Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-147

147. országos üiés 1897. julíns 26-án, hétfőn. í'íi terelnök úr, elismerem, nem sérti a törvényt, csakhogy nem igen feszélyezik őt a törvények, mert ő megmagyarázza a törvényt. (Derültség balfelöl.) És ekkor azt látjuk, hogy azon nagy törvényhozók, a kik bölcseségiiknek örökét a »corpus juris«-ban egy évezreden át ránkNagyták, nem Nagyták ezt a nemzetre, hanem alkották oly czélból, hogy báró Bánffy Dezsőnek mindig és minden körülmények közt igaza legyen. (Derültség balfelöl.) De van még egy ok, a mely miatt talán a t. miniszterelnök úrnak nem volna tanácsos behozni ezt a klotűrt, (Halljuk!) mert jól tudja, hogy e körűi egy ádáz harcz keletkeznék 8 a harczban sohasem tudni, vájjon nem azt teríti-e le az ellenfél golyója, a ki egész bizton érzi magát ? Én magam tudok egy esetet a múitból, nem fogom a helyet megnevezni, nem fogom a neveket felemlíteni, hogy hol és mikor történt, hanem, ha író volnék, könyvben adnám ki s ráírnám a ezímlapjára : »Út a hatalomhoz, tisztelettel ajánlva egy szabadelvű párti Btrébernek.« (Derültség balfelől.) Megtörtént az, hogy egy országban egy valóban nagy minisztérium vitte az ország, ügyeit. Egy új aranykort látott az ország maga előtt virulni; ezen nagy férfiaktól valóban csak nagy tetteket, üdvös tetteket vártak. Történt, hogy az országnak egy rossz szelleme a viszály konkolyát vetette el az országban és akkor ezen viszály felkavart minden szenvedélyt, behatolt a magánéletbe, behatolt a tanácskozási terembe, megnyilatkozott a nyilvános élet minden mozzanatában. A parlamentben óriási harcz keletkezett; a kormány erőteljes, nagy, lánglelkű férfiai az egyik oldalon, a zsenialitásnak eszményképei az ellenzék részén, a másik oldalon, kezdték a harczot. Soha pompásabb gyöngyei az ékesszólásnak, soha az emberi észnek csillámlóbb szikrái meg nem nyilatkoztak mint ekkor. És akkor, a mikor a harcz zúgott, dúlt, maga előtt látta ezt olympusi nyugalommal egy férfiú lezajlani, részt belőle nem vett És mikor a minisztérium diadalra vitte az ő elveit, diadalmaskodott s az egyik oldalon az országban lelkesültséggel, elragadtatással ünnepelték, az ország másik részében mély búbánat vonult be a szivekbe: akkor megesett az a tragikum, hogy ezen férfiak elveiket megvalósítani nem tudták, hanem úgy, mint Mózes, látták az ígéret földjét, de rá nem léphettek s akkor ezen férfiú, a ki olympusi nyugalommal nézte eddig a harczot, bízatott meg azzal, hogy az örökséget lebonyolítsa, ő, a ki már jóval hamarább tárgyalt az iránt, hogy az örökséget átveszi. (Mozgás.) Ez az ok, a mely miatt én biztos vagyok, hogy a klotfírt be nem hozzák; mert a t. miniszterelnök úr érdemei előtt talán fel fog tűnni a múltnak képe és akkor nagyon is meg fogja gondolni azt, vájjon nem történhetikemeg, hogy még akkor is, ha ő diadalmaskodika diadalnak gyümölcseit mások ragadják ki ke, zéből. (Tetszés balfelöl.) De, t ház, nem fog győzni a miniszterelnök úr, mert bármiként fáradozik is a túloldal azon, hogy itt az ellenzéki pártok között a viszályt szítsák, mi nagyon jól tudjuk, hogy ez egyetértésben van a mi erőnk, hogy ezen egyetértésnek köszönhetjük azt, hogy meg tudtuk akasztani a sajtószabadság ellen indított harczokat, hogy el tudtnk érni, hogy a népre súlyos terheket rovó czukortörvény-adójavaslat eddig élettbe nem lépett. (Ügy van! balfelöl.) Mert bármiként ágazzanak is szét utaiuk politikai tekintetben, ott, a hol a népnek anyagi jólétéről, erkölcsi érdekéről, közszabadságról van szó, legyen az választási szabadság, legyen az sajtószabadság, legyen az szólásszabadság: ott mindig egyetértőleg fogunk küzdeni, harczolni. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert — és itt a t. miniszterelnök úr példáját követem — igaza van Saokratesznek, a ki azt mondotta: »A mindenség sokkal könnyebben tudja nélkülözni a napvilágot, mint egy szabad nép a szólásszabadságot,« (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) És igaz az, a mit egy nagy görög szónok mondott, hogy nagyobb csapás nem érhet utói egy szabad népet, mint hogy ha a szólásszabadságot elnyomják. (Helyeslés balfelöl.) És ha a kisebbségtől megvonják a szólásszabadságot ; ha azt keskenyebb medrek közé fogják szorítani: akkor megszűnik az oppoziczió ; s a hol az oppoziczió megszűnik, ott a despotia szabadon űzheti és ülheti orgiáit. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A kérdés egyszerűen így áll: teljes szólásszabadság vagy despotia. Válaszszon az ország! Mi nyugodtan várjuk a feleletet, mert tudjuk, bogy nagy figyelemmel kisérte az ország küzdelmeinket, fáradozásainkat, szenvedéseinket és nagyon jól tudja azt, hogy egy hatalom túltengése ellen harezojunk, a melynek súlyos kezét elég nehezen érzi ez ország. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha a t. túloldalnak és a t. miniszterelnök úrnak sikerülne a klotűrt behozni, akkor már semmi sem tartja vissza az utolsó lépéstől, a parlament megsemmisítésétől, (Úgy van! balfelól.) akkor nem tartja őt vissza semmi azon lépéstől, a melyet Cromwell is megtett Angliában, a mikor szétkergette a parlamentet és annak ajtajára másnap egy ezédulát függesztett ki, a melyen azt lehetett olvasni; »Itt egy bátortalan szabad lakás rögtön kiadandó.« Nem fogadom el a javaslatot. (Helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) 3*