Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-153

156 153. országos ülés 1897. augusztus 2-án, hétfőn. A t. pénzügyminiszter úr tehát a hivatalos statisztikai adataival szemben toldást enged meg magának, csekély 2,700 000 forintocska erejéig, midőn azt akarja kimutatni, hogy Magyarország mennyire van érdekelve ezen dolognál. Most lássunk egy másik tételt. Azt mondja például a pénzügyminiszter úr, hogy Magyarország kincstára hatmillió forintig van érdekelve. Ez sem igaz; mert ha 700.000 métermázsára veszszük a fogyasztást, a hogy a miniszter úr is veszi, alapúi véve a 13 forintos adótételt, volna a kincstár érdekelve összesen 9,100.000 forinttal. 700,000 forintot 13-mal sokszorozva, kapunk 9,300.000 forintot. Csakhogy ez az egész fogyasztás ; de a pénzügyminiszter úr megmondta nekünk, hogy mi nem az egész 700.000 métermázsát fogyasztjuk Magyarország czukrából; ebből csak a fele olyan, a mely a magyar kincstárnak adózik, a másik fele az osztrák kincstárnak adózik. Most egyelőre ezen az alapon számítok;, majd kimutatom azt, hogy az a 350,000 métermázsa, a mely az osztrákoktól jött be hozzánk, tisztán finomított czukorban, ma 315.000 métermázsára redukálódott, a csempészettel) kivűl. Már most. t. ház, jogom volna azt mondani, — miután a pénzügyminiszter úrnak az az álláspontja, hogy felében fogyasztunk osztrák czukrot, felében pedig magyar czukrot — hogy a 9,100.000 forintot tessék megfelezni, mert az egész eredmény 9,100.000. Miután fele ebből osztrák fogyasztás, fele magyar fogyasztás, a magyar kincstár nem volna érdekelve hatmillió forint erejéig, hanem 4,500.000 forint erejéig, a mely megint kétmillió gyenge hozzátoldás a valósághoz. De így áll a dolog, t. ház. Az összes fogyasztási adó, melylyel a kincstár érdekelve van, 9,100.000 forint. Ebből, — a csempészettől eltekintve, mely nem lesz megadóztatva — 316.000 métermázsa az, a mit finomított czukorban Ausztriából behoznak. Ha ezzel a, 315.000 métermázsával számolunk, ki fog tűnni, hogy négymilló forint az, a mi az osztrák kincstárt).), folyik be és csak ötmillió forint az, melylyel a magyar kincstár van érdekelve, vagyis a pénzügyminiszter úrnak a számítása egyszerűen egymillió forinttal itt is eltér az igazi statisztikai adatoktól. Már most, t. há,E, kegyes engedelmükkel — és én nem kívánok egyebet, csak a többség tudja azt, hogy miről van szó, — méltóztattak hallani, hogy ez idő szerint négymillió forint volt az, a mely fogyasztási adó a 315.000 métermázsa osztrák ezukor után nem nálunk folyt be, hanem az osztrák kincstárba, vagyis 1896-ban Magyarország olyan czukrot fogyasztott, a mely után Ausztriának négymillió forint fogyasztási adót fizetett. T. ház! Ez történt 1896-ban, az 1895-ik évben 350.000 métermázsa volt, a multakban még több volt és azelőtt sokkal több volt a behozatal. Már most méltóztassanak megmondani, hogy a vámszövetség tartama alatt, — én csak évenként a legkisebb számot veszem, az 1896-iki eredményt, csak a legkisebb számot; hozzáteszem, hogy a múltakban mindig több volt az osztrák czukorbehozatal Magyarországba — tehát csak tíz esztendő alatt, uraim, csak a ezukornál 40 millió forint fogyasztási adót fizetett Magyarország Ausztriában olyan emukor után, a melyet itt fogyasztottunk el. k kiuek tetszik ez a vámszövetség, eltekintve politikai indokoktól, az vegye magának azt a bátorságot, és nézze meg, hogy igazak-e ezek az adatok, vagy nem. T. ház! De még ez nem minden. Méltóztatnak tudni, hogy a restituczió kérdése külön van. Mi az a restituczió? A restituczió akkor áll elő, ha a kontingentált prémiumnál nagyobb kivitelünk van. Azelőtt öt millióra, volt kontingentálva a prémium; ha tehát ötmillió forint meghaladó kivitelünk volt azon összeg után, a mely meghaladta az ötmilliót, a gyárosoknak vissza kellett téríteni a részükre kifizetett prémiumot. Már most, t. képviselőház, tudjuk, hogy 1895-re — a t. pénzügyminiszter úr maga számította ki — az által, hogy nem a szerint restituáltatik a prémium, hogy ki mennyit és honnan exportál, hanem a nyersadó-bevételek aránya szerint történik a restituczió, megtörtént Magyarországon, hogy 1895-ban 350,000 forinttal károsodtunk, vagyis a négymillió forint restitucziónál 350.000 forinttal többet fizettünk Ausztria exportja folytán, mint a mennyi minket termelésünk ós az export aránya szerint megilletett volna. A múltakban ez az összeg még mindig nagyobbodott, úgy hogy ha tíz észten dőt veszek csak 350.000 forinttal, ez újabb 3,500 000 forint, a mivel csak a czukornál károsodtunk. Hogy az idén mennyi lesz a kár, erre sem én, sem a t. pénzügyminiszter ár felelni nem tudunk; mert ha elérjük azt, Nagy az export fejlődvén, nagyobb les? az export-prémium, mint a kontingentált kilenczmillió forint, akkor természetes, hogy újabban restituczió szüksége áll elő, és miután a restituczióra vonatkozó megállapítási módozat Magyarországra nézve kedvezőtlen, ha van ilyen restituczió, az nekünk feltétlen veszteségünkkel jár, vagyis mentől nagyobb az export, annál nagyobb a kárunk; ha azonban az export nem haladja meg a kilenczmillióra kontingentált prémiumot, akkor természetesen a restituczió szüksége nem áll elő s akkor a károsodás sem áll be. Ezért — mondom, — az 1896-ra vonatkozó adatok tekintetében nem vagyok tájékozva, hogy kilenczmilliót meghaladott-e az export-prémium vagy