Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-139
236 139, országos ülés 1897. Julius 16-án, pénteken. osztrák érdek követelményei szerint köttetik meg, míg a mi érdekeink szóba sem jönnek. De ha még oly intézkedéseket veszünk is, mint például a vasúti tarifa-politika, melynél eddig szabad kezünk volt, azt látjuk, hogy az is a magyar érdekek rovására az osztrák kereskedelmi érdeknek szolgál, oly ezikkeknél is, melyekkel nekünk a legnagyobb konkurrencziát csinálják. (Igazi Ugy van! a szélső baloldalalon.) Hogy mi lehet kormányaink ezen politikájának oka, nem tudom, de kell, hogy legyen valami bűverejök osztrák szomszédainknak Bécsben, melylyel a mi igen tisztelt minisztereinket elbűvölik, úgy hogy azok, a mint a miniszteri székbe ülnek, azonnal egész természetesnek találják, hogy ott daczára magyar miniszter voltuknak, keresztül visznek a mindent megszavazni kész pártjokkal oly dolgokat, melyekkel nem hazájoknak, hanem Ausztriának tesznek szolgálatot. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ez nem fog változni mindaddig, míg csak e közgazdasági kiegyezés fennáll a két állam között. A szóban forgó törvényjavaslat a kiegyezésnek egy folyománya lévén, azt, ha még oly jónak tartanám is, még akkor sem szavazhatnám meg. Áttérve magára a törvényjavaslat tárgyára, szerény nézetem az, miszerint azt czélozza, hogy az inkább kivitelre dolgozó osztrák czukoripar fölvehesse a versenyt a német és franczia ezukorral, míg a magyar czukoripar, mely csak mintegy kilenezed részét produkálja az osztrák termelés nagyságának, azokkal úgy sem konkurrálhat. 1895-ben Magyarország kivitt körülbelül 200 ezer métermázsa nyers czukrot és körülbelül 380 ezer métermázsa raffinirozottat, és ha vizsgáljuk, hova, úgy kitűnik, hogy az nagyrészt Trieszten keresztül Olaszországba, és másrészt a tőlünk keletre eső országokba vitetett. Már pedig ezekuek piacza mireánk van utalva, és még prémium nélkül is megtarthatjuk ottani pozicziónkat földrajzi fekvésünknél fogva. De ha vizsgáljuk, hogy a javaslatnak mi a közönségre nézve követkjzménye, látjuk, hogy ez a cznkor árát mennyivel növeli, mert a mennyivel emeljük a termelési adót, és másrészt a mennyi prémiumot adunk métermázsánként, annyival fog természetszerűleg megdrágulni a czukor a belfogyasztásnál, már pedig tekintve, hogy mily csekély Magyarországon a czukorfogyasztás, mely személyenként körülbelül fele mint Ausztriában, és nyolczad része az angolországi fogyasztásnak, nekünk a czukor árát mesterségesen lenyomni kellene, nem pedig emelni, mert ha a czukor olcsóbb lenne, úgy a fogyasztás természetszerűleg nagyobbodnék. (Igaz! Úgy vanl a bal- és szélső baloldalon.) Igen szükséges lenne ez közegészségügyi szempontból is, mert statisztikailag kimutatható, hogy a czukorfogyasztás emelkedése maga után vonja a szeszfogyasztás kisebbedését. De nem tarthatom megengedhetőnek azt, hogy Magyarország összes fogyasztó közönsége meterheltessék néhány emberbői álló csoport rovására, a kik az államtól úgyis elegendő előnyt élveznek az olcsó tarifa és más kedvezmények által. És épen a magyar és osztrák czukoriparosok nem érdemlik meg a kormány ezen atyai gondoskodását. Azok a gyárak, melyek nem átallanak egy erkölcstelen szövetségbe lépni és kartellt kötni egyrészt a fogyasztó közönség, másrészt a czukorrépatermelok kizsákmányolására. (Úgy van l Ügy van! a bal- és szélső balolda 7 on.) Oly kartellbe lépnek, mely már jóformán monopóliumnak mondható, mert meglimitálják egymás között a czukor minimalis árát és jóformán boykottálják a kartellba lépni vonakodó gyárost. Másrészt kartellt kötnek a czukorrépatermelőkkel szemben, az országot rayonirozzák egymás között, és így a répatermelő gazda verseny hiányában ezen egy gyárnak van kiszolgáltatva annak kénye-kedvére, a mely iparkodik is ezen előnyt mivel jobban kihasználni. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nemcsak hogy a répa árát lenyomták 90—100 krajczárral 70—80 krajczárra, azaz 20°/o-al, de az átvételnél annyi kifogást tesznek, annyi levonást eszközölnek, hogy ez az ár is csak fiktív és tulajdonképen még kevesebb mit métermázsánként kapnak a gazdák. Ily iparágnak, mely az ország érdekeit semmibe sem veszi és annyira nem válogatós az eszközökben, csakhogy tőkéjét minél jobban kamatoztassa, semmiféle prémiumot meg nem szavazok. En a kartellt egy igen erkölcstelen és elítélendő dolognak tartom, mert az által a fogyasztó közönség teljesen ki van szolgáltatva az illető iparágnak, hiányozván az oly szükséges szabad verseny. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) De ne csudálkozzunk rajta, hogy a czukorgyárosok kartellt kötnek, midőn oly példát látnak maguk előtt, mint az igen tisztelt kormány, melynek nézetem szerint kötelessége lenne oda hatni, hogy a kartellek létre ne jöhetnének és és arra a czukorkartellel szemben módjában is állana és mit látunk, hogy az állami vasgyárakkal szemben tudomásom szerint szintén benne van a vaskartellben. Már, t. ház, nem tartom megengedhetőnek, hogy egy állami kezelésben lévő ipar ily szerződésekbe bele menjen, sőt azt tartanám helyesnek, ha mindenféle állami kedvezmény megvonása által a czukorkartellt
