Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-132

84 132. országos ülés 189J. Julius 8-án, esflt«rtök6n. közöljék velünk. A beérkezett jelentésekből konstatálhatom, hogy azok a zavarok azokra a véleményeltérésekre vezethetők vissza, melyek a görög katholikus hitközség hivei között a megválasztott világi gondnok és iskolaszéki tagok tekintetében felmerültek. Ugyanis az 1896-ban Nagylétán megejtett választás alkalmával a lelkész a kisebbséggel tartott, azután kivitte az egyházi hatóságnál, hogy a régi választás megsemmisíttessék és új választás eszközöltessék. Ezen új választásnál ismét a régi jelöltek győztek és a mint a világi gondnok elfoglalta helyét, mintegy viszonzásul a lelkész eddig követett eljárásának és vádjainak, ellene panaszlevelet adott be. Ezen panaszlevél a vezetésem alatt álló minisztériumnál adatván be, én azonnal a nagyváradi görögkatholikus püspökkel közöltem azt, és kivántam, hogy minél erélyesebb vizsgálatot tartson e tárgyban. A püspök még nem fejezte be a most említett panaszlevél tárgyában megejtett vizsgálatot, midőn az interpelláczióban említett zavargásnak hirét vettem. A zavargás közvetlen okául az szolgált, hogy a lelkész a megválasztott gondnokkal és iskolaszéki tagokkal nem akart tanácskozni, és a tanácskozás terméül szolgáló irodahelyiségbe nem akarta őket beereszteni, sőt onnan több alkalommal ki is utasította. Közvetlenül a zavargást megelőzőleg, mikor épen a templom javítása tekintetében akartak tanácskozni a lelkészsze], hasonló visszautasítás történt. Május 2-án vasárnap, mikor a hívek együtt voltak, ismét az a hír terjedt el, hogy a lelkész visszautasította a gondnokot és az iskolaszéki tagokat, sőt kiutasította őket a tanácskozásra szolgáló iroda-helyiségből. A hívek ingerültségükben körülbelül 30-an elhatározták, hogy az egyházfltól elveszik a templom kulcsát és a lelkész előtt a templomot bezárják. Ez tényleg meg is történt, úgy, hogy elvették a kulcsot az egyházfitól és a templom főajtáját bezárták. Midőn a gondnok erről értesült, azonnal elment a lelkészhez és ott a segédlelkészt akarta fölszólítani, hogy az istentiszteletet tartsa meg, a további teendők iránt pedig tanácskozni akart az iskolaszéki tagokkal, mi végből a tanácskozás terméül szolgáló iroda-helyiségbe ment. A mint belépett, azt látja, hogy a lelkész az ő saját pártfeleivel tanácskozik. A feletti felindulásában, hogy a lelkész a megválasztott gondnokkal és iskolaszéki tagokkal nem akar tanácskozni, sőt a tanácskozási helyül szolgáló irodából kiutasítja őket, saját pártfeleivel pedig ott tanácskozik, a gondnok az irodának a folyosó felőli ajtaját bezárta és a kulcsot az iskolaszéki tagok jóváNagyásával magához vette, de az irodának a lelkész lakása felé szolgáló ajtaja természetesen nyitva maradt Ily tényállás mellett a lelkész az irodába bezárva nem volt, miután az irodának belső ajtaja a lelkész lakásához vezet. De a templom bezárása sem szolgálhatott komoly akadályul, mert a templomnak két más ajtaja is van, a melyeken át szabadon közlekedhetetett volna a lelkész, csupán a templomnak úgynevezett főajtaja záratott le, a kulcs azonban az egyházfinak adatott át, a ki addig is állandóan őrizte azt és a templomszekrényben tartotta. Midőn Biharmegye alispánja értesült a zavargásról, azonnal táviratilag intézkedett, hogy a kulcs a lelkésznek adassék vissza. Ez meg is történt. Ez alkalommal a főszolgabíró jelentéséből konstatálhatom, hogy a templom-ajtót a kiküldött főszolgabíró belülről elreteszelve és a kulcsot az egyházfi őrizete alatt a templom-szekrényben találta a kulcsot az az egyházfi bárkinek kérelmére, különösen pedig a lelkész parancsára akárkinek átadta volna. A mi azt az állítást illeti, hogy az istentisztelet két hétig szünetelt, erre a vizsgálat adatai szerint az kell felelnem, hogy a templomaitok bezárásával a lelkész ellen akartak demonstrálni, de a gondnok elment az iskolaszék! tagokkal az irodába és kérte a segédlelkészt, hogy mondjon misét. Különben is a kulcsok ott voltak az egyházfi őrizete alatt és a másik két ajtó nyitva volt. De a lényeget arra helyezem, hogy egyáltalán nem az istenitisztelet ellen akartak demonstrálni — hanem a lelkész ellen kétségtelenül tüntetni akartak — de magát a segódlelkészt felszólították, hogy az istenitiszteletet szolgáltassa ki, a ki azonban a főnöke elleni demonstráczióra való tekintettel tartózkodott. Ez a tényállás. Az interpelláló t. képviselő úr azt kérdi: van-e szándékunk odahatni, hogy a legszigorúbb vizsgálat folytán a botrány okozói, a lázítás rendezői kiderittessenek, az elkövetett hivatali jogsértés, vallás elleni sérelem és istentisztelet szabad gyakorlásának megakadályozása bűntényei miatt, a bűn nagyságához mért szigorúsággal megbüntettessenek ? E tekintetben az egyházi hatóságot vagy a lelkészt tartom hivatottaknak arra, hogy a mennyiben büntetendő cselekmény jelenségei forognak fenn, a feljelentést megtegye. Én oly büücselekmény jelenségeit nem látom fenforogni, mely miatt akár én, akár a belügyminiszter úr feljelentést tegyünk. Ehhez az állásponthoz képest tárgyalási iratokat visszaküldtem a nagyváradi görög katholikus püspökhöz, hogy a fegyelmi eljárást indítsa meg és a szükségesnek mutatkozó egyéb intézkedéseket foganatosítsa. Megjegyzem még, hogy a nagy-létai lelkész már áthelyezését kérte, nem tudom, hogy e pillanatban nincs e már elintézve a kérvény. Mindenesetre el fog menni abból a községből és intézkedtem a belügyminiszter úrral egyetértőleg,