Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-131

131. országos ülés 1897 . Julius 7-én, szerdán. 67 tized részét vitte volna bele e szocziális kérdés megoldásába annak az erélynek, kitartásnak, pénzáldozatoknak, a miket a választásra fordított (Zajos helyeslésés éljenzés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás és derültség a jobboldalon.) Igen, uraim, az erőszaknak csak egy kis részét abba a választásba, a melylyel a nemzeti akaratot bénították meg és igázták le, vájjon ki beszélhetne akkor a szocziális kérdésekről. (Derültség a jobboldalon.) Önök még mosolyognak e kérdés felett! Nézzék meg inkább a gazdák ezreit ott a vidéken, a kik munkájuk gyümölcsét látják tönkremenni a kormányintézkedéseknek régóta nélkülözött hiánya miatt. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen annak a tornyosuló felhőnek, a mely most beborítja az Alföld látóhatárát, már évek óta halljuk fenyegető moraját, figyelmeztettük erre a t. kormányt is. Emlékezhetik a t. miniszterelnök úr, midőn kormányra lépése alkalmával rámutattunk az országmik e nyilt sebére, a szocziális bajokra, akkor a miniszterelnök úr, az ő egyéniségének szeretetreméltó dilettantizmusával (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) azt mondotta nekünk, hogy, kérem, én még a szocziális kérdést nem ismerem alaposan, de majd tanulmányozni fogom. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) Nagyon helyes! Ez a beismerés nekem imponált, mert ezzel a miniszterelnök úr egyszerűen felhívta a törvényhozás figyelmét e kérdésre és kötelező ígéretet tett a törvényhozással szemben, hogy alaposan tanulmányozni fogja. De két év óta, azt hiszem, elég ideje volt a t. kormánynak ezen kérdést tanulmányozni és a hosszas tanulmányozásnak nem lehet mégis az a gyümölcse, hogy egyszerre egy ismeretlen betegség üt ki az államélet organizmusában, a mely azután terjed és fenyegeti az egész társadalmi rendet. Mert ha már az Alföld, Magyarországnak ez a terített asztala kezd elégedetlen lenni, lázongani, — bocsánatot kérek uraim, — akkor önök a pártfegyelemmel összetarthatnak egy bizonyos többséget, de abban nem a nemzeti jólétnek és a megelégedésnek megnyilatkozását találom, hanem csupán a pártfegyelmet. Mikor szenved a tömeg és sebeit mutogatja és eme sebekre önök gyógyító balzsamot nem tudnak adni; mikor a törvényhozás nem képes egy akcziót kifejtein, a melylyel e mélyreható bajokat orvosolhatja, akkor önök ne hivatkozzanak a többségre, legfeljebb a többség tehetetlenségére. (Helyeslés balfelöl.) Az bizonyos, ha végig nézzük ezen alföldi munkás-mozgalmakat, mindenhol szervezetet találunk, és ezzel szemben tudtak önök hasonló szervezetet állítani? A szervezettel szemben odaállították a nyers erőt. Nem a testet tették immúnissá a betegség ellen, nem azt a tíízfogó anyagot iparkodtak veszedelmen kivtíl helyezni, — szó sincs róla — hanem a hol látták, hogy kitör egy-egy láng, oda vetették magukat, és azt hitték, hogyha a csillogó parazsat elfojtják, vége a veszedelemnek. Oda állítottak egy pár csendőrt, az erőszak politikáját, nem a providencziáét, hanem a retorzióét és azt hitték, hogy ezzel lecsillapították az izgalmat? Nem, ezzel csak momentán hatást értek el. Az az egy-két, vérében összeroskadt munkás talán megijeszti a nagy tömeget és szétrebbenti ideig-óráig, de ezzel a gyűlölet egész anyagát is beleoltották a tömeg szívébe, a mely csak a kedvező alkalmat várja a kitörésre, (Helyeslés balfélől.) Konstatálhatjuk, hogy a kormány ezt az egész mozgalmat minden profilaxis és előrelátás nélkül vezette, azt hitte, hogy itt csak olyan spontán izgatottsággal áll szemben, mint a képviselőválasztásoknál, a hol elég a szolgabíró, a csendőr és szurony. Ha az a tömeg lázong, abba bele kell lövetni, az azután hazamegy, megnyugszik, lecsendesül és vége van a munkáskérdésnek. Pedig azzal a szuronynyal csak gyilkolni lehet, de sebeket gyógyítani nem lehet; a ki pedig egy ügynek vértanukat csinál, az jegyezze meg, hogy annak az ügynek ő maga tette a leghasznosabb szolgálatot. (Igaz! Ügy van! balfélől) Én megengedem, hogy egyes izgatók innen a központból kiindulva azt a népet jogosulatlan igényekre iparkodnak rábírni, lázítják őket az izgalomnak agitatórius anyagával; megengedem még azt is, bár neai tudok belemenni a kritikájába, mert tiszta kép nem áll előttem, hogy a munkásosztály a hibás és a gazdaközönség nem; de bármi legyen az ok, én nem azokkal számolok, hanem a fenforgó tényekkel. Én abban a munkásban is meglátom az embert. Az a magyar munkás is az én fajom és az én testvérem (Mozgás jobbfelöl.) és nem akarom tűrni, hogy minden szolgabíró és csendőr az ő egyszerű belátásával lövesse és gyilkoltassa azt a tömeget. (Helyeslés balfelöl. Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ez csinálja a szocziálizmust.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Hock János: Végre is azt a vasat az Isten nem azért teremtette, hogy azt az ember embertársa testébe merítse, hanem hogy belőle ekét kovácsoljanak. (Zaj jobbfelöl.) Az izgatás anyagát ki kell küszöbölni és el kell távolítani e mozgalomból, de nem fegyverrel kell eltávolítani, hanem törvényhozási akcziókkal és intézkedésekkel. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Molnár János t. képviselőtársam csak az előbb említette fel, hogy eszmét lát a dologban. Önök ezen megbotránkoztak. Hát abban tévednek önök, hogy ebben a dologban nem látják meg az eszmét, I önök csak egy rendőri thémát és feladatot látnak;