Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-130

130. országos ülés 1897. Julius 6-án, kedden. 41 S most áttérek a prémium kérdésére. Hogy a prémium értékét kellőkép leszállíthassam, szabad legyen azoknak szavait idéznem, a kik a prémiumról itt a házban nyilatkoztak. Az előadó úr így szólt (olvassa): »Azonbau az igazságnak tartozom annak a fölemlítésével is, hogy Ausztria ahhoz az öt vagy kilencz millió forinthoz, a mely cznkorpréminmok alakjában kifizettetik, nagyobb mértékben is járul hozzá, mint mi. Ennélfogva, ha jobban van érdekelve, többet is fizet. Tény azonban — és ez nekünk egyik jogos sérelmünk — hogy ez ideig nem fizetett egészen abban az arányban, melyben érdekelve volt.« Tehát az előadó úr világosan kimondja, hogy bizonyos mértékben igazságtalanul vagyunk megterhelve. Tovább megyek s idézem a földmíveléstigyi miniszter úrnak azon szavait, melyeket a költségvetési vitákban mondott Komjáthy Béla szavaira reflektálva (olvassa): »A t. képviselő úr azt is felpanaszolta, hogy a fogyasztási adók nem azon állampénztárba folynak be, a hol a fogyasztás történt, és hogy a prémiumok nem azon állam által fizettetnek, a honnan a kivitel történt, és nem a kivitel arányában történik a fizetés, hanem a bruttó bevételek szerint. Erre nézve a t. képviselő úrnak igaza van, . . . Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter : Most is azt mondom! Major Ferencz: ... de a kiegyezésnek épen egyik feladata, hogy ezen régi anomálián segítsen és a mi jogos igényünknek érvényt szerezzen«. Tehát régi anomáliának nevezi, régi jogtalan faktornak. Tovább menve, ugyancsak ö moudja (olvassa): »A prémiumok rendszerével sokfelé tettek kísérletet. A prémiumok czélja az volt, hogy kezdő termelési ágat segítsenek és fejlődésre hozzanak. De mit lett a következménye? Az, hogy egyik ország a másik után behozta a prémiumokat, azok hatásukat elvesztették és most már a nemzetek a felett tárgyalnak, hogy a nagynehezen behozott prémiumokat miképen szüntessék meg. Engedjen meg a képviselő úr, ha valaki van, a ki segíteni akarna a magyar mezőgazdán, akkor már hivatásom és állásomnál fogva én vagyok az. De kétes értékű kísérletekbe menni, azt hiszem, nem volna helyén«. Tehát ebben a szavaiban kinyilvánítja, hogy a prémiumok kétes értékű kísérletek. De tovább menve azt mondja (olvassa): »Ha az ország a mezőgazdaság érdekében tud áldozatot hozni és remélem, hogy a financziális helyzet javulásához képest mindig tudni fog, akkor ez az áldozat essék javára az összes gazdáknak különbség nélkül, nem pedig csak a gazdálkodás egyik ágának. Azért ezen szempontból is KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. VIII. KÖTET. a prémiumrendszer — azt hiszem — elhibázott volna.« Tehát ezekben a szavaiban is elítéli a prémiumot, és csak olyan támogatást tart jogosultnak a gazdaköíönség érdekében, a mely törekvés minden gazdának jóvoltára egyformán hat. De van egy erősebb része az igen tisztelt miniszter úr beszédének, a melyre különösen felhívom úgy az ő, mint a pénzügyminiszter úr figyelmét. Azt mondja ugyanis gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársam beszédére (olvassa): »Azt mondja a t. képviselő úr, mi nem merünk szembeszállani bizonyos áramlatokkal. Legyen meggyőződve, hogy ha mi a magyar mezőgazdaság érdekében valamit szükségesnek, helyesnek tartunk: szembe merünk állani bárkivel. Igen, Ausztriával szemben is meg tudjuk védeni Magyarország érdekeit, természetes, hogy a mennyiben jogosult, Ausztria érdekei is megóva legyenek. Természetes! A képviselő úr, úgy látszik, olyan szerződést kontemplál, hol az egyik fél csak nyerjen, a másik csak veszítsen. Én az Ausztriával való szövetséget és viszonyt úgy fogom fel, a mint egy becsületes szerződéses viszonyt felfognom kell.« Tehát, mélyen t. miniszter úr, vagy nem fogadja el azt a javaslatot, melyet a t. pénzügyminiszter úr beterjesztett, vagy pedig helyt áll azon szavakért, a melyeket itt mond, a mennyiben nyíltan kimondja, hogy csakis egyenlő szerződések alapján, egyenlő jogokkal és egyenlő nyereménynyel és egyenlő teherviseléssel is megy bele a szerződésbe. Mindenesetre nagyon ajánlom figyelmébe ezen kijelentést t. miniszter úrnak. (Tetszés balfelől.) Én a magam részéről teljes mérvben megvagyok győződve az igen tisztelt pénzügyminiszter úr igazságszeretetéről, munkássága és szorgalma iránt tisztelettel adózom; kérdem azonban mégis, micsoda tekintetek vihették arra, hogy jelen esetben, midőn saját szavaival elitéli és megmondja, hogy itt meg vagyunk károsodva, hogy ha csak egy krajczár különbség is van és csak egy napra, nem egy esztendőre szól a szerződés, ilyenbe bele tud menni, akkor, a mikor nem is egyenlők az erők, tekintve az iparágerősséget, mert azt nem tagadhatja senkisem, hogy a czukoriparág Ausztriában rég megizmosodott és a legnagyobb virágzásnak örvend, még pedig rendezett gazdasági viszonyok mellett, a mi nagyfontosságú dolog az elbírálásnál, azonfelül előnyben van az által is, hogy az ő czukorrépája 3—4°/o-kal több czukrot tartalmaz, előnyben van továbbá, hogy az ő munkásait sokkal olcsóbban képes szerződtetni gyáraihoz, mint a mi gyáraink; tehát ha ennyi tekintet nem is szól Ausztria virágzó ipara mellett, kér6