Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-129

129. országos ülés 1897. Julius 5-én, hétfőn. 17 állam életfejlődésének képezi a bázisát. A jó kormányzatnak épen az a czélja, hogy az uralkodó különbségeket, a melyekből a nagyobb arányit differencziák támadnak, a mely differencziák következtében azután a polgárok nagyobb arányú elégedetlensége nyilatkozik meg, kiegyenlítse. Ha a t. kormány ilyen czélokra kér a torvény hozástól prémiumokat, akkor ezen prémiumoknak a megadása elől a parlament ellenzéke nem fog elzárkózni. (Úgy van! bal felől.) Ha a t. miniszter úr afczal áll a törvényhozás elé, hogy a földadót lejebb kell szállítanunk, mert a földbirtokos a földadó terhe alatt összeroskad ; ha a t. miniszter úr előáll azzal, bogy a kereseti adót szabályozni és rendezni kell, mert a mai kereseti adórendszerünk egyáltalában csak arra szolgál, hogy a kisebb tőkével biró iparos- és kereskedő-osztályt tönkre tegye, a nagyobb tőkével dolgozó és kevésbbé ellenőrizhető nagy vállalatot pedig engedje menekülni az Őt teljes mértékben megillető tehertől; ha mondom, arra vállalkozik a t. miniszter úr, hogy ezt reformálja: akkor olyan közgazdasági érdeket igyekszik kiegyenlíteni és szolgálni, a mely az egész nemzetet, az egész országot, az államnak összes polgárait érinti, és a mely érdeknek kiszolgálása mindnyájunk közös támogatására számíthat. Magával ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban több oldalról lett hangsúlyozva, hogy a czukorprémiumnak a megadása a munkáskérdésnek is megoldását képezi Magyarországon. Valóban, hogy ha azzal a néhány millió forinttal, a melylyel az állam prémium czímén — ha ugyan ez a törvényjavaslat törvénybe iktattatik — egy iparágnak áldozni kénytelen, a magyar munkáskérdés csak egy pieziny részben is javítást nyerne; ha a magyar munkásosztály elégületlenségének csak legkisebb arányban is kiegyenlítésére szolgálna: a legmelegebb elismeréssel adóznám nemcsak a miniszter úrnak, hanem mindenkinek, a ki e tekintetben a maga munkálkodó kezét felemeli. Én előttem meglepő az, hogy egy országban, a mely ország lakosainak legalább is kétharmadrésze, különösen mezőgazdasági téren munkásnépből áll, két keze munkájával keresi kenyerét, azon a földön él, a mely a birtokososztály tulajdonát képezi, a mely föld esak akkor válik értékessé a birtokososztályra nézve is, hogy ha a munkás szorgalmas, ha a munkás azon a földön megelégedését találja, hogy ha a munkás a maga kötelességét úgy a munkaadó, mint saját honpolgárai jóléte érdekében teljesíti, hogy a mikor kilencz millió lelket számláló magyar állampolgár közül a minimum hat millió munkás az, a kinek érdekéről van szó, akkor, a mikor a munkáskérdést itt megemlítjük, itt a törvényhozás kebelében KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1091. VIII. KÖTET. bizonyos rideg sivársággal ülnek, hallgatnak és néznek a képviselők a nélkül, hogy gondolkoznának a felett, hogy mi történik egyszer, hogy ha majd az a hat millió lélek épen azért, mert látja a törvényhozó testületnek ridegségét, mert látja a közönyt, nem csak azt, mert látja a gúnyt, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a melylyel épen azon törvényhozó testület részéről fogadtatik ezen kérdés felemlítése, a melynek törvényes hivatása, hogy ezeket a bajokat orvosolja, mi lesz akkor, t. ház, hogy ha ez az óriási néptömeg a maga elégületlen • ségének az állami jogrend megbontásával keres elégtételt. Hát helyes, józan és okos politika az, hogy mi azt az óriási munkásnépet, a melynek munkájától, szorgalmától és tevékenységétől függ a mezőgazda, az iparos, a gyáros s egyáltalában egész állami életünk anyagi felvirágzása, (Igaz! Úgy van! a bal-és szélső baloldalon) hogy ha mi azt az óriási munkaerőt és kincset, a mely ebben a tömegben fekszik, hidegen, közönynyel nézzük, hogy más olyan elemek kultiválják, a mely elemek tulajdonképen nem is nevezhetők magyar érzelmííeknek ? Hogy ha idegen behatás alatt fejlődik a gondokozás módja, az érzülete annak a munkástömegnek és nem a magyar törvényhozás gyakorol arra irányadó befolyást, hanem behozott idegen izgató elemek hatása alatt fejlődik annak a felfogása, érzülete, gondolkozásmódja és állásfoglalása embertársával, a kormánynyal és a törvényhozással szemben? (Igás! Úgy van! a bal- és seéls'ó baloldalon.) T. ház! Én rendkivííl nagy szerencsétlenséget látok abban, hogy megelégedett úri emberek, a kikről a kormány maga is gondoskodik, hogy még jobban meg legyenek elégedve, (Derültség.) az állam politikai sorsát és annak kormányzását teljesen helyesnek, kielégítőnek és jónak tartják azért, mert ők maguk meg vannak elégedve. (Igaz! Úgy van! Tetszés a balés szélső baloldalon.) Ez, t, ház, eszembe juttat egy vén kisasszonyt, ki 18 fokú hidegben benn ült a meleg szobában és a mikor nyomorult árva gyermekek érdekében bementek hozzá adakozás végett, hogy azoknak is fűtött szobájuk legyen, s mondták, hogy nagy a hideg s megfagynak a szegény gyermekek a szobában, azt mondotta, hogy lehetetlen, hogy hideg legyen, hiszen nagyon jó meleg van itt benn a szobában. Ez jut eszembe, t. ház, a mikor azt a ridegségét látom, a mely minden jóindulat nélkül — ezt a kifejezést vagyok kénytelen használni — nézi, hogy a magyar munkások tömege akár a gyárosok, akár az ipar, akár a mezőgazdaság szolgálatában napról-napra miképen jön elevenebb összeütközésbe azzal a vállalattal, a melynél tulaj3