Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.
Ülésnapok - 1896-150
150. ORSZ-AuGrOS u LES 1897. évi Julius hó 29-én, csütörtökön, Szilágyi Dezső, közben Berzeviczy Albert elnöklete alatt. Tárgyai: Jegyzőkönyv hitelesítése. — Kátkay László ídítványa segesvári Petőfi-szobor megkoszorúzása tárgyában. — Czukoradó, 1896 : XIX. törvényozikk hatályának meghosszabbítása. — Ház tanácskozási képességének megállapítása. — Napirend. A kormány részéről jelen vannak: B. Bánffy Dezső, Lukács László, Perczel Dezső, b. Jósika Samu, Erdély Sándor, b. Dániel Ernő, Wlassics Gyula, Darányi Ignácz. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: A ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Molnár Antal jegyző ixr fogja vezetni, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi gróf Teleki Sándor, a javaslatok ellen felszólalókat Rakovszky István jegyző ár jegyzi. Méltóztassanak meghallgatni a múlt ülés jegyzőkönyvét. Molnár Antal jegyző (olvassa az 1897. évi Julius hó 28-án tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök: Nincs észrevétel a jegyzőkönyvre? (Nincs!) A jegyzőkönyvre nézve észrevétel nem forogván fenn, azt hitelesítettnek jelentem ki. Az elnökségnek előterjesztése tincs. Következik a napirend értelmében Rátkay László képviselő úr indítványa a segesvári Petőfi-szobor megkoszorúzása tárgyában. Rátkay László: T. ház! A parlamenti életnek és munkálkodásnak megmásíthatatlan törvénye a meg nem szűnő küzdelem, az elveknek ütközése és az eszméknek lüktetése állandó és ez adja mepr a parlamentnek egészségét és erejét. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) PoliKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901- IX. KÖTET. tikai harczainkban pártokra tagolva küzdünk igazainkért; de vannak kötelességek, melyeknek teljesítésénél kilépünk a pártkereteknek izzó hevéből, kezet nyújtunk egymásnak és egy perezre egyek vagyunk. Egy ilyen indítványnyal lépek a t. képviselőház elé, a melyre nézve óhajtom, hogy ha ez lehetséges, egyhangúlag fogadtassák el. (Halljuk ! Halljuk!) E hó 31-én lesz Segesváron Petőfi emlékszobrának leleplezési ünnepe. Petőfi élete a politikát is érintette, mert hiszen a szabadsajtó és a »Talpra magyar* ikertestvérek; egy nagy napnak szülöttei. (Igaz! Úgy vem ! balfelöl.) Azok a vércseppek, a melyek a segesvári síkon a nagy szívből kihullottak, a magyar szabadságért, és a magyar hazáért szivárogtak annak a csatatérnek göröngyeire. De Petőfi Sándor költő is volt, és lantjára a költészet istene legforróbb csókjával lehelte rá, hogy dalait, a melyek róla elhangzanak, eljegyezze a halhatatlanságnak. (Tetszés balfelől.) A szabadságról senki nálánál szebben nem énekelt. Ezek a dalok a szabadságnak és a hazaszeretetnek örök érvényű imádságai lesznek. (Nagy tetszés a bal- és szélső baloldalon.) És kérdem én, van-e a magyar parlamentnek állandó szebb törvénye, mint a haza és a szabadság szeretete? Minden, a mi eszményi szép: költészet, haza iránti szeretet, honfiúi kötelesség és a hazáért meghalni tudás, mindez mintegy esz10
