Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-138

226 138. országos ülés 1897. július 15-én, csütörtökön. benne van, ez alkalmazva nincs, nincs különösen kegyeddel szemben, a kire a gyár oly nagy súlyt helyez. No ha így van, aláírja a szerződést. Akkor hozzálát a termeléshez és számít, rnert joga is van hozzá, oka is. A czukorrépája szépen kikelt, megkímélték a káros bogarak, be van kétszer, háromszor vagy talán négyszer is kapálva, gyönyörűen fejlődik,, lesz répa és jövedelem sok. Ez az első korszak: az illúzió korszaka, t. ház. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) A második korszak akkor kezdődik, mikor a répát szedetni, fuvaroztatni és szállítani kell. Borús ősz van, t. ház, az idő elesősodik, az utak elromlanak, a napszám megdrágul, az átalánymunka felemelkedik. Fuvarozni kellene a vasúthoz, de fenékig érő sár van. A gyár ráír, hogy tessék szállítani, mert itt az átvétel ideje. A gazda, akármennyibe kerül, kénytelen kiszedetni és a vasúti állomáshoz fuvaroztatni a répát. Egykét napra jön a parancs a gyártól, hogy ne öt-tiz, hanem egy-két vaggonjával naponként, hisz más is szállít, nem győzzük átvenni, pedig ekkor már a gazda így rendezte be magát. Az idő és az út mindig rosszabb, a fuvarozás mindig drágább lesz. Egyszerre jön az értesítés, hogy a répa nem jól van fejezve. Mert méltóztatnak tudni, hogy csak a földben levő részt kell beszállítani, a többit le kell vágni. Értesítik, hogy sáros is a répa, ragadt is rá egy kis piszok, mert hiszen egyenkint nem füröszthet meg minden répát. Tehát ennyi meg ennyi százalék súlylevonás helyeztetik kilátásba, sőt ha tovább így folytatja, még majd át sem veszik és a száz vagy több kilométernyire fekvő vasúti állomásnál rendelkezésére bocsátják a gazdának, csináljon vele a mit tud. A gazda elkövet mindent, hogy kielégítse a gyárt; végre nagy bajjal, nagy áldozatokkal túlesett a beszállításon. Ekkor azonban már nem mer számítani, fél, hogy kiesik az irón a kezéből, hanem temperamentuma, szerint vagy csendes rezignáczióval, vagy pedig hangos elkeseredéssel szidja azt az órát, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) a mikor azt a szerződést aláirta és várja csendes rezignáczióval az elszámolást. Ez a második korszak, t. képviselőház, ez a kiábrándulás korszaka. (Zajos tetszés balfelöl.) Azután következik a harmadik korszak, ezt nem kell több szóval leírni, ennek az elnevezése maga megmagyaráz mindent, ez a csalódás, vagyis az üres zseb korszaka. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Hock János: Ez a vezeklés korszaka! Gulner Gyula: Hát, t. képviselőház, hogy ez így van, semmi sem bizonyítja inkább, ha talán egy kiesé túl is kiszíneztem. De lényegében, hogy ez így van, t. képviselőház, (Úgy van! balfelöl.) semmi sem. bizonyítja inkább, mint az a nagy mérveket öltött mozgalom felsőmagyarországon, a mely elérkezettnek látta az időt arra, hogy állást foglaljon a czukorgyárosok zsaroló rendszere ellen, semmi sem bizonyítja inkább, t. képviselőház, mint hogy az én tudomásom szerint is — e tekintetben hivatkozom másoknak tudomására — annyi és annyi czukorrépatermelő gazda Nagyott fel a termeléssel épen azért, mert nem birta kiállani a czukorgyárosok eljárását és azt a rendszert, mely nem vezet egyébre, mint arra, hogy a czukorgyárosok által a termelő gazda feltétlenül kizsákmányoltassék. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) Hát ennyit ér, t. képviselőház, ha közelről megnézzük és megnézzük praktikus szemmel, olyan szemmel, a mely hát egy kissé ismeri az e tekintetbeli viszonyokat, ennyit ér az az argumentum, a melyet most önök, a prémiumbarátok szeretnek elibénk mutatni, hogy a mezőgazdaság érdeke követeli tőlünk, hogy ezt a javaslatot megszavazzuk. Igazán szivreható látvány, t. ház, hogy most a t. kormány és a t. többség egyszerre annyira felmelegszik a mezőgazdaság érdekei iránt, (Úgy van! balfelöl.) egyszerre előtérbe állítja a mezőgazdasági érdekeket, egyszerre ő lép fel a mezőgazdák s a mezőgazdasági érdekek védelmezőjeként. Madarász József: igen, de a pénzt a gyárosnak adja! Gulner Gyula: Hát hol volt a t. kormány akkor az ő nagy melegségével a mezőgazdasági érdekek iránt, midőn 1895-ben a harmadik gazda-kongresszus tartatott Budapesten, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) a mikor Magyarország gazdái összejöttek azért, hogy saját ügyeikről, Magyarországnak, mint az országnak elsőrangú ügyéről, mezőgazdasági ügyéről, értekezzenek, gondolkozzanak, beszéljenek, tárgyaljanak. (Úgy van! Úgy van! bálfelöl.) A t. kormány nem volt sehol sem, sőt nemcsak, hanem lapjai által meggyanúsíttatta azt a mozgalmat, (Úgy van! Úgy van! balfelől.) hogy az nem egyéb, mint az osztályharczok felidézése, mint a kereseti osztályok közti harcznak és kiélesített küzdelemnek provokálása. Hát akkor nem érezte a t. kormány azt a kötelességet, a melyet most annyira hangoztat, hogy a mezőgazdaság érdekei vezetik őt e kérdésben is. (Úgy van! balfelöl.) Ezt megtette a t. kormány egy olyan országban, a melynek körülbelül 70—72°/o-a mezőgazdasággal foglalkozik, azt megtette a t. kormány, hogy ridegen távol tudta magát tartani ezen elsőrangú mezőgazdasági, elsőrangú országos ügytől. Hol volt akkor, t. képviselőház, a kormánynak meleg, atyai gondoskodása és szeretete mezőgazdasági érdekek iránt.