Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-148

148. országos ülés 1897. Julius 27-én, kedden. >Í5 lenzéki pártok részéről, midőn a t. miniszter­elnök úr az ülések meghosszabbítását czélzó indítványát tette, mindenütt a pártelnökök nyi­latkoztak,, addig a t. túloldalról sem a pártelitök, sem a kormány elnöke, hanem gróf Tisza István nyilatkozott. Én megengedem, hogy az parla­menti gyakorlat, hogy a többség azt bízza meg felszólalással, a kit akar, de, ha a t. képviselő­társam mireánk azt a vádat irányítja, hogy itt vita-intéző bizottság van, azt hiszem, hogy ott titkos klotür~bizottság van s ezen bizottságnak valószínűleg nem felelős elnöke, t. képviselő társam. Második megjegyzésem, hogy ha én lettem volna gróf Tisza Ist án, azt a beszédet ekként nem mondottam volna el s az obstrukczióról soha nem nyilatkoztam volna. Indokolom pedig ezt azzal, hogy gróf Tisza István mindig ki van annak téve, hogy közbeszólás történik, a mint­hogy történt és akkor nyilatkoznia kell Tisza Kálmán politikai működéséről. De ha már nyi­latkozott erről és pedig akként, hogy a többség megtapsolta, akkor kérem őt és hozzá csatla­kozom a többség tapsaival megpecsételt vágyhoz, melyet ő szószerint így mondott: »Azt hiszem, hogy az ember azon férfiak előtt, kiket érde­meikért tisztel, nem azzal hódol, hogy hibáikat mentegeti, hogy hibáikban akarja utánozni őket, hanem azzal, hogy jó és nagy tulajdon­ságaikban követi"« Tisza Kálmánról, bár ellen­kező politikai pártállásom volt és van vele szemben mindig, azt az egyet el kell ismernem, hogy sem hatalmának tetőpontján, zenithjén, sem véderő-vita viharaiban a sajtószabadságot és a parlamenti szólásszabadságot nem érintette. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát áll az erkölcsi tanúiság, melyet gróf Tisza István ki­mondott, akkor kövesse is! (Helyeslés a szélső baloldalon.) Még egy megjegyzésére akarok visz­szatérni gróf Tisza István képviselőtársamnak. Beszédében azt mondotta, hogy ha olyan kér­désekről beszélne, a mikhez nem ért, akkor közeledne mihozzánk. T. képviselőtársam, én nagyon szeretem a férfias önérzetet és tisztelem az önérzetes megnyilatkozást. Mi közöttünk is nagyon sokan vannak, kik szeretnének a tudo­mány oltárára többet tenni, mint a mennyit te­hetnek, de nem tehetjük azért, mert nemcsak képviselői működésünk van, hanem kenyérgond­jaink is vannak. Sokszor, t. képviselőtársam, nem tanúihatunk, mert nincsen időnk, és így nem is juthatunk fel a lángésznek fenséges magaslatára! Hanem a helyett kifejlődik bennünk egy érzés, t. képviselőtársam, az. hogy ha megismertük és megszerettük hazánkat, ha megtudtuk azt, hogy hazánk függetlensége kivihető, kivívható és csak akarni kell, akkor ezen érzések, ezen meggyő­ződések mellett halálos ágyunkig kitartunk, de elveinket szegre nem akasztjuk soha. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És most újra visszatérek, t. képviselőház, »az erősebb rendszabályok kezdeményezésének« kérdéséhez, hogy a t. miniszterelnök úr tömör nyelvén fejezzem ki magamat. Hát azt hiszi a t. miniszterelnök úr, hogy a klotűr behozatala itt meg fog szűntetni minden bajokat? Hát kér­dezze esak meg Pulszky Ágost t. képviselőtár­samat, a ki az észjogot ismeri, (Nagy zaj.) hogy ha okozat van, akkor az okot kell megkeresni és ha az okozatot akarjuk meggyógyítani, akkor előbb az okot kell megszűntetni. Hát ez a hely­zet, a mely most van, csak okozat. Mi az ok? A 16. szakasz. De tovább megyek, t. ház, a 16. §. is már csak okozat és ennek oka benne rejlik a rendszerben és itt van a bajok gyökere! (Halljuk ! Halljuk!) A hit és bizalom rendült meg bennünk a kormány iránt, t. képviselőház! (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Fojtó és forró a le­vegő mindenütt és az egész országban, úgy a politikai, mint a társadalmi életben sehol nem ragyog az igazságnak üdítő cseppje és harmata! (Igazí Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Csupa kendőzés az egész élet! (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) És ha visszataszító a kendőzés még a leányarczon is, mennyivel undorítóbb, midőn egy egész országnak politikai arczán ott a pirosító! (Úgy van 1 a szélső baloldalon.) Vagy hát nem kendőzés-e az, t. többség, hogy önök csalhatatlan dogmának mondják a kiegyezést, a melynek minden szava szent és sérthetetlen és íme az eseményednek kérlelhetlen logikája oda viszi a helyzetet, hogy ezt a csalhatatlan, ezt a változhatatlan törvényt önöknek nem lesz kivel alkotmányos úton megkötniük. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Nem kendőzés-e, t. több­ség, maga a választás is, a melyről azt mondjuk, hogy ez a nemzetnek megnyilatkozása. Pedig hiszen a nemzetnek csak egy töredéke élhet jogával, a népnek milliói Petőfi szerint az al­kotmánynak csak töviseit kapják, míg rózsáját csak egyesek szaggatják! Hát nem kendőzés-e a kormány állása, t. többség? Hiszen parlamenti egészséges törvé­nyek szerint azon kellene lenni, hogy a többség emelje ki a kormányt és nálunk megfordítva van, Bécstől függ a kormány és a kormány tartja a többséget. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát nem kendőzés-e az, t. ház, hogy egy törvényjavaslatot, értem a statisztiká­ról késííüt törvényjavaslatot, visszavonja a kereskedelmi miniszter úr a pénzvilág egyetlen­egy intésére, azt mondhatnám kis ujjának moz­dítására. (Zajos tetszés balfelöl.) és egy másik törvényjavaslatot, a mely a nemzetnek egy nagy és féltve őrzött kincsét, a sajtószabadságot ve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom