Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-147

16 145. országos ülés 1897. Julius 26-án, hétfőn. Részemről, azt hiszem, hogy nagyon furcsa dolgok történnek a szoczializmus terén, és az épen a nevezetes, hogy varrnak itt szoczialista lapok, a melyek megcsinálják a maguk klientáléját, és buzdítják az embereket: a nagy birtokot a középbirtok ellen, a földbirtokosság ellen és izgatnak egyáltalán a tulajdon szentsége ellen. Nagyon furcsa kontraszt már most, hogy ugyanakkor, midőn ezen lapok azt mondják és csinálják, azt találjuk, hogy más nagy lapok, a melyek tulajdonképen a haute finanee-nak a kezeiben vannak és ahhoz közel állnak, radikális szempontokból indáivá ki, szintén megtámadják és legalább megingatni iparkodnak, nem állandóan és mindig, hanem olykor, időnként a birtoknak, a tulajdonjognak szentségét és e tulajdonjog szentségének az elvét. Ez a furcsa koinczidens parallel együtt működik. Egyik radikális, másik pedig szoczialisztikus szempontból indáivá, tulajdonképen megrontás a birtokosság ellen. Ez helytelen, és megvallom, hogy nem is jogos. A mi azt a kérdést illeti, hogy miképan kellene szanálni a mostani szoczialisztikus bajokat, azzal nem akarok most előre is foglalkozni. Majd el fog jönni annak az ideje, hogy foglalkozzunk a munkáskérdéssel; hanem abban a hitben vagyok, hogy ennek a szanácziója, az orvoslása csak az, hogy ha megmaradunk szabadelvűeknek. Egyrészt fentartva a szabad versenyt, másrészt pedig a békéltető, az egyeztető bíróságok verdiktjét jogerőre emelve oldjuk meg a munkás s a munkaadó közt való ellentétek kiegyenlítését. Továbbá, azt hiszem, hogy e tekintetben a fő az, hogy a társadalom felfogja, hogy egyetértés és méltányosság kell a dologban. (Helyeslés. Úgy van! balfelöl) Ha ezt a társadalom felfogta, rögtön visszatér a szocziális kérdés abba a mederbe, a hová való. De ha a mi nagy lapjaink minduntalan a birtok szentségét támadják meg, azt meg akarják ingatni s e tekintetben versenyt járnak a szo czialista lapokkal, akkor azután nagyon furcsa állapotok állnak elő. Talán félnek az antiszemitizmustól? Hiszen a pénzügyminiszter, úgy látszik, ettől fél. És azt hiszik, hogy ennek csak az az egy módja van, s a birtok ellen való támadással hárítják el az antiszemitizmust ? Lehet, hogy elhárítjuk; de megvallom, nagyon ügyetlen mód ez, mert annál erősebben fog visszatérni, és nem fogjuk ezt elkerülni, ha erre a térre lépünk. Higyjék el az urak, a társadalmi békét csak úgy fogják fentartaui, hogyha a nagy birtok és a legkisebb birtok; ha a nagyiparos és a legkisebb iparos; a nagy tőke és a kis tőke együtt járva, együtt működve, nem egymás ellen harczolva, igyekszik elhárítani az általam előbb idézett bajokat. És ha ezeket el tudjuk hárítani, akkor meglesz az a szocziális béke, a melyet a t. pénzügyminiszter úr a múltkor annyira féltett tőlem és az én t. barátom és rokonomtól, mint a kik ezt a békét megzavarjuk és csináljuk a rossz helyzetet azzal, hogy mi intoleránsak vagyunk. Méltóztassanak elhinni, hogy el lehet hárítani a bajokat, ha belátunk ezekbe a dolgokba és ha azok az urak, a kik vezetői ennek a mozgalomnak, méltányolni fogják mindazt, a miket bátor voltam elmondani. (Helyeslés. Úgy van! halfelöl.) Nem fogadom el a miniszterelnök úrnak azt a javaslatát, hogy az ülések délután 2 óra helyett 3 óráig tartsanak. Nem azért nem fogadom el, mintha én rettegnék attól, hogy meleg van, hanem azért nem fogadom el, mert ez nem más, mint egy ballon d'essai, egy furfang, melynek a háta mögött van a kíotíír, a melylyel ki akarják játszani a valódi szabadelvűséget. Tudom, hogy vannak önök között a túloldalon sokan, a kik nem osztoznak ebben, és ez dicsőségükre legyen mondva, de bírjanak azzal az energiával és erővel, hogy tudjanak az olyan áramlatoknak ellenállani is. Mentsék meg azt,a mi a zászlójukra föl van írva, a szabadelvüséget, és tegyék le az ügyek vezetését annak a kezébe, a kinek kezébe az való. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nem fogadom el a miniszterelnök javaslatát, hanem ellene szavazok. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki következik? Lakatos Miklós jegyző : Rakovszky István! Rakovszky István: T. ház! Kötelességemnek tartom kifejteni azon indokokat, a melyek a néppártot vezérelték, hogy azon béketárgyalásokban ne vegyen részt, a melyek a legutóbbi napokban megkiséreltettek. Nem az, mintha nem óhajtaná a néppárt is, hogy a parlamenti vitatkozás rendes mederbe tereitessék vissza, hanem mert a néppárt a kormány őszinte szándékáról nem volt meggyőződve, okozta azt, hogy a tárgyalásoktól eddig távol tartotta magát. (Úgy van ! a baloldal hátsó padjain.) A mint az eddigi eredmények beigazolták, a néppárt helyesen cselekedett, a midőn egy meddő munkában részt nem vett; helyesen cselekedett, midőn látta azt, hogy az ellenzék lojális békeajánlata mint könyörgés lett feltüntetve és oly feltételek lettek szabva, a melyeket csak egy megvert hadnak lehet szabni, tudniillik a feltétlen fegyverletevést. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) A míg oly férfiak lesznek majdnem kizárólag a t. túloldalról megbízva azzal, hogy a béketárgyalásokba befolyjanak, a kik politikai működésüknél, irányuknál és egyéni-