Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.
Ülésnapok - 1896-149
149. országos ülés 1897. Julius 28-án, szerdán. 71 hasson. Igaz-e ez vagy nem, pusztán csak ez a kérdés. Ha nem igaz, hogy a miniszterelnök úr ő Felségével tanácskozott a felett, hogy a magyar képviselőház tanácskozási rendjében változtatás történjék, akkor interpelláczióm elesik. Ha igaz, ez esetben azonban, t. ház, a t. miniszterelnök úrhoz intézett kérdésem parlamenti épúgy, mint alkotmányos szempontból választ vár és követel. A miniszterelnök úr a kormányzás kérdésében s a törvényhozás kérdésében ő Felségétől felhatalmazást kérhet s elfogadhat és az a felhatalmazás, utasítás a miniszterelnök úr ténykedésére s eljárására nézve irányadó és döntő lehet, sőt döntő is, azonban, t. képviselőház, a parlamenti tanácskozásra nézve ő Felségének semmiféle beavatkozási joga nincsen, és hogy ha e tekintetben provokáltatnék a korona befolyása, az egyenesen sértené a parlament önrendelkezéséből származó szuverenitását. (Zaj. Helyeslés a baloldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatás Ügyi miniszter: Szuverenitás! Sima Ferencz: Igenis, a parlament mint törvényhozó testület a maga tanácskozási jogköiében szuverén, hozzáférhetetlen, önmaga alkotja meg a maga szabályait és önmaga változtathat azokon és erre nézve a koronának lehet a miniszterelnök útján sugalmazott óhajtása vagy kívánsága, de direkt és döntő befolyása abszolúte nem lehet és nincsen, s ha ilyen beavatkozás történnék, ez egyenesen ellenkeznék az eddigi gyakorlattal, de tor vényellenes is volna s ellene kell, hogy az ellenzék a parlament jogának sértetlen megőrzése érdekében feltétlenül tiltakozzék is. Az utóbbi időkben, t. képviselőház, az alkotmány és a felelős kormányzat eszméjével homlokegyenest ellentétben s elég kárhozatosan, de az egyházpolitikai tárgyalások során állandóan lehetett tapasztalni, hogy a törvényhozással szemben a korona óhajtásával, akaratával, vagy nemtetszésével, igyekeztek a magyar parlament hangulatára befolyást gyakorolni. Nem tagadom, hogy ez a befolyás nem pusztán a kormánypárt részéről, hanem azon elemek részéről is folytonos ventiláczió tárgyát képezte, a kik ezen nagy kérdésben szemben álltak a kormány nyal. De a mily elítélendő a korona tekintélyének bevonása a kormányzati ténykedésekbe, annál feltéílenebbííl elutasítandó, hogy korona szava, tekintélye és akarata ide a parlamentbe is, a parlament tanácskozási módjába is bevonatnék és itt egész illetéktelenül alkalmaztatnék a parlament hangulatára. Én tehát, .tképviselőház, nem tudom, vájjon igaz-e a lapok azon közleménye, hogy a t. miniszterelnök úr a parlament tanácskozási rendjének az eddig uralkodott szabályok módosítása, s a szólásszabadság korlátozása érdekében. Ha igaz, a miniszterelnök úr arra bizonyára válaszolni fog és megmondja, hogy tulajdonképen mennyiben jogos, mennyiben szabad a miniszterelnök úrnak e tekintetben behozni a korona tekintélyét a parlamentbe s ezzel igyekezni paralizálni az ellenzék akczióképességét és küzdelmét. A következő interpellácziót intézem a t. miniszterelnök úrhoz (olvassa) : »I»terpelláczió a miniszterelnök úrhoz. Igaz-e, hogy a miniszterelnök úr legközelebb, hogy ő Felsége által Ischl-ben fogadtatott, a magyar parlamenti viszonyokról referálván: ő Felségétől kért oly felhatalmazást, hogy a házszabályok módosításával a parlament szólásszabadságát megrendszabályoztassa ? Ha igaz, tekintettel arra, hogy az országgyűlés tanácskozási rendjének megállapítása a képviselőháznak kizárólagos autonóm jogát képezi : mivel indokolja, hogy a korona törvényes gyakorlatellenes beavatkozása csak egy pillanatra is csorbát ejtsen a képviselőház szabad rendelkezésén nyugvó szuverén jogán ?« (Helyeslés a szélső baloldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Azt gondolom, hogy a korona tekintélyének bevonása iránti vád egyáltalában a kormányt ez alkalommal nem terhelheti. Itten, t. ház, erről, ebben a házban az én tudtommal egyáltalában senki sem beszélt. Sima Ferencz képviselő úr látta szükségesnek és indokoltnak egy ilyen kérdést feltenni, a mely kérdés azonban kétségtelenül minden alapot nélkülöz. (Ügy van ! jobbfelöl.) Hát, t. ház, igenis én a felséges úrral, a mint Sima Ferencz képviselő úr is megengedi, kormányzási és törvényalkotási kérdésekben jogosítva, sőt kötelezve vagyok beszélni, (Helyeslés jobbfelöl.) és a felséges úrral ezen és hasonló kérdésekről beszélve, kétségtelenül a parlamenti viszonyokról is beszélhettem. (Ügy van! jobbfelöl. Mozgás a szélsőbalon.) De egyáltalában a felséges úrtól se nem kértem, se nem kaptam felhatalmazást arra, hogy a parlament tanácskozási rendje iránt valamely intézkedéseket vagy lépéseket tegyek. (Helyeslés.) Azonban, t. ház, ez egyáltalában nem zárja ki azt, hogy a mennyiben a kormány a parlament tanácskozási rendjét és módozatát nem tartaná az ország érdekének a parlamenti nyugodt tanácskozás és mííködés eredménye tekintetében megfelelőnek: ez iránt a a maga kezdeményezéséből lépéseket ne tegyen. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső báloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) így, t. ház, a kérdés első részére ezzel egyáltalában megfelelvén, a kérdés második részére felelni nem is
