Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-148

|,g 148. országos ülés 189? Úgy látom, némelyek odaát is ilyen emóczíó betegségben szenvednek, midőn siránkoznak azon, hogy belementünk a zsák-utczába, a minek most már nem lehet más vége, mint a klotú'r. Ne siránkozzék mi felettünk, t. túloldal, hanem keseregjen azon szomorá helyzet felett, a melybe önmaga jutott. Mert azt meg aztán nem regényből tudom, hanem a történelemből, hogy minden rendszernek vannak utópistái, (Egy hang a szélső baloldalról: És Tisza Pistái! Derültség.) a királyságnak a királynál királyabb, a pápaságnak a pápánál pápásabb férfiai voltak. így vannak a Bánffy-rendszernek is utópistái De a történelem tanítja, hogy ezek az illető rendszernek mindig csak kárára voltak és soha hasznára. A Bánffy-rendszer utópistái közelebb vihetik ugyan Bánffyt azon nagy erkölcsi űrhöz, melynek szélén áll, de magát a rendszert diadalra nem juttatják soha. Elmondom, miért. De ha már az utópistáknál vagyunk, egy kéréssel járulok hozzájuk. Azt ugyan olvastam már, hogy egy püspök egy tengeri zivatar alkalmával, nehogy az Istennek mindenhatósága gyakorlatában nagyon ki kelljen fáradnia, csak saját becses személyéért imádkozott, elfelejtette azokat, a kik a hajón voltak, tehát egy perczig sem ringatom magam abban, hogy az utópisták a mi életünkért imádkoznak, legfeljebb csak akkor, mikor ahhoz a passzushoz érnek: Uram, szabadíts meg a gonosztól! (Derültség a szélső baloldalon.) De annyit már mindenesetre elvárok, hogy ha édes testvéreknek nem is tekintenek bennünket, higyjék el, hogy mi a hazát épúgy Szeretjük és a hazának sorsát épngy szivünkön viseljük, mint ők, (FelkiáVásoh a szélső baloldalon: Jobban!) és engedjék meg azt nekem, hogy ha már ők egy vagy más — hogy mi által, azt nem mondom, mert nem is tudom — de be engedték tömetni a szájukat, engedjék meg, hogy a miénk nyitva maradjon és mi őszintén és nyíltan védelmezhessük a haza ügyeit, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és ne cselekedjenek úgy a hazával, mint a hogy az egyszeri plébánosnak szakácsnéja a plébános tyúkjaival cselekedett. (Derültség. Halljuk! a szélső baloldalon.) Hát a plébános úr fogadott egy gazdaaszszonyt, és a gazdaasszony az első héten úgy beszélt, hogy: a tiszteletes úr tyúkjai; a második héten azt mondta: a mi tyúkjaink; a harmadik héten pedig már úgy beszélt: az én tyúkjaim. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hát kérem, maradjanak meg a második hét nél és ne mondják és ne tekintsék a hazát a saját terített asztaluknak, hanem tekintsék mindnyájunkénak, a melynek jóléte felett egyformán Julius 2l'én, keddett. jogunk és kötelességünk őrködni. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Most már csak azzal a kérdéssel akarok foglalkozni, hogy vájjon mennyiben áll meg az a két vád, a mely ellenünk emeltetett: az egyik tudniillik az, hogy tönkre teszszük a parlamentnek tekintélyét; és azt oly nívóra sülyesztjük, a melyre a legbölcsebbek és az isteni gondviselés által a magyar nemzetnek adott államférfiak sem lesznek felemelve; a másik pedig az, hogy mi lopjuk az időt, a mikor annyit beszélünk. Elsősorban is a második kérdésre kívánok felelni, t. ház, az időt sokképen el lehet vesztegetni; az, ki olyat csinál a mi nem kellett volna, inkább idővesztegető, mint az ki szükségtelen, sőt káros dolog csinálását megakadályozza. Én azt hiszem, nem mi vagyunk azok, a kik az időt lopjuk a tanácskozástól, hanem azok az urak, a kik olyan javaslattal állanak elő, mint a 16. §. A mi most már azt a kérdést illeti, hogy a parlamentarizmusnak a tekintélyét mi alá akarjuk ásni, hát kérem szépen, nem akarjuk ezt elfogadni. Hanem megfordítva a parlamenti deszpotizmust és azt akarjuk megakadályozni, hogy a népképviseleti rendszer ne alacsonyíttassék le az önkény eszközévé, a Bánffy-kormánynak játékává, hanem a szabadságnak a tűzhelye, forrása legyen. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) S milyen módon kívánják önök ezt a szerintem veszélyes helyzetet megszüntetni és egy jobb, egy szebb jövő felé haladni? A szólásszabadság konfiskálásával. Számoljunk e kérdéssel röviden, de logicze. Endrey Gyula: Az okos! Papp Elek: Hogy a sok beszéd nem mindig üdvös, azt a védőügyvédek tudhatják legjobban, T. ház! A szólásszabadság korlátozásával czélt nem érünk, arra, ha kissé logicze gondolkozunk, a magunk fejével és nem a Pulszky úréval, mindjárt rájövünk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az, hogy a kisebbség a szólásszabadságot a végletekig vigye, mindannyiszor üdvös, valahányszor egy vészteljes törvény létrejövetelét akarják megakadályozni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De ha visszaélne is a kisebbség a jogával, lehet-e bármily kemény paragrafussal megakadályozni azon elhatározását, hogy lehetetlenné tegye a törvény megalkotását, végrehajtását? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hisz ott van a passzív ellentállás, ott az utczára-kivitele a kérdésnek, s rossz törvénynyel szemben a közvélemény mindig a hátunk inegett van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ha a parlamentben van a baj, nem a szimptómákat kell gyógyítani, mint a kuruzsló vén asszony szokta a vérbajt flastrommal, hanem