Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.
Ülésnapok - 1896-152
152. országos illés 1897. Julius 31-én, szombaton. 131 dolkoztam azon, hogy aránylag terjedelmes munkálatomat közzétegyem. A képviselő urak felszólalásai ebben az elhatározásomban megerősítettek, és talán elég volna a t. házat munkálatomra utalni; de miután ezen vád magában a t. házban hozatott fel, azt hiszem, jogom és kötelességem felszólalni. És a t. ház, meg fogja engedni nekem, sőt talán el is várja, hogy ezen kérdésben itt azzal a rövidséggel ugyan, a melyet a házszabályok előírnak, de egyszersmind azzal a pon tossággal és világossággal, a melyet úgy a vádnak súlya, mint a kérdésnek fontossága kivan, itt e házban felszólaljak. (Halljuk! Halljuk I) Mindenekelőtt, t. ház, arra vonatkozólag, a mi majdnem mindig éle volt a vádaknak, hogy oly quótajavaslatot dolgoztam ki, a mely egy 2—3°/o-os emelést involvál, szabadjon kinyilatkoztatnom, hogy ez teljesen igaztalan, a valóságnak meg nem felelő. írták a lapok, hogy én egy 35 °/o-os, 34 1 l , 2-m, 34-es, 35 72-es, 33i/2 0 /oos quótajavaslatot dolgoztam ki. Az, a mit én dolgoztam, mindezeken lényegesen alul marad. Ez az első megjegyzésem; javanlatom még a 33 °/o-on is alul van. De mindjárt megjegyzem, hogy a dolog lényege nem ezen fordul meg és ennek a pontnak csak az tulajdoníthat fontosságot, a ki a quótakérdésekkel alaposan nem foglalkozik. A mi körűi minden megfordul, ez az, hogy a quótakérdése semmiképen se bonyolíttassék össze a fogyasztási adó kérdésével, értem ezalatt, hogy míg egyrészt Magyarországnak jogos igénye van, hogy a fogyasztási adók terén szenvedett károsodások orvosoltassanak, addig nagy hiba volna, ha az e téren elért eredmények fejében bármily konezessziók tétetnének a quótakirdésében. Ez két különálló dolog, de hogy különálló maradhasson, arra nézve azt hiszem, az eddigi puszta negáczió nem a legjobb fegyver. Az, hogy se a quóta ne emeltessék, se a fogyasztási adókon változtatás ne essék, Ausztriában aligha fog nehézségekbe ütközni. Nagyobb nehézségekbe ütközhetik az, hogy elismerjék jogos követeléseink teljesítését a nélkül, hogy más téren anyagi kárpótlást követelnének. Már most, midőn minden valószínűség szerint a harcz ezen a vonalon fog kifejlődni, azt hiszem, a helyes taktika az, hogy azon alap helyett, mely különféle magyarázatokra ad alkalmat, a melynek minden tekinteten felül álló kifogástalanságát igen előkelő ellenzéki képviselő urak is kétségbevonták, új alap állíttassék. Azt hiszem, hogy ez az egyetlen mód arra nézve, hogy a midőn az egyik oldalon teljesen a jogosság és méltányosság fegyvereivel akarunk küzdeni, a másik oldalon is odatereljük a kérdést, a hol ez tisztán az igazság és méltányosság szempontjából lesz eldönthető és semmiféle konnexitásba más kérdésekkel nem hozatik. (Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): A képviselő ár megígérte, hogy munkája természetét fogja megmagyarázni, azon vádak ellenben, melyek ellene emeltettek. Meg vagyok győződve, hogy azon határok között fog maradni, hogy ezt megmagyarázhassa. Láng Lajos: A másik főpont, a mely körűi nézetem szerint minden forog, az, hogy a quóta kérdése ne csúcsosodjék ki számbeli kérdéssé; ne az legyen a kérdés, hogy egy 1 /2 0 /o-a,l több, vagy kevesebb, hanem az, hogy oly alapot találjunk, a melyet mindenki igazságosnak tart. Én azon tanulmányaim alapján, melyeket tettem, a hasonló helyzetben levő európai és nem európai államok, nevezetesen az Egyesűit Államok törvényhozásánál azt találtam, hogy minden ilyen hasonló viszonyok között levő államok erre a czélra a vámok mellett, a melyeket mi is emelünk, elsősorban tisztán a fogyasztási adót veszik fel. Ezek a fogyasztási adók és jövedékek, a melyek nálunk egyenlő elvek szerint kezeltetnek, a hol tehát mindenféle tévedés, mindenféle félreismerés, mindenféle kétség ki van zárva, adják nézetem szerint a természetes alapot a kulcs megnyerésére. Mit tesz ez? Annyit tesz, t. ház, hogy az eddigi alapból az egyenes adókat, mint a kiszámítás alapjait mellőzzük. Már most kérdem, midőn én azt teszem, hogy az egyenes adókat mellőzöm, vétettem-e az ország érdekei ellen? És itt egy pillanatra bátor vagyok figyelmüket igénybe venni. Én azt hiszem, hogy két oly ország között, a melyek különféle gazdasági fokon vannak, az egyenes adók mindig a leghelytelenebb mértéke az adóképességnek. Miért ? Mert minél gazdagabb egy ország, annál több oly jövedelme vau, a mely nem foly telekből, nem foly házból, hanem folyik ingó tőkéből, vagy keresetből. Tehát minél gazdagabb egy ország, annál több oly jövedelme van, a melyet az adónál könnyű eltitkolnia. Ebben az esetben Ausztria az, a melyiknek sokkal több oly jövedelme vau, a melyet könnyű eltitkolni, ellenben Magyarország az az ország, a melynek sokkal kevesebb olyan jövedelme van, a melyet az adónál el lehet titkolni Ha tehát, mindkét országban az egyenes adókat fogom alapril venni, nagyon természetes, rnsgyobb megterheltetést fog előidézni Magyarországra nézve és kisebb megterheltetést Ausztriára nézve. T. ház! Befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Az én munkálatomnak nem volt az a czélja bizonyítani, hogy egy, vagy más módon az emelés ezért, vagy azért lehetséges, hanem kerestem elfogulatlanul egy igazságos alapot, és 17*
