Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-149

149. országos ülés 1897. Julius 28- -n, Sierbán, gg zetet, azonban engedje meg a nekem a képviselő úr, hogy figyelmeztessem arra, hogy milyen volna a helyzet akkor, ha az összes padokat egy méterrel magasabbra emelnék és valamennyi között kivennénk egy padot, azt nem emelnők, hanem a régi színvonalon megNagynók! Ez a pad kétségkívül fizikai inferioriíásban maradna, ez az egy kétségkívül sokkal rosszabbul volna elhelyezve minden tekintetben a többi valamennyi padnál. És ezek után azt kérdem Kossuth Ferencz képviselő úrtól, hogy erre az egyetlen, legkedvezőtlenebb állapotban és kétségbevonhatatlanul inferioritásban megmaradt padra ültessük e épen a magyar ipart? Ez lévén a kérdés, a választ ismét Kossuth Ferencz képviselő urnak határozati javaslatában keresem. Mit mond ez a határozati javaslat? Azt mondja talán, hogy törííltessenek el a kiviteli jutalmak? Ezt a képviselő úrnak határozati javaslata egyetlen szóval sem mondja és Polónyi Géza képviselő úr múltkori beszédében nagyon helyesen utalt is arra, hogy Kossuth Ferencz képviselő úr határozati javaslata nyitva Nagyja azt a lehetőséget, hogy a prémiumok fentartassanak. Szó szerint ezeket mondja Kossuth Ferencz képviselő úr: »Fordítsa a kormány a prémium most ránk nehezedő részét a czukorrépa termelésre' és a czukoripar fejlesztésére és ha szükséges, adjon prémiumot a magyar czukornak függetlenül Ausztriától.« Ha tehát tisztán elvi álláspontra helyezkedünk, Kossuth Ferencz képviselő úr mondhatnám épen olyan opportunista, mint mi, mert a prémiumokat elítéli, épúgy, mint a hogy mi elítéljük, de megengedi egyúttal annak a lehetőségét és annak a jogosultságát, hogy bizonyos körülmények között mégis a prémiumokat feutartsák. Már most tudom, hogy a képviselő urak mit válaszolnak erre, azt tudniillik, hogy Kossuth Ferencz képviselő úr határozati javaslata kizárólag a magyar czukoriparos számára tartja fenn a prémiumokat. Ámde bátor voltam már arra utalni, a mit a pénzügyminiszter úr a háznak több izben bejelentett, hogy a jövő kiegyezésben ez a kérdés a közös vámterület keretén belül teljességgel úgy van rendezve, a hogy Kossuth Ferencz képviselő úr óhajtja, tudniillik, hogy minden állam annyit fizet a prémiumokhoz, a mennyi az ő kivitelének szorosan megfelel, tehát Magyaroszág csak annyit fog fizetni, a mennyi az ő kivitele. Vagyis más szavakkal: megtörténik az, a mit Kossuth Ferencz képviselő úr óhajt, hogy »adjon prémiumot az állam a magyar czukornak, függetlenül Ausztriától*. De itt azt a kifogást halljuk, hogy a jelen törvényjavaslatban miért nincs ez még keresztül vive? Erre a válasz az, hogy még ez évvégéig érvényben áll az 1887-iki kiegyezési törvény és magától értetik, h ogy mi időnek előtte egyoldalúkig még sem módosíthatunk egy tíz esztendőre megkötött szerződést. Barta Ödön képviselő úr — a ki sajnálatomra nincs jelen — erre azt a kérdést veti fel, miért nem követelte a kormány, miután az egyezkedésnek a hiányát felismerte, az ide vonatkozó szabályoknak a revízióját az első öt év letelte után. A képviselő úr hivatkozik arra, hogy ez lehetséges lett volna, mert az 1867 iki kiegyezési törvény 22. §-a ezt a jogunkat biztosítja. Azonban, t. ház, a képviselő ár itt tévedésben van, mert az 1867-iki törvényben igenis megvan ez a jog, de az 1887-iki XXIV. törvényben hiába fogja a képviselő úr keresni a megfelelő szakaszt, már pedig ma nem az 1867-iki törvény van érvényben, hanem az 1887-iki. Minthogy Barta Ödön képviselő úr beszédével foglalkozom, válaszolni kívánok egy másik kérdésére is a képviselő úrnak, a mely igen fontos és hogy szóba hozta, azért az ügy érdekében hálával tartozom neki, Ugyanazt a kérdést vetette fel különben beszédében Barabás Béla képviselő úr is. A képviselő urak azt mondják., hogy csak a nagybirtok van érdekelve a répatermelésben, legfeljebb még a középbirtok, de a kisbirtok egyáltalában nem. Minthogy ennek a kérdésnek nagy jelentőséget tulajdonítok, konstatálni kívánom, hogy igenis a répvtermelésnél érdekelve van 2080 nagybirtokos és több mint 29.000 közép- és kisbirtokos. Itt van előttem példának okáért a Botfalun levő czukorgyárnak egy kimutatása. A gyárral összeköttetésben'áll 8189 termelő, 6186 katasztrális holddá

1

. Ebből szövetkezetekhez tartozik 2153 termelő, a kik 3820 holdat képviselnek. Ezenkívül van 1031 önálló kistermelő, a kik együttvéve 1633 holdat képviselnek és végül van öt nagybirtokos, a ki 730 holdat képvisel. Úgy hiszem, ez olyan megosztás, a mely a legideálisabb társadalmi felfogásnak is megfelel. Azonban, t. ház, vétenék a tartozó kötelesség ellen, ha azt állítanám, hogy ez az arány úgy, a mint ennél az egy gyárnál feltüntettem, az egész répatermelésben mindenütt megvan. Tényleg a dolog távolról sem áll ily kedvezően. Igaz tehát az, hogy nem értük el azt az ideális állapotot, melyben a közép- és kisbirtokosok szolgáltatják a répatermelésnek nagy tömegét. Azonban, t. ház, minden újítással vfgyunk úgy, hogy a nagybirtokos az ú

ftörő, a kezdeményező, — és ez helyes is, természetes is, —• a középbirtokos, és különösen a kisbirtokos csak akkor halad a kijelölt nyomon, a mikor már az eredményeket látja. Mint-