Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-139

246 [139. országos ülés 1897. Julius 16-á% pénteken. ralis rendszer a népnek is úgynevezett népezukorkákat. Adta legutóbb is a választásnál, az aratásnál, az adóvégrehajtásoknál és a legkülönbözőbb alkalmakkor, mikor legszentebb jogait védte, mert vágták a népet, mint a répát és a szuronyok élével nyitották meg helyét azoknak a czukroknak, melyeket golyó alakjában adtak be. Az a szegény nép nem ilyen czukorgolyókat érdemel. Olyan ez a czukorprémiumos liberális rendszer, mint a keserves könyek folyóit magába szedő Fekete tenger. De ez legalább nem akar czukortengerré lenni, azonban önök a keserves könyekből is czukortengert akarnak csinálni. Annak a Fekete tengernek legalább a párája felszáll és áldást hoz a hazára, de az a nagy moloch semmitsem ad viasza abból, a mit a népből kicsikar. Olyan moloch ez, mint az a régi nagy moloch, a mely felemésztette a nemzet kenyerét, borát, családját, gyermekét, népét, testi, földi, égi javát. De, mint ismeretes, ez a nagy moloch feldőlt, míg a liberális rendszer bukni nem akar. Pedig sötétség volt műve és ziláltság, mint már Apponyi Albert t. képviselő úr jelezte. Fel fog dőlni és nem is kell ehhez villám, melylyel a nagy rabonbán a föld megbecstelenítőit sújtani akarta, elég, hogy egy pár czukros parittya a fején találja őt, és el fog múlni az a rabszolgaság, az ő sötét lelkületének ármánya. Ez lesz az a kócz, melylyel Dániel is a molochba vetette a szurkot, melytől az felpufFadván, vége lett neki. így fog elpusztulni szintén az a czukorprémiumos liberális moloch-rendszer. (Derültség.) Olyan az csakugyan, mint a mikor annak a régi hajdani liberális rendszernek az utolsó nagy hatalma felemelkedett, és a mikor meg akarta czukrozni az ő estebédeit, életét, még a szentszéknek kincseit is kirabolta, a népnek verejtékét vette; akkor megjelent az ő lakomái felett az az égi kéz, a mely háza falára írta azt r a három szót: Mene tekel faresz! Megmért az Úr benneteket, könnyíínek talált és azért el fog veszteni az Űr, a népek Istene, benneteket. Olyan ez az egész czukorprémiumos rendelet és javaslat csakugyan, mint a filiszterek táborában volt egykor az a hatalmas nagy Góliát, dicsekedve, hogy mily nagy pánczélba van ő öltözködve, azonban az igazság egyszerű szavával, parittyakővel sújtotta; még az is megczukrozva adható önöknek, az a parittyakő, azok az elvek, melyek e padokról hangoztak, azok csakugyan ezen új kor óriásának homlokát, értelmét érintik, akkor annak a főnek meg kell hajolni amaz argumentäcziók súlya előtt és az ő fegyverzetével kell eltávolítani azt a főt, a mely nem képes az igazság eszméjével és argumentumaival megküzdeni. Ha pedig az előáll, akkor a viszonyok megváltoznak és a filiszteusok, a nagy többség, megfutamodik. Olyan valóban ez a czukorprémiumos, liberális rendszer javaslata, mint rendszere maga. Olyan ez, mint Wlassics miniszter úr mondotta szemrehányásképen, hogy azt mondották volna már egyesek róla, hogy — mint Júdás cselekedett. Ilyen rettenetes nagy káromkodás! Pedig én azt mondom, hogy Júdás, mikor elárulta hónát, meggyalázta földjét, elárulta népét, Üdvözítőjét, mindent, akkor kapott érte legalább; ezek azonban adnak. (Derültség a baloldalon.) És ha még legalább a magukéból adnának, de a népéből adnak. De meg Judásban volt bizonyos önérzet, felemelkedett lelkület, mikor látta, mit művelt, feltámadt benne a lelkiismeret szózata és elment, és — tudjuk, hogy mit művelt. Sokkal rosszabb tehát ez a rendszer, mint az volt, roszszabb, mint azok a zsidók, azok se akarták elfogadni a vérpénzt, azt mondták, mi közünk nekünk ahhoz, te lásd, csináld a dolgot! Még azok sem akarták elfogadni, hanem az idegeneknek temetkezőhelyfíl fordították ezt a pénzt. Hát csak nem akarják a hazának temetőpénzre fordítani ezt? (Derültség jobbfelől.) Valóban, oly kegyetlen ez az egész rendszer, mint a mily kegyetlen volt maga az a Néró, a ki meggyilkolta anyját, hitvesét és mikor a szenátusba visszajött, akkor a szenátusban tapsoltak és kaczagtak. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Az a szenátus akkor, a melyet Néró a maga képmására teremtett, az a szenátus olyan süSyedett volt, hogy még egy anyagyilkos Nérót, egy hitvesgyilkos Nérót is megtapsolt, megéljenzett és minden indulatára kaczagni volt kénytelen. Jaj a nemzetnek, jaj nekünk akkor, ha önökben nincs érzés. (Derültség jobbfelől.) És tudják, ki mondja ezt ? Deák Ferencz mondja, és ön a haza bölcsét is ki tudja nevetni! Valóban e rendszer, a hazának, mint egykor Néró anyját, úgy a hazának igazi nemtőjét, szellemét, Hunniát tiporja és gyalázza meg . . . És midőn ez történik, az a rabszolgalelkű szenátus, mint a történetíró mondja, vele együtt tapsol. Nérót utóiérte végzete, mert fiatalon halt meg, de ez a rendszer rosszabb a zsarnoki rendszernél is: (Úgy van! Ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) olyan ez, mint a piócza, mely kiszívja a nép vérét, sőt rosszabb annál, (Derültség. Úgy van! Úgy van! bálfelöl.) mert a piócza legalább önmaga emészti fel a vért, ez azonban mások fentartására szívja azt ki. Nekem megbízatásom van épen most arra, — bár épenséggel nincs kedvem erről az édes czukorrépáról és czukorprémiumról beszélni, — de mondom, megbízatásom van s ezért csak egy pillanatra kérem a ház kegyes engedelmét, hogy ezt a vérszopó szivattyút, ezt a vérszopó libe-