Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-148

28 148. országos ülés 1897. Julius 27-én, kedden. szakra, azon eddig még nem ismert vesztegetésekre, melyeket széltében-hosszában az egész országban láttunk. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És kérdem, hogy mindezekért kinek kell az erkölcsi és anyagi felelősséget viselnie; nem-e a miniszterelnök úrnak? (Igás! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Azért bocsátottam ezeket előre, mert beteges parlamenti helyzetünk forrását ezekben találja. De lehet-e egészséges parlamenti helyzet, mikor a parlament jórészt nem a tiszta nemzeti erő összműködésének, sem a szabad polgárok független megnyilatkozásának eredménye. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A hatalom nem az elvek harczából került ki, hanem az alkotmányos jogok összetiprásából burjánzott fel. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Végigsöpört a Bánffy-féle választás az országpolgárainak alkotmányos jogán és letördelte az alkotmányosság nemes ideáit a nemzeti önérzet ezredéves fájáról; (Igazi Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) már pedig a parlamenti erő nem a mesterségesen összehozott többségben, hanem a választó polgárok millióinak független alkotmányos megnyilatkozásában rejlik. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Csakhogy ez a törvény a miniszterelnök úr politikai hitvallásában még kodifikálva nincs! A hatalmi terjeszkedés a közszabadság rovására az igen tisztelt miniszterelnök úrnál még nem ért véget, hanem jónak látta, hogy a sajtószabadságra rátegye kezét is, ezt követte a szólásszabadság korlátozása. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Kérdem, hogy vájjon ily merényletnek nem kell-e, hogy az egész ellenzék mint egy ember ellenálljon, de nemcsak az ellenzék, hanem a túloldal azon tagjai is, kik féltékenyen őrzött kincsként látják azt a nemzeti vagyont, mely a sajtó- és a szólásszabadságban rejlik s kell, hogy a túloldal azon tisztelt tagjai is ide tartozzanak. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház ! A társadalmi szabad mozgás biztosítékát a szabad sajtóban találja s minden oly kísérlet, mely a szabadsajtónak vagy szólásszabadságnak korlátozását tíízi ki czélúl, társadalmi visszafejlődésre vezet, annak szabad mozgását gátolja és veszélyezteti a közszabadságot. (Helyeslés és tetszés a bal- e's szélső baloldalon.) Ha valaha szükség volt arra, hogy a sajtó szabad legyen, úgy a mai korrupeziós korszakban kell, hogy az sértetlenül fennálljon. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Vájjon mi és ki fogja korlátozni azon ipaiiovagok seregét, a kik a közjón élősködnek, ha nem a közvélemény ? Miben nyilvánul meg a közvélemény? Nem a szabadsajtéban? Kell tehát, hogy a sajtó sértetlensége megtartassák; kell, hogy a sajtó ténykedése felett a közvélemény bíráskodjék. A közvéleményt pedig épen az esküdtszék képviseli és ezért nem szabad azt megengedni, hogy az ilyen társadalmi becsületi kérdésekben, a hol egymással szemben áll a vádló és a vádlott, a tiszta becsületesség és megrögzött iparlovag, az igazságot paragrafusokból olvassuk ki, hanem kell, hogy megnyilatkozzék ott az ember, a polgár, a szív, a lélek és az vonjon párhuzamot a két ember között, mit csak az esküdtszék tehet. (Tetszés a bal és szélső baloldalon) Nagyon találóan fejezte ki Apponyi Albert gróf t képviselőtársam aggályát a 16. §. ellen, mikor ezzel a hasonlattal élt: » . . . mintha az útonállókkal szemben nem gondoskodnék az állam csendőrökről.« Es ez így is van; de erre jónak látta Tisza István gróf képviselő űr saját szavait idézve, ezt a balul sikerült megjegyzést tenni: »ÉQ azt hiszem, maga Apponyi Albert képviselő úr sem fogja Magyarországon azt állítani, hogy azok az ügyek, a melyek felett a rendes bíróságok őrködnek, útonállóknak lennének kiszolgáltatva.« Hogy minő összefüggés van gróf Apponyi Albert kijelentése és gróf Tisza István válasza között: azt csak gróf Tisza István képviselő úr lenne képes megfejteni De gróf Tisza István igen tisztelt képviselőtársam az ő hosszas fejtegetéseiben megkoczkáztatott egy kijelentést, a melyre határozottan nagy súlyt kívánok fektetni, (Halljuk! Halljuk!) és ez az, a mikor a képviselő úr így szól: >Ha azt mondják a képviselő urak, hogy helyre fog állani az egész országban a megnyugvás, méltóztassanak nekem megengedni — ezután következik nagy mozgás, ellentmondás ezekről a padokról s azután így folytatta — az országban nem kell helyreállíta ii a megnyugvást, mert az teljes mértékben megvan.« Eszembe jut itt az igen tisztelt képviselőtársamnak azon megjegyzése, a melyet gróf Apponyi Albert t. képviselőtársammal szemben koczkáztatott meg, azt mondván: »Ugy tűnik nekem elő gróf Apponyi Albert képviselő űr beszéde, mintha egy kellemes álomból ébredt volna fel.« Hát engedjék meg, hogy én ezt visszahárítsam a t. képviselő úrra és azt mondjam, hogy ő még mindig abban a kellemes álomban ringatja magát, (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert azt mondani, hogy az ország nyugodt, hogy itt minden megelégedett, oly félreismerése a helyzetnek, a melyhez hasonlót én nem tudok felemlíteni és elképzelni. Nem Szólok a szoezialisztikus szavazókról, nem a sztrájkokról, de tegyünk egy kis utat az országban és kérdezzük a polgárokat, mily megnyugvásban élnek? Azt fogják felelni: Mi megnyugodva? A mikor lelkiismereti meggyőződésünkben meg vagyunk sértve, politikai jogunkból a választásoknál ki lettünk forgatva,