Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.
Ülésnapok - 1896-150
76 150. országos ülés 1897- Julius 29-én, csütörtökön. megállapítás? Ennek bárom módja lehet. Az egyik az, hogy Magyarország minisztere Ausztria miniszterével szakértő tanácsosok jelenlétében, közreműködésével vagy a nélkül, összejön és megállapítja először, micsoda adónemekre szerződjenek ; másodszor: azok egyforma aránya mikép határoztassék meg, és harmadszor: a kezelés mikép történjék? Ez az egyik mód: egy állam minisztériuma a másik állam minisztériumával tárgyal. Azt hiszem, tényleg így áll most a dolog. A másik lehetőség az, hogy az egyik minisztérium átír a másikhoz, mint egyik szolgabíró a másikhoz, mintha csak ez a két állam egy államterület volna és mintha csak a két miniszteriura valami harmadik alatt álló egyforma hatóság volna. Azt hiszem, nem így történik, noha ez is egy módja volna a dolognak. A harmadik módja pedig az, hogy valami felsőbb hatalom ráparancsol mindkettőre: így csináljátok! (Felkiállások a szélső baloldalon .• Úgy is von!) Meg vagyok győződve, hogy a t. miniszter úr nem ismeri el, hogy úgy van. A három lehető módozat közül tehát csak egyetlenegy az, a mit ő is elismer: az, hogy két egymástól független állam — mert a törvényben így van, és az élet 1 en így kellene lenni — kormánya egymással tárgyal, érintkezik, megállapodik szóbelileg vagy írásban; szerződést köt az iránt, micsoda közvetett adókra nézve intézkednek, azok arányát mikép állapítják meg és a kezelésre nézve egyetéztőleg mikép állapodnak meg? Mi ez, t. miniszter úr, ha nem szerződés? (ügy van! a szélső qáloldahm,) Ha nem két állam közti szerződésnek, tehát minek nevezi ezt? Intézkedésnek? Hiszen intézkedésnek intézkedés, de határozza meg közelebbről ennek közjogi természetét, nevét és alapját. (Helyeslés. Ügy van! a szélső baloldalon.) Mi meghatározzuk; a törvény is meghatározza: ennek szerződés a neve. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Annak lehetőségét én meg nem engedhetném, hogy ezen tárgyalások, ezen megállapodások csak úgy pipaszó mellett, diskurzus közben, fekete kávénál történjenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen megállapodásoknak, minthogy két országot, két államot illetnek, a melyek e tekintetben függetlenek egymástól és csak egy szövetség kifolyásaként vannak egymásra utalva, hogy ebben tárgyaljanak, azt hiszem, hogy ezeu szerződéseknek, megállapodásoknak írásba kell foglalva lenni (Helyeslés a szélső baloldalon.) és mielőtt irásba foglaltatnának, lehetetlen, hogy a magyar kormány például az osztrák kormány javaslatát minden vita nélkül, minden szó nélkül, minden megegyezés nélkül, egyszerűen mint utasítást elfogadja. Azokban a tárgyalásokban, azokban a szerződési tanácskozásokban kell lenni valamely részről indítványnak, kell lenni a másik részről észrevételnek, bírálatnak, egyes részek elfogadásának, más részek módosításának : szóval úgy kell annak létrejönnie, mint egymástól független, magánfelek közt való szerződéseknek. (ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Kérdem a t. miniszter úrtól, hogy ezt a szerződést terjesztette e a ház elé? Hogy az ebben gyökerező javaslat fekszik előttünk? (Ügy van! a szélső baloldalon) Mert mikor Ausztriában úgy állanak a dolgok, a hogy állanak, — én azok bírálatába most nem bocsátkozom, — mi pedig azon feladat előtt állunk, hogy egy lényegére nézve két állam közt fenforgó szerződésre vonatkozó törvényj avaslatot tárgyaljunk: akkor a törvényhozásnak legelső kötelessége a kormánytól ezt a felvilágosítást követelni és a kormánynak még első kötelessége azt a felvilágosítást megadni, hogy az előzetes szerződési tárgyalások minő eredményt szültek. És mivel igazolja azt a pénzügyminiszter ár? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. pénzügyminiszter úr, hogy ha ő mondja, hogy bizonyos garancziái vannak, hát neki vannak is. Én azt megengedem, hogy az ő egyéni felfogása és teljes meggyőződése szerint neki ezek a garancziák megvannak, de hát, t pénzügyminiszter úr, régi közéletben' beszéd az, hogy halandók vagyunk. A miniszterek pedig kétszeresen halandók. (Derültség.) Azoknak puszta szava, szubjektív megg}'őződése nagyon sokszor, nagyon sok károkba vitte már bele a nemzetet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És mi ellenzék, bizony nem vagyunk abban a hangulatban, hogy a miniszter úrnak most ez időkben tett ilyen szubjektív megnyilatkozásába megnyugodjunk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem vagyunk pedig abban a hangulatban azért mert hasonló nyilatkozatokat nem a miniszter úr személyesen, hanem ez a kabinet már 1888-ban és 1896-ban is tett és azokból a nyilatkozatokból a szomorú következés az lett, hogy minden úgynevezett »bizonyos« garanczia daczára a nemzet pénzügyileg is nagy károkat szenvedett. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a pénzügyminiszter úr, hogy miért nem jutott nekem ez az eszembe 1867 — 68ban, mikor a dolognak nem tudom micsoda elintézésében nekem is részem volt? Nem volt részem. Én akkor egy vármegyének köztisztviselője voltam és a törvényhozás dolgaiba bele nem avatkozhattam. Nem volt részem. Én akkor egy vármegyének köztisztviselője voltam és a törvényhozás dolgaiba be nem avatkozhattam. Nem volt részem; de ha ezt ő nekem szemrehányásul hozza fel, tegyük fel, hogy részem volt 30 esztendő előtt, mikor még tapasztalatok nem állottak mögöttünk: én azt kérdem tőle, hogy hát ő most 30 év múlva, mikor minden tapasztalat igazolja a mi felfogásunk helyes-