Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-150

150. országos ülés 1897. június 29-én, csUt3rt$k5n. 95 mert Kubinyi t. képviselőtársamnak eléggé mosolygó arcza van, de bármennyire lekötelez is bennünket jóindulatával a maga számára, azzal a mosolylyal a parlamenti élet szellemi mértéke egyáltalában nincs kimerítve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha pedig t. képviselőtársam parlamenti tevékenységének összes erkölcsi súlyát abba helyezi, akkor nekem t. képviselőtársam eszméivel és érveivel szemben egyáltalán nincs szükségem síkra szállni. (Tetszés a szélső baloldalon.) De jogom van provokálni, nem a t. képviselő urat, hanem a t. táloldalt, hogy igyekezzék bennünket érvekkel meggyőzni. Városy Gyula: Ezt azonban nem teszik. (Zaj.) Elnök : Városy Gyula képviselő urat figyelmeztetem, hogy minduntalan ne szóljon közbe! (Helyeslés jobbfelöl.) Sima Ferencz: Mi itt az ellenzéki oldalon tíz határozati javaslatot nyújtottunk be a szőnyegen lévő törvényjavaslattal szemben. Megengedem, hogy a tíz határozati javaslat között van olyan is, a mely pusztán abból a czélból lett beadva, liogy a beadó részére a zárszó jogát biztosítsa, hanem azért a határozati javaslatoknak egy jelentékeny része érdemben szemben a törvényjavaslattal olyan ellenindítványokat tartalmaz és foglal magában, a melyeket nem volna szabad rendes parlamenti viszonyok között a t. túloldalnak minden figyelmen kivűl Nagynia. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha pedig a t. túloldal úgy találja, hogy az ellenzéknek minden határozati javaslatával és összes érveivel és szakszerű felszólalásaival szemben, melyek ebben az esetben inkább dominálták a tárgyalást, mint 1867 óta bármely más közgazdasági javaslatnál, :t t. túloldal némán hallgat, egyáltalában szólásra senki nem jelentkezik, ez az, a mit joggal lehet obstrukcziónak nevezni és nem az, amit mi művelünk. (Helyeslés a szélső baloldalon Derültség jobbfelöl.) Az obstrukczió . . . Szentiványi Kálmán: Ez igaz! Sima Ferencz: Szentiványi Kálmán igen tisztelt képviselőtársamat üdvözlöm — (Derültség a szélső baloldalon.) és nagyon örülök neki, hogy^ egyszer már azon oldalon látom. (Derültség a szélső baloldalon.) Szentiványi Kálmán: Ide is tartozom! Sima Ferencz: Megengedem, hogy a t. képviselő úr odatartozik, nem is foglalkoznám a t. képviselő' úrral, hogy ha egyáltalában jónak látná hallgatni, úgy a mint ezt a többi t. képviselő urak teszik, hanem ha már provokált, engedjen annyit megjegyeznem, hogy egy pár évet töltsön ottan, a míg teljesen beleemészti magát abba a nagy pártba, akkor azután nem fog annyira feltűnő és provokáló jelenség lenni a túloldalon mosolyával és felszólalásával. Elnök: Most már másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, hogy tessék a szőnyegen lévő tárgygyal foglalkozni és ne mindig a képviselő urak személyével. (Nagy zaj az ellenzéken.) Sima Ferencz: Én szivesen elbeszélek úgy is, hogy nem reflektálok senkire, (Derültség az egész házban.) mert én nem szivesen keresem az alkalmat, hogy bármelyik képviselőtársamat a túloldalon beszédem keretébe bevonjam, hanem hogyha valaki provokál rám, mint Szentiványi t. képviselőtársam, egy pár megjegyzést mégis kénytelen vagyok reá tenni, mert én nem provokálom, sőt ba provokálnám egyet óhajtanék, egy kívánságunk vau mindnyájunknak, ez pedig az, hogy épen ő, a ki az ellenzék helyét elNagyta, ott a túloldalon álljon fel és beszéljen. Elnöki Kérem a képviselő urat, tessék figyelmeztetésemet figyelembe venni, mert különben kénytelen leszek a házszabályok értelmében eljárni. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk/) Sima Ferencz: A szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyalásának folyamán — a mint kiemeltem —• a pénzügyminiszter úron kivűl senki e kérdéshez hozzá nem szólt. Így abban a helyzetben vagyunk, hogy mi pusztán csak önmagunkból merítjük az erőt és a helyzet igazságából merítjük a támogatást arra, hogy a t. kormánynyal szemben elfoglalt álláspontunkat megokoljuk. Említettem, hogy tiz határozati javaslat lett az ellenzék részéről beadva. Maga a t. pénzügyminiszter úr ezen határozati javaslatoknak bírálatába csak nagyon jelentéktelen részben bocsátkozott. Azokat a szempontokat pedig, a melyek az ellenzék részéről különösen Ausztriával való kiegyezés kérdését tekintve fel lettek hozva, — hogy úgy mondjam, — alig érintette s így ezen oldalnak nem pusztán azon szempontból vau kifogása, mert a törvényjavaslat prémiumot akar nyújtani egy kiváltságos osztálynak Magyarországon az ország többi lakosának kárára és hátrányára, de azért is, mert nekünk az Ausztriával való közgazdasági kérdésekkel közjogi álláspontunknál fogva határozottan ellenkező véleményünk van, mint az ellenzék többi árnyalatának. Már csak ezért is kellett volna, hogy a t. pénzügyminiszter úr igyekezzék beszédében nagyobb súlyt fektetni az ellenzék álláspontjára. Ha ő ezt nem tette, nagyon természetes dolog, hogy akár negligáeziónak vegyem én a t. pénzügyminiszter úrnak az ellenzékkel szemben tanúsított ezen magatartását, akár pedig annak, hogy ő a közjogi ellenzéknek érveit és kifogásait czáfolni nem kivánja ; nekünk, mint az önálló vámterület híveinek, erről az oldalról az önálló vámterület szempont-