Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.
Ülésnapok - 1896-151
124 1 8 1« országos ülés 1897. Julius 30-é», pénteken. A t. képviselő ár igen rossz néven vette tőlem, hogy azon humoros hanggal szemben, a melyet ő velem szemben használt, én körülbelül ugyanolyan humoros hangot használtam a t. képviselő úrral szemben. Azt hiszem azonban, hogy babár megengedtem magamnak, hogy én is humorosan beszéljek humoros dolgokról, a parlamenti illemnek határait és korlátait egyáltalában nem léptem át, (Igaz! Úgy van ! a jobboldalon) és ha ezt akaratlanul tettem volna, igen nagyon sajnálnám. Nem is hoztam volna szóba ezt a thérnát, ha Eötvös Károly képviselő úr^ nem lett volna e tekintetben olyan érzékeny. így azonban kénytelen vagyok konstatálni azt, a mit múltkori beszédemben elhallgattam, hogy Eötvös Károly képviselő úr első felszólalásában velem szemben oly kifejezéseket használt, a melyek az én parla menti szótáramban nem fordulnak elő. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Azt mondta például, hogy olyan ember, a ki eszének rendes és szabad használata fölött rendelkezik, ilyen vagy olyan dolgot nem tesz. Midőn pedig azon módosításról beszélt, a melynek beterjesztését én a részletes vitára ki látásba helyeztem, azt mondta a t. képviselő úr, hogy egy ilyen javaslat, mely szerint a mi törvényünk érvényének megszűnte attól tétessék függővé, hogy Ausztriában mikor szűnik meg az ő törvényük, Őrültség. így jellemezte a t. képviselő úr ezt a tervet. (Mozgás a jobboldalon.) Erre én a múltkor nem reflektáltam, most azonban kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy a t. képviselő úr elvétette az adreszt, mert nem hozzám kellett volna ezt a megjegyzését intéznie. Polónyi Géza: Hát Bánffyhoz ? Lukács László pénzügyminiszter: Mindjárt megmondom, hogy kihez. Méltóztatnak tudni, t. ház, hogy az én törvényjavaslatomban ez az eszme nem foglaltatott, mert én annyira önmagától érthetőnek és annyira a vám- és kereskedelmi szerződés szelleméből és szavaiból folyónak tartom azt, hogy ha egyforma elvek szerint készült törvények közül valamelyik az egyik államban bármely oknál fogva megszűnik, az a másik államban is elveszti hatályát, hogy én ezt expressis verbis a törvényjavaslatban kifej ezen dőnek nem tartottam. Miután azonban épen az ellenzéki t. képviselő urak részéről terjesztettek elő a javaslattal szemben az aggodalmak és kívánságok, hogy ezen a bajon segíteni kell, ennek én engedve, kilátásba helyeztem ezen módosítás megtételét, megbeszéltem annak tartalmát és még szövegezését is az ellenzéki vezérférfiakkal, a kik azt egyhangúlag elfogadták, helyeselték és ezen az alapon tettem a jelentést a t, háznak, hogy mit szándékozom indítványozni. Tehát, t. ház, ha ez az eljárás őrültség, akkor azokhoz a t. képviselő urakhoz kellett volna intézni az adreszt, a kiknek az iniezlativájából ez a kérdés keletkezett, és a kik akkor, a mikor Eötvös Károly képviselő úr ezt őrültségnek deklarálta, a legnagyobb lelkesültséggel éljeneztek és helyeseltek. (Tetszés és derültség a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Polónyi Géza: Ki az? Tessék megmondani ! Nem kell általában gyanúsítani! (Zaj. Elnök csenget.) Lukács Lászlő pénzügyminiszter : . .. . . . Kérem, megmondhatom a t. képviselő úrnak: Horánszky Nándor képviselő úrral beszéltem meg és állapítottam meg a módosítvány szövegét. (Tetszés a jobboldalon.) Polónyi Géza : Akkor itt helyeselhették is! Lukács László pénzügyminiszter: Végül Eötvös Károly képuselő úr nagyon rossz néven vette tőlem, hogy én a t. ellenzéket vádoltam, hogy azzal a taktikával, a melyet utóbbi időben a ház tanácskozási rendjén követ, különböző érdekeket károsít meg. Én, t. ház, indokolás nélkül vádat emelni nem szoktam, és azt hiszem, már a múltkori beszédemben is teljesen megokoltam mindazt, a mit mondottam, hogy ha ebből a törvényjavaslatból törvény nem lesz, az megkárosítja az ipart és közvetve megkárosítja a mezőgazdaságot, legalább azt a részét, a mely ezzel az iparral összefüggésben van. Rámutattam arra is, hogy megkárosítja az államkincstárt, a mi azt hiszem egészen világos, mert ha a bizonyos adók nem fognak befolyni, ezael az államkincstár károsodik. Kimutattam azt, hogy a közérdeket is károsítja ez az eljárásomért bizonyos más törvényjavaslatok, a melyeknek elintézése az ország érdekében van, nem jöhetnek létre a kellő időben. Rámutattam arra, hogy a t. képviselő urak eljárása megkárosítja még az alkotmányosságot és a parlamentarizmust is. Ez volt épen az a szempont, a mely ellen Eötvös Károly képviselő úr a legerősebben tiltakozott. Ennélfogva, t. ház, kötelességemnek tartom kijelenteni azt, — hogy semmiféle kétely e tekintetben felfogásomat illetőleg ne legyen, — hogy én abban a véleményben voltam, és abban vagyok ma is, és azt hiszem, abban leszek ezután is, hogy az obstrnkczió minta parlamentarizmus megengedett eszköze soha el nem fogadható és én azt nem is fogóin elfogadni soha. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) En, t. ház, a kisebbségnek a jogát a parlamentben elismerem és respektálom; a parlamentet nem tekintem gépnek, és e tekintetben teljesen elfogadom gróf Apponyi Albert t. képviselő úrnak a parlamentarizmus fogalmáról adott meghatározását, azt magamévá teszem; azonban azt, hogy a kisebbségnek vetó-joga volna, és ezt a vétójogot obstrukczió alakjában is gyakorolhatná, az igazi parlamentarizmusnak sem formájával, sem
