Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-131
48 131. országos ülés 1897. Julius 7-én, szerdán. ügyi és közgazdasági érdekeire nézve. (Helyeslés halfélöl.) A túloldali szónokok, természetesen köztük az előadó úr is, ezzel szemben egészen más álláspontot foglalnak el. Ok azért ajánlják a törvényjavaslatot elfogadásra, mert annak elvetése esetében ezer, meg ezer czukorrépatermelő gazda tönkre megy. Ezt állítani lehet, de bebizonyítani alig lehet és eddig nem is hallottam olyan bizonyítékokat, melyek ezen állítást le is győzték volna. Azért mégis áll rendelkezésére a kormánynak egy olyan eszköz, a melylyel legalább a külvilág előtt bebizonyíthatni hiszi, hogy az ő állítása megfelel a valóságnak, Hiszen tudjuk, már mozgásba hozatott az egész hivatalos apparátus. Itt is, amott is, tudom, hogy a törvényhatóságok, városok, gazdasági egyesületek, hol választmányuk, hol rendkívüli közgyűléseik által gyártják a feliratokat a kor mányhoz és a képviselőházhoz, melyben könyörögnek az iránt, hogy ezen törvényjavaslat mielőbb tárgyaltassék le és fogadtassák el és pedig változatlanul. Tudjuk, hogy ezen mód igen alkalmas eszköz a mesterséges közvélemény megcsinálására, hiszen láttuk ezt annak idején az egyházpolitikai kérdésnél, de újabban a katonai törvényjavaslatok beterjesztése és tárgyalása alkalmával, hogy siettek ama lojális törvényhatóságok, városok dics-himnuszokat zengeni a kormánynak, melyeknek ezen törvényjavaslat beterjesztése érdekében volt, pedig oly ártatlan volt a kormány ebben, mint a ma született gyermek, de az eszköz már többször bevált, miért ne próbálnók meg most is? És a mi sajátságos ebben a mozgalomban, legalább a lapok hírei szerint, ismét láttam szerepelni az Andrássy grófokat, a kiknek felfogására e kérdésben a kormány kiváló súlyt fektetni látszik, nem úgy, mint az inkompatibilitási kérdésben (Úgy van! balfelól.) Akkor mit sem adott az Andrássy grófok felfogására. De nem tulajdonított súlyt azon manifesztáezióuak sem, melyek hol törvényhatóságoktól, hol más testületektől vagy népgyülésektől eredtek a quóta felemelése ellen, hanem a kormány összetett kézzel nézte, mint folyik Ausztriában minden számbavehető faktor részéről az agitáczió. (Helyeslés halfélöl.) És most mit látunk ? Tál Ausztriában, azok az osztrák ezukorgyárosok igen élelmes emberek, az is bizonyos, hogy jó informácziójuknak kell lenni, ők nagyon jól tudják, hogy ez a javaslat első sorban az ő előnyükre szolgál, azért meg is mozdítanak minden követ, hogy ezen előnyöket a maguk számára biztosítsák. De nemcsak ezen az úton akarnak előnyöket élvezni. Kartellek útján akarják az eddigi előnyöket biztosítani, sőt kiterjeszteni az által, hogy ezeket a kartelleket mind szorosabban fűzik, sőt a nyers ezukrot gyártókat is bevonják a kartelibe. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Reiter János: A mennyiben a bécsi lapok hirei alaposak, három gyár kivételével már is sikerűit ezen nyers ezukrot gyártókat a kartellbe bevonni és ez a három gyár is előbb utóbb kénytelen lesz hozzájuk csatlakozni, de hazai ezukorgyáraink is kénytelenek lesznek hasonlót cselekedni. Ha igazak a bécsi lapok hirei, úgy a többek közt az a stipuíáczió létesült, hogy nem szabad a kartellben nem álló gyárnak nyers ezukrot eladni a közös vámterületen belől, ha pedig valaki mégis a kartellben nem álló belföldi gyárnak vagy egyeseknek nyers ezukrot elad, tíz forinttal magasabban köteles számítani métermázsánként, mint a kartellistáknak. Az is benne foglaltatik a stipulácziókban, hogy a nyersezukor-gyártók a kartell tartama vagyis öt év alatt finomítókat fel nem állítanak, sem ilyenek felállításában részt nem vehetnek. Ha ezukorgyárosok, t. ház, ily kartelleket kötnek, ez csakis a termelő és fogyasztó megkárosítását czélozhatja, ily kartellekkel szemben ki van zárva a verseny, lehetetlenné van téve a kínálat és kereslet viszonya szerint való természetes árképződés. Es ha tekintetbe veszszük, hogy ezt a mozgalmat az osztrák gyárosok inicziálták, hogy ők a mi gyárainkkal szemben túlsúlyban vannak, hogy a mi gyáraink alig egy tizedrészét képezik az osztrák gyáraknak; oda jutunk, hogy nálunk Magyarországon nem mi és nem a mi iparunk, hanem kizárólag az osztrák nagyipar állapítja meg a ezukorárakat, ez zsarolja ki a termelőket és a fogyasztóközönséget. És ha ezeket látom, lehetetlen, hogy hozzájáruljak ahhoz, hogy ezen gyárosok üzelmei még pozitív állami szubvenczióval is támogattassanak. Hisz a vita folyamán be lett bizonyítva, hogy hazánkban a ezukortermelés alig haladja meg a szükségletet és ha mégis bizonyos túlprodukcziót észlelünk, ez csakis az osztrák ezukor beözönléséből származik. El kell ismernem, hogy ez a körülmény némileg sújtja a mi gyárosainkat is, de ez a körülmény nem szolgálhat indokul arra, hogy néhány nagy ezukorgyáros kedveért a mi különben is túlterhelt adófizetőinket milliókra menő terhekkel sújtsuk. (Igás ! Úgy van! a snélső baloldalon.) Hisz, nem ugyan hivatalos adatok alapján, — ilyenek, sajnos, nem álltak rendelkezésre, — hanem hosszú tanulmány és kombinácziók alapján számította ki Horánszky Nándor t. barátom és képviselőtársam, hogy évenkint közel fél millióval többet adózunk mi az osztrák iparnak, mint a mennyit a prémium útján gyárosaink