Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-149

oi 149. országos ülés 1897, '. jnlins 28-án, szerdán. mely oly törvényeket akar életbeléptéim, a melyek nem a nemzet szivéből fakadoznak és a nemzetben nem verhetnek gyökeret. Azért, hogy önök jó töivényjavaslatokat vihessenek keresztül e házban, azért nem kell klottír, úgy, a mint nem kellett a múltban sem. Hogy önök áldásos működést fejthessenek ki . . . Sierbán Miklós: A más világon! Lepsényi Miklós: . . • arra nem kell klottír. Ez az oldal az igazi hasznos munkát nem akadályozta meg a múltban és nem fogja megakadályozni a jövőben sem senkisem. Továbbá t. ház, a klotürnek akkor volna értelme, hogy ha a képviselőház szónokai, visszaélve jogukkal, folytonosan olyan tárgyat kevernének beszédükbe, mely a szőnyegen lévő tárgygyal semmiféle összefüggésben nincs. Ez azonban t. képviselő urak, nem mondható itt. Azért a javaslat feszélyező lehet magára a t. elnök úrra is, a ki erős kézzel vezeti itt a tanácskozásokat és a ki azonnal figyelmeztet bennünket, mihelyt egy kissé a mederből kilépünk, mihelyt a rendes ösvényről letántorodunk. (Felkiáltások balfelöl: Éljen az elnök!) Itt ebben a házban bizonyságot tehet róla mindenki, hogy csak oly beszédek mondattak el, mert más el sem mondható, a melyek minden részletükben szoros összefüggésben vannak azzal a tárgygyal, mely előttünk fekszik. Ha nem ily beszédek volnának, akkor bizonyára a szónok be sem tudná fejezni beszédét. E miatt tehát nincs szükségünk klottírre; inert a tárgyalások folyása oly mintaszerű, hogy az mintaszerűbb nem is lehet. Mire kell tehát akkor a klottír? Az önök sorai közé tartozott, gondolom, gróf Tisza László volt képviselő úr is. Gróf Tisza László 1872. márczius 12-én az akkori képviselőházi elnökkel vitát kezdett, a ki megintette őt, hogy ne térjen el a tárgytól, hanem beszédében ragaszkodjék erősen a tárgyhoz. Es akkor nagy páthoszezal felkiáltott gróf Ti^za László akkori képviselő, hogy nincs a világon olyan elnök, a ki meg tudná őt akadályozni abban, hogy ha valamit el akar mondani, azt el ne mondja. Ily jelenetek most nem fordultak elő. Ha előfordulnának akkor érteném a klottír behozatalát. Ha akkor hozták volna be azt, mikor a tárgyalások így folytak, lett volna értelme a klotíírnek; de mikor a tárgyalások mintaszerűek, szépek, úgy hogy szebbek nem is lehetnének, akkor, t. ház, a klottír csak szégyen az egész r képviselőházra. (Igaz ! Úgy van ! a balfelől.) Ügy látszik, a t. miniszterelnök úrnak nem elég a többsége, azért akar ki ottírt és az ellenzéktől irigyli még a beszéd jogát is. T. képviselő urak, mikor mi megkaptuk mandátumainkat, nekünk nem azt mondották, hogy menjetek fel az országházába és üljetek ott némán . . . Sierbán Miklós: Azt csak nekik mondották ! Lepsényi Miklós: Azt hiszem, nekik sem. Minket azért küldöttek ide, hogy a mi csekély tehetségünk van, azt érvényesítsük; minket azért küldöttek ide, hogy ha vannak gondolataink valamely tárgyról, azokat itt elmondjuk. Hát önöket csak azért küldöttek ide, hogy csak szavazzanak? No akkor betöltik hivatásukat, megfelelnek feladatuknak. De alig hiszem, hogy csak ezért küldöttek volna ide. Sierbán Miklós : Ok nem szoktak választóikkal beszélni! (Zaj jobbfélöl.) Elnök: Sierbán Miklós képviselő urat rendreutasítom, minduntalan való közbeszólásáért! (Helyeslés jobbfelöl.) Lepsényi Miklós': Nekünk jogunk van minden tárgyhoz hozzászólani, a mely tárgyalás alatt van. (Helyeslés balfelől.) Ha mi ezen jogunkkal élni akarunk, azt tőlünk nem szabad elvonni. (Közbeszólások balfelöl: Nem is lehet!) A midőn önök bennünket megrendszabályozással és klottírrel fenyegetnek, a melyet be akarnak hozni, a beszéd jogától akarnak megfosztani. De mi a szólásjogot nem a miniszterelnök ártól kaptuk, hanem a nemzettől. (Úgy van! Úgy van balfelől.) Elveheti-e tehát a miniszterelnök úr a szólásjogot tőlünk, a melyet nekünk a nemzet adott? Ezt nem teheti. S ha mégis megtenné, akkor túllépné jogkörét. T. képviselő urak! Ha nii lennénk többségben, mi nem sajnálnók önöktől a beszéd jogát. Szívesen megadnók. Beszélhetnének a meddig csak tetszik. Miért sajnálják azt és miért irigylik tehát önök mi tőlünk? Miért akarnak szánkra lakatot tenni? Miért akarják nyelvünket lekötni? Hát csak azért jövünk ide, hogy itt üljünk és egymás szeme közé bámuljunk? Hát a képviselőnek az a küldetése, hogy egyszerűen igennel vagy nemmel szavazzon? T. képviselőház! Hogyha a kormánynak az a szándéka, a miről a kormánypárti lapok már nap nap után beszélnek, hogy a klotttrt akarja behozni, akkor nem kell parlament. Akkor küldjenek bennünket haza. Akkor nem kellenek tárgyalások, csak egyszerűen meg kell olvasni, hogy melyik oldalon hányan vannak és a szerint aztán fel kell jegyezni, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadták, meg emezt is elfogadták, meg a századikat is elfogadták. (Úgy van! balfelöl.) Ha úgy vau, a mint említettem, hogy a kiegyezés biztosítása és a quóta felemelése miatt akarják a klotűrí; behozni, akkor t. képviselőház, az a túlsó oldal, daczára óriási nagy számának, daczára annak a majdnem 300 embernek, a ki a miniszterelnök úr zászlaját követi, nem lehet valami nagyon erős. Ha klottír kell