Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.
Ülésnapok - 1896-150
150. országos ülés 1897. Julius 29-én, csütörtökön. ? f t (Helyeslés a szélső baloldalon.) De nemesak maga a 16. §. birt minket erre; sok indok, sok komoly, nagy és nehéz kötelességérzet birt minket erre a vitatkozásra. A parlamentarizmus alatt igen sokan egyszerűen a többség határozati képességét és jogát értik. Bocsánatot kérek, én ebben a véleményben nem vagyok. Én, a mióta ennek a háznak tagja vagyok, nem is azt tanultam, hogy a parlamentarizmus egyedül a többség határozási jogának feltótlen gyakorlásában áll. Én azt elismerem, hogy oly kérdésekben, a melyek alapján pártok alakúinak, s oly kérdésekben, melyekért a pártoknak fenn kell állani, a többségnek joga és kötelessége is a kisebbség ellen elhatározási hatalmát gyakorolni. De i]y kérdések köztünk ritkán fordulnak elő. Köztünk tényleg az Ausztriával való viszony kérdései azok, a melyekre nézve önök állanak az 1867-iki alapon, mi pedig á'lunk az 1867-iki intézmények gyökeres átalakításának az alapján. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ott igenis ez önöknek jogukban és kötelességükben áll, mert hisz mandátumot azért vállaltak, pártot azért alakítottak, pártjukat és kabinetüket azért tartják fenn. De volt-e valaha ez országban eset arra nézve, hogy az Ausztriával való szövetség kérdéseiben ez a párt a végletekig vitte volna a vitatkozást, a törvénytelen végletekig zsákmányolta volna ki helyzetét, számaránya és hazafiúi erejének egész teljességét? Itt ez a párt mindig tökéletes komolysággal ment bele a harczokba, bár mindig tökéletes kötelességérzettel küzdött az ország függetlenségéért, ez a párt mindig megfelelő komoly és kimerítő vita után a többség jogát tényleg elismerte. De egészen más kérdések azok, a melyek sem önöknél, sem minálunk nem pártfentartó kérdések. Ezek a kérdések nagy számban, sokszor naponként előfordulnak. Ha ezekben a kérdésekben a többség egyszerűen számarányának erőszakátakarja használni, akkor csak erőszakot használ, de nem jogot gyakorol. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Békés viszonyok közt alkotmányos élet máskép, .mint kölcsönös kiegyenlítések útján fenn nem állhat. Nem állhatott fenn soha, nem állott fenn eddig sem. Békés viszonyok közt oly kérdésekben, melyek nem pártalakító és nem pártfentartó kérdések, oly kérdésekben azt a hazafiságot, azt a szakértelmet és azt a buzgalmat, a mely az ellenzék minden tagjában van, a kormánynak és a többségnek föl kell használnia ; oly kérdésekben, mint a minő a sajtószabadság kérdése, mint a minő a magyar mezőgazdaság emelésének vagy hátrányai elhárításának kérdése és még száz és száz kérdés, mint a minő az igazságszolgáltatás, a büntető perrendtartás stb., a kormány és többség bűnt követ el, ha az ellenzékben lévő hazafiságot, buzgalmat és szakértelmet fel nem használja és nem gyümölcsözteti. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az önök eljárása pedig az országgyűlés kezdetétől fogva az volt; hogy mereven és ridegen elzárkóztak az ellenzék minden törekvésétől, minden javaslatától, minden eszméjétől, minden hazafias igyekezetétől, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ily merev és rideg elzárkózásra más felelet nem lehet, mint a mit a függetlenségi párt adott, önöket megoktatni arra, hogy mi az igazi parlamentarizmus. És ez sikerűit is, hogy az okulásnak tért engedtek önök Hogy volt hajdanában a dolog? Hiszen kiváló férfiakból áll most is a kabinet, elismerem, a jó béke kedvéért. (Derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De voltak az országnak más minisztériumai és más miniszterei is. Ott ült a mostani miniszterelnök úr mellett közvetlen közelében, — szerencsére üresen áll az a hely most. — ott ült Deák Ferencz, a ki a többségnek vezetője volt, és még vannak talán a múlt politikusaiból, 25--30 év előtti politikusokból még vannak férfiak, azok tanúságára hivatkozom, de magára Tisza Kálmánra hivatkozom, a ki ezen a helyen ült hajdanában, mini: közjogi ellenzék és sokkal tüzesebb szavakkal és törekvésekkel, mint most mi. Tanuúl hivom fel, hogy mikor oly kérdésekről volt szó, törvényhozási dolgokról, a melyek nem szoros értelemben vett pártelválasztó kérdések, azokban Deák Ferencz előzetesen mindig bizalmasan tanácskozott Tisza Kálmánnal, Ghyczy Kálmánnal, Madarász Józseffel, — sajnálom, hogy nincs itt. hogy ezt igazolhatná, — egész bizalmasan odament hozzájuk: ezt óhajtanok, ezt szeretnők, a kormányzás feladata ezt ruházza reánk, ez a nézetünk, hát a tietek mi ? Vagy ellenző, vagy helybenNagyó volt a nézet, de azt a hazafiságot, azt a buzgalmat, azt a szakértelmet, mely az ellenzékben volt, gondosan kipuhatolta, megkereste és igénybe vette, és ezért a mainál ezerszerte nagyobb kérdésekben sokkal nagyobb pártszenvedélyek mellett a parlament tanácskozásai aránylag békések és nyugodtak voltak; és mikor nem voltak békések és nyugodtak 1872-ben, — bizony emlékszem arra az időre,— mind a két fele ezen országgyűlésnek megbánta ezt. Miért nem kövedk önök ezt a példát? Pedig Deák Ferencz is volt valami 0 is volt valamikor igazságügyminisztere az országnak; az igaz, odáig nem jutott, hogy miniszterelnök lehessen, de valaki mégis csak volt. 0 nem csak jónak, de szükségesnek is tartotta ezt, önök nem ezt tartották szükségesnek, hanem megmondom, mit. (Halljuk! Halljuk!) A többségnek mindenek felett való joga, pedig a többség joga a parlamentarizmus egyik lényeges és kiegészítő része, az ország törvényeit hiven, iga-
