Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-153

153. országos ülés 1897. augusztus 2-án, hétfőn. 173 340.000 métermázsát, mit pedig nézetein szerint az exporttöbblethez nem lehet hozzá venni, mert ez minden gyártásnál megvan, évenként visszamarad, tehát ezt oda számítani, mint exporttöbbletet nem lehet, de sőt ha hozzá számítjuk is, kijön 1,120.000 métermázsa. Ezt az igen tisztelt pénzügyminiszter úr, hogy kerekszám legyen, kiegyenlíti 1,200.000-re. Szabad legyen most nekem szintén statisztikai adatok alapján kimutatni, hogy tulajdonképei! mennyi a valódi felesleg. Miként a kezeink közt levő ezredéves ezukorkiállításról kiadott könyv statisztikai adatai igazolják, Ausztriában 11-44 kilogramm jut egy emberre, nálunk pedig nem 4 kilogramm, mint az igen tisztelt pénzügyminiszter úr állítja, hanem 576 kilogramm jut minden egyes emberre. Ha ez így van. miként nincs okom kételkedni a kezeim közt levő statisztikai adatokban, akkor a t. miniszter úr számítása téves és következtetései nem felelnek meg a helyzetnek. Ugyanis, mikép előbb említettem, a pénzügyminiszter úr személyes statisztikai adatai alapján 4 kilogrammot vesz fel, a kezeim közt levő pedig 576 kilogrammot, most ha ehhez hozzászámítjuk az igen tisztelt pénzügyminiszter úr által is elismert nagymérvű csempészetet az egész határon, akkor ezen törtszámot bátran egésznek vehetjük és nem 5'76 kilogrammot, hanem 6 kilogrammot vehetünk mint fogyasztást minden egyes emberre. Ezen hiteles statisztikai adatok számítása szerint tehát nem 720.000 métermázsa fogyasztatik Magyarországon, hanem 1,080.000 métermázsa, tehát ha az összes termelést veszszük 1,500.000 métermázsának, a mely megfelel a valóságnak, akkor a felesleg, a mely exportnak számítható, nem 1,200.000 métermázsa, hanem csak 420.000 métermázsa. Azt hiszem, t. ház, hogy ez mégis csak nagy különbség. Hogy az általa felhozott adatok helyesek, azt kimutatja az 1894 —95-iki campagneban kitüntetett statisztikából, a melyben az van, hogy ebben az évben 350.000 métermázsa lett exportálva, tehát ez a mai állapotban, mikor én 420.000-et jelzek, körülbelül megfelel a tényleges állapotoknak. (Úgy van! Úgy van! bal felöl) Mielőtt a felesleg mikénti eltüntetéséről szólnék, ugyanezen statisztikai adatokra támaszkodva, ki lehet mutatni, hogy azon számítása az igen tisztelt pénzügyminiszter úrnak, hogy 10 forint árú répa kell egy métermázsa czukor előállítására, teljesen téves alapokon nyugszik, (Halljuk! Halljuk!) és nem felel meg maguknak a czukorgyárosoknak előállított statisztikájával. Ugyanis, t. ház, ezen statisztika így szól: az 1894—95-iki eampagreban a czukorgyárosok kifizettek 8,809.956 forintot czukorrépáért, ugyanezen évben termelve lett czukor 1,450.269 métermázsa; most, ha ennyi lett termelve és az igen tisztelt pénzügyminiszter úr azt állítja, hogy 10 forint árú répa kell egy métermázsa czukor előállítására, akkor tulajdonképen 14,502.690 métermázsa répa kellett. Most ha összehasonlítjuk a két adatot, hogy kifizetve lett a czukorgyárosok által 8,809 956 forint répáért és 1,450.269 métermázsa lett termelve, miként itt hiteles adatok bizonyítják, akkor egy métermázsa czukorrépa előállításához szükséges czukorrépa árára még 6 forint sem jut. (Helyeslés balfelöl.) Ez a tényállás, t. ház, ezt tessék megczáfolni. Lukács Béla: Ezt nem lehet megczáfolni ? Major Ferencz: Nem, mert ezen statisztikát a czukorgyárosok adták ki, és így hiteles. (Derültség jóbhfelöi.) Az ezredévi kiállításon bemutatott statisztikának csak hitelesnek kellett lenni, különben, remélem, az igen tisztelt pénzügyminisztérium gondoskodott volna abban az időben, hogy ily hamis adatok ne jussanak az egész világ megtévesztésére. Megengedem, hogy a répaszeletek leszámítása folytán jön ki ez az összeg, és az átmázsálásnáli többlet adja ki ezt a kedvező számot. De tényleg ez így van. Mikor a czukorgyárosok összeállították ez adatokat, nem tudhatták, hogy ezek kellemetlenekké válhatnak a pénzügyminiszter úrra vagy saját magukra nézve. Nem 1 forint 60 krajczár szerepel tehát a czukor előállításánál, hanem legkevesebb 5 forintra tehető, a mi az előállítási költségül a gyárosoknak jut, a kiknek helyzete tehát, melyet a t. pénzügyminiszter úr siralmasnak ecsetelt, nagyon is elviselhető, mert busásan jövedelmező. Az igen tisztelt pénzügyminiszter úr, a termelési felesleg eltüntetésére csak egyet ismer, a prémiumrendszert, melyet én csak végső szükségben fogadnék el. Ezzel szemben a természetes rendszernek én a fogyasztás emelését és a hazai piacz teljes mérvtí lefoglalását tartom. (Helyeslés balfélöl.) A prémiumrendszer nemzetközi úton meg nem oldható, sőt ha megtörténnék is, a nyugati államok a nagy cznkorfelesleget más módon juttathatnák oly előnyökhöz, melyek a prémiummal egyenlők. (Ügy van! balfelöl.) A czukoifogyasztás nálunk, a szomszédos Ausztriához viszonyítva, oly alacsony fokon áll, hogy a helyes közgazdasági politikának ennek emelésére kellene irányulnia. Ámde az igen tisztelt pénzügyminiszter úr erre azt a lakonikus feleletet adja, »hogy nem fogyaszthat senki több ezukrot, mint a mennyire szüksége van; ez sem törvényhozási, sem adminisztratív, sem semmiféle intézkedéssel el nem érhető*. Ha mindenki jómódú ember volna, még megállhatna e feltevés, de hiszen nem minden rétege az állampolgároknak fogyaszt