügyminisztériumnak titkos és nem titkos iratait tanulmányozta oly adatoknak öszszeállítása érdekében, a melyek segítségül szolgálhatnak és egyfelől meggyőzzék a magyar parlamentet és a közvéleményt arról, hogy nem lesz jogosulatlan a quóta fölemelése, de másrészről jogos igényeket képesek támasztani Ausztriában arra, hogy követelésénél a legszigorúbban megmaradjon: akkor, t. ház, mikor egyes hazafiak, a kik magukról nagy véleménynyel bírnak és a kik ennek a hazának köszönhetik azt, hogy nagy szerepet játszanak, bár egyéni munkásságuk erkölcsi értéke, szellemi tőkéjük erre befolyással van, de mégis minden léptüket, tekintélyüket, sorsukat és azt a szerepkört, hogy a kormánypártban szintén döntő befolyást gyakorolnak, egyenesen a hazának köszönhetik és ilyen emberek vállalkozuak, tanulmányozzák a pénzügyminisztérium irattárát, hogy miképen lehessen Magyarországot megkárosítani, miképen lehessen Magyarországra sokkal nagyobb közös terhet hárítani: hát más országban, a hol a hazafias és a nemzeti érdekvédelemnek az ösztöne és érzelme inkább domináns a nemzet kebelében és lelkületében, mint nálunk, az oly országban az ilyen eljárást nemcsak hazafiatlannak, de egyenesen hazaid*