Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-134

184, országos ülés 1897. ju dig a nagy tömeggel; vele szerves egészet képez ; mert a nemzet organizmusából kell a törvényalkotásnak mindig kiindulnia. (Elérik helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Épen úgy, t. ház, valahányszor a sajtószabadságot korlátozzák, a közszabadság második biztosítékára emelnek kezet. T. ház! A népgyűlés Budapesten példát adott arra, hogy az ország egyéb részei is a városokban pártkülönbség nélkül foglaljanak állást e közszabadságot megnyirbáló törekvés ellen. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mi ennek alapján állunk itt és elmondhatom, t. ház, hogy azt a közvéleményt, melyet maga a kérdés felébresztett ott künn, nem mesterséges párthatalmi szempontból csinálták, (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) hanem megmozdult maga a tömeg, (Úgy van! Úgy van ! a balés szélső baloldalon.) megmozdult a nemzet józan érzéke, mert belátták, hogy ha még a sajtószabadság is korlátozva lesz, és be lesz dugulva úgyszólván a nép akaratának az a természetes csatornája is, a melyben a közélét áramlata hömpölyög; akkor sem nem ostorozhatja a közélet bajait, sem azokra nem keresheti meg az orvoslás módját. Akkor igazán ki fog fejlődni a legteljesebb parlamentáris abszolutizmus,(Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a hol rendelkezni fog emberekkel és gondolatokkal pártszempontokból egyszerűen a hatalom; a nemzet pedig ki lesz zárva úgyszólván teljesen a !örvényhozás akcziójából még szellemi téren is. (Úgy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Aidinger János: Hadd halljam én is. Hock János: Ha Aidinger János képviselő úr akarja hallani, ajánlom figyelmébe a pécsi kérvényt, a mely ugyané szempontból folyamodott ezen országgyűléshez. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) M»ga Pécs városa pártkülönbség nélkül tartott egy népgyűlést, a hol épen a képviselő úrnak pártelnöke irta legelőször alá azt a jegyzőkönyvet, melyben figyelmezteti a házat, hogy a sajtószabadság veszedelmében Ö" nem pártkérdést lát, hanem a közszabadság kérdését. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Aidinger János: Ha igaz volna, de nem úgy volt! (Mozgás.) Hock János: Felkéri ennélfogva a törvényhozást, hogy foglaljon állást e kérdésben. T. ház ! A sajtószabadságnak azonban nem pusztán az 1848-iki törvényben biztosított alapelvek adják meg a teljes mozgási szabadságot, hanem hozzájárul az is, hogy mindazon akadályokat és veszélyeket iparkodjunk elhárítani a sajtó útja ból, a melyek a sajtó előrehaladását megnehezítik és a gondolat közlésének útját állják. Már pedig kétségtelen, hogy a régi rendszernek vagyis illns 10-én szombaton. JÍ}3 a czenzurának maradványa, a hirlapbiztosítékoknak fennállása; a miáltal a gondolatközlés szabadsága anyagi eszközökhöz van kötve és a kinek nincs pénze, hiába gondolkodik, nem hathat a közszellemre, mert egy hírlapot indítani nem tud. Ha önök a franczia törvényhozást annyira akarják utánozni, ajánlom a figyelmükbe a franczia törvényhozásnak azt az igazán szabadelvű intézkedését, hogy minden franczia állampolgár, a ki nagykorú, jogosítva van kpot indítani, a nélkül, hogy ott biztosítékot, kaucziót kellene letennie. Egyszerűen bejelenti a hatóságnál a lap czímét; a felelős szerkesztő nevét, egy hatvan eentime-os bélyeggel ellátott bisonyítványnyal. Ez ott a hírlap megindításának a módja. Valahányszor azonban mi nehézségeket és akadályokat gördítünk a hírlapok megindítása elé, önkéntelenül is osztályozzuk a hírlapokat és úgyszólván pártok befolyása alá vetjük. Vagy egyes érdek-konzorcziumokuak, melyeknek érdekükben van anyagi áldozatokkal a maguk czéljaira hírlapot indítani, vagy pártoknak, a melyek hírlapokat tartanak fenn. így kényszerítjük a sajtót, hogy eszmények helyett sokszor egyes konzorczium czéljait, vagy pedig egyes pártok hatalmi érdekeit szolgálja, a kik nekik a hirlapbiztosítékot leteszik. Ezzel a sajtókérdésseí annál inkább szűk séges foglalkozni, mert őszintén megvallva, a parlamentarizmus egész európaszerte válság elé jutott. (Úgy van ! balfelöl!) Mi az oka, nem kutatom ; de tény az, hogy a népek, a melyek még évtizedek előtt a parlamentarizmusban látták a szabadság garancziáját, attól várták fejlődésük és prosperálásuk egyedüli biztosítékát, kezdenek kétségbeesni és belátják, hogy ez tényleg nem tiszta szerve a szabadságnak és az alkotmányos életnek nem az a garancziája, a nit tőle reméltek. Ez is olyan, mint a muzsika: lehet rajta jól is, rosszul is játszani, csak az a kérdés, ki veszi a kezébe és ki játszik rajta. Míívész-e, vagy dilettáns, szóval: ki kezeli a hangszert. Minden parlamentben lassanként az az elv kezd előtérbe lépni szembeszökőleg, hogy a párthatalmi szempontok érvényesüljenek és így teljesen kiszorítják belőle a közéleti tevékenységet. Az a nép öt évenként egyszer választ és küld képviselőt a parlamentbe, a választó és a képviselő közt a természetes összekötő kapocs ezzel megszakad. Az a képviselő képviseli önmagát, saját érdekeit, esetleg a maga meggyőződését, de nem képviseli azt a tömeget, melylyel a kontaktust elvesztette. És igen sok helyen komoly megfontolás tárgyát képezi, hogy vájjon a képviselőválasztásoknál a mandátummal nem kellene-e összekötni a régi utasítási rendszert. (Mozgás.) Mert a képviselő csak így függhet a néptől, különben pedig függ attól a hatalomtól,