Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-139

139. országos Ülés 1897. julins 16-án, pénteken. 239 mert akkor önök a magyar liberalizmus alapjait támadják meg; akkor önök a magyar liberalizmussal szállnak szembe. Mert hiszen könnyen ki lehet mutatni t. ház, és könnyen be lehet bizonyítani, hogy mi a magyar liberalizmusnak bázisa. Nem látták önök a választásoknál azokat a milliókat, a melyek segítségére jöttek a magyar liberalizmusnak? Nem látták önök az inkompatibilitási eseteket és azoknak elintézését? (Úgy vem! a baloldalon.) Már pedig ha az internaczionális spekuláezió segítségére siet a t. többségnek a választásoknál és ha bizonyos önzetlen rajongással gondoskodik arról, hogy annak jelesei anyagi gondoktól menten szentelhessék munkás életöket a haza javának és a özabadelvííségnek, hát akkor kéz kezet mos és természetes, hogy ez nem megy recziproczitás nélkül. De hogy mi az alapja a liberalizmnsnak, arra van még egy szembeszökő illusztráczió. Midőn egy országos, egy európai botrány merült fel, a mely kompromittálta a magyar népnek a becsületét Olaszországban, Francziországban és mindenütt a művelt világon, a hol művészettel foglalkoznak, hogyan mentette meg a szabadelvű kormány a magyar név kompromittált becsületét? Megmentette úgy, hogy a jusztiezía keze elől megmentette a szabadelvű czimborát, ellenben Bartha Miklóst be kellett csukni, hogy ha halála is lesz. Mert ő elég vakmerő volt, hogy akkor, mikor egyes spekulánsok ellenzéki' lapokat összevásároltak kétségkívül tisztán csak rajongó idealizmusból azért, hogy azokat a szabadelvű kormánynak támogatására bocsássák, ő elég vakmerő volt azt korrupcziónak nevezni. A bűnösnek szánalom, igen, a bűnösnek könyörfílet, igen, bocsánat és ha lehet, kegyelem! Igen. De ha ilyen kétféle mértékkel mérnek, ha így a politika igájába és a korrupczió igájába görbítik az igazságszolgáltatást, akkor ebben rendszer van. Neküuk nem a konkrét esetekkel van dolgunk, hanem a rendszerrel és ez a rendszer mutatja, hogy rai az alapja Magyarországon a szabadelvűségnek. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) YégYQ önök talán, ha mindezen argumentumokat figyelembe nem akarják venni, arra hivatkoznak, hogy Magyarországon végig jár egy aggasztó szocziális mozgalom, hogy nem ez az idő az, mikor a szegény embernek adógarasát be lehet vonni arra a czélra, hogy vagyonos embereknek prémiumot és segítséget adjunk. Nyugodjanak meg; az önök aggodalma olyan aggodalom, a mely komoly ember előtt komolyan számba se jöhet. Nyugodjanak meg abban, hogy a kabinet bir avval a nagy szellemi horizonttal, a melyből az ilyen kérdéseket kontemplálni kell, hogy áll azon az államférfiúi magaslaton, a melyen az ilyen szocziális kérdéseket kezelni kell, és hogy rendelkezik mindazon eszközökkel, a melyekkel ezen kérdéseket meg lehet oldani. Nem hallják önök a puskák ropogását, nem látják a szuronyok villogását, a vérnek folyását a választások előtt, a választások alatt s a választások után csaknem szakadatlanul. (Igaz! Úgy van! baloldalon.) Ha én mindezen szempontok daczára nem vagyok azon helyzetben, hogy a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam, ez onnan van, mert meggyőződésem szerint a prémiumoknak egész rendszere nem egyéb, mint egy mesterséges és mesterkélt kártyavár, a mely minél magasabbra emelkedik, annál bizonyosabban van az összeroskadásnak kitéve. (Helyeslés bal felől.) Mert miről van szó ? Szó van a répaezukor és nádczukor harczárói és valamikor mi, a répaezukor-termelő államok kiviteli prémiumokkal és jutalmakkal és bárminő rendszabályokkal mesterségesen istápolni akarjuk azt az ipart, ugyanakkor viszonozni fogják azon államok, melyek akár közvetlenül, akár kolóniákban foglalkoznak a nádczukortermeléssel, represszáliákkal, védvámokkal, szállítási tarifákkal, vagy szintén egyenesen kiviteli jutalmakkal és így paralizálják egymást ebben a küzdelemben. És így azután beáll egy valóságos progressziva paralizis, a melynek vége csak az lehet utolsó vonalban, hogy ez a mesterséges épület összeroskad és az lesz azután a valóságos katasztrófa magukra a cztikorgyárosokra, de főképen a répatermelőkre nézve is. Én tudom méltányolni azt a szempontot és elismerem és azt hiszem, el kell ismerni, hogy ha beláttuk azt, hogy egy közgazdasági rendszabály, mely évek hosszú sora óta meg van honosítva és mely szoros konnexusban áll bizonyos iparágakkal és bizonyos kereseti módokkal, hogy ha felismertük, hogy ez ellenkezik az erkölcsi renddel, hogy ellenkezik a helyes társadalmi politikával, hogyha ellenkezik az igazi közgazdasági elvekkel: akkor még mindig nem lehet egyik napról a másikra egyszerűen, szimplicziter és egyszerre eltörölni, hanem ellenkezőleg gondoskodni kell átmeneti rendszabályokról, hogy azon iparágnak és kereseti ágaknak idejük legyen alkalmazkodni az új viszonyokhoz és azok szerint berendezkedni. De épen azért szükségesnek tartom, hogy az átmenet eszközöltessék, szükségesnek és indokoltnak tartom, hogy a kormány inicziáló lépéseket tegyen olyan nemzetközi tárgyalásokra, a melyeknek czélja az, hogy nemzetközi egyezséggel töröltessék el a prémiumok rendszere. És addig is, raig ez elérhető volna és arra az időre is, a mig az el nem érhető, átmeneti rendszabályok szküségesek. Mindenekelőtt szükségesnek tartom annak a biztosítását, hogy a magyar adófizető zsebéből