Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-137

187. országos ülés 1897. Julius 14-én, szerdán. 205 alkalmazzuk pusztán az offenzív hadviselést. Mi nem támadunk, t. ház, hanem mert megtámadva látjuk nemzetünk jogait; veszélyeztetve látjuk anyagi érdekeinket. És, t. ház, ebbeu a hadjáratban nem győzhet a numerikus többség; nem jó taktikát követnek akkor, ha azt hiszik, hogy hivatalos lapjaiknak féktelen támadásai, akár a kilátásba helyezett szigorú rendszabályok bennünket elfoglalt állásaink odaNagyására kényszeríthetnének. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem, t. ház, a párhuzamos ülések réme nem ijeszt meg: sőt ellenkezőleg kitartásra buzdít. Egy nagy magyar írótól, — a kit a t. túloldal jónak látott a legközelebbi választásoknál elejteni, — a midőn azt kérdezték, hogy nem terhes-e reá nézve az túlságos szellemi munka, a melylyel magát naponta megerőlteti, azt felelte : Hiszen írni nem munka, hanem élvezet! Hát mi is azt feleljük arra a fenyegetésre : egy és ugyanazon nap első szakában felvenni a harczot azért, hogy az évtizedeken át tíírt anyagi kijátszatásoknak végre-valahára vége szakadjon; sa nap másik szakában lankadatlanul megállani a gáton azért, hogy a magyar sajtó szabadságának szárnyait ne nyűgözhesse le semmiféle földi hatalom : ez a hadjárat, ez a hadviselés, t. túloldal, a mi részünkre nem megerőltetés, nem fárasztó munka: hanem gyönyörűség. (Élénk helyeslés a szelő haloldalon.) A kormánynak kötelessége ebből a helyzetből kibontakozást keresni és ezt nem jogtalan támadásokkal, nem a kihívást czélzó feleselésekkel: hanem a baj beismerésével és alkalmas gyógyszer keresésével lehet pusztán elérni. Ilyen a nemzet életébe vágó kérdéseknél se taktikai szempontok, se pártérdekek sem innét, sem a túlról nem játszthatnak szerepet: itt csak egy kérdés dominálhat, a szerzett jogok esorbíthatlan épségben tartása és az ország érdeke. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső haloldalon.) És ha kormány a háta mögött álló többség nagy erejében bizakodva minden jogos törekvésünknek ellene szegül, akkor a mi tevékenységünk további folyamát és indító forrását az fogja képezni, hogy egy ilyen kormánynyal szemben, a melynek nincs sem érzéke, sem akarata a nemzeti jogok biztosítására, és elhatározását makacs következetességgel érthetetlen álszeméremből föléje helyezi a közjó érdekeinek : egy ilyen kormánynyal szemben nekünk is kötelességünk védekeznünk a végletekig. S a felelősség súlya ezek után a harcz eredményét illetőleg, t. ház, nem reáuk, hanem az önök vállaira fogja helyezni az elfogulatlan közvélemény. Ebbeu a tudatban és ettől vezéreltetve a törvényjavaslatot el nem fogadom, hanem csatlakozom a benyújtott határozati javaslathoz. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a szélső haloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Lázár Árpád jegyző: Szentiványi Árpád! Szentiványi Árpád: T. ház! (Halljuk! Halljuk.) A czukoradóról szóló törvény meghosszabbítására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásánál azon t. nemzetgazdász urak, a kik a törvényjavaslat elfogadását ajánlották s a kik másfél milliónyi újabb terhet az ország vállaira rakni ajánlották, úgy tüntetik fel ezen törvényjavaslatot, mintha ez tisztán a mezőgazdaság érdekében és talán az azzal összeköttetésben lévő mezőgazdasági munkások érdekében lenne. T. ház! Eltekintve attól, hogy azon nemzetgazdász urak, jelesül talán Arányi Miksa t. képviselő úr, nem igen szokott a mezőgazdaság érdekéért valami nagyon rajongani és mégis úgy tünteti fel magát, mint a mezőgazdaság védőjét; de, t. ház, még az igen tisztelt előadó úr is ezen törvényjavaslat el nem fogadásától íélti a mezőgazdaság nagyobb megrázkódtatását. Bocsánatot kérek, hogy ennél a kérdésnél megállva, megvilágítani kívánom, hogy vájjon igazán a mezőgazdaság érdekében kivänják-e ezen törvényt meghozatni; vagy talán a mozgó tőke, a milliomos magyarországi és ausztriai ezukorgyárosok érdekében? (Élénk helyeslés halfélől.) T, ház! Eltekintve attól, hogy ezen törvényjavaslat az ausztriai abuormis viszonyoknál fogva törvényerőre emelkedhetik-e vagy sem, erről szólani nem akarok, mert azt tartom, hogy ha Ausztriában nem fog életbelépni, akkor megszűnik a törvényereje nálunk is; de felemlíteni azért kénytelen vagyok, mert hiszen akkor hiábavaló munkát végzünk, hiszen akkor ebben a nyári idényben a feles számmal levő gazdaközönségből származó képviselőknek, a helyett, hogy otthon az idő viszontagságaitól még megmaradt csekély termést learatni és behordatni tudnák, itt kell tölteniök és vesztegetniük az időt hiába. De még azok a t. képviselő urak is, a kik mezőgazdasággal nem foglalkoznak, azt tartom, hogy sokkal jobban, kényelmesebben tölthetnék az időt akár falun, akár egészségük restaurálása végett a fürdőkben. Hanem hát egy embernek makacssága, csökönyössége folytán (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) itt lehetnek egész nyáron. Ha most vizsgáljuk azt, hogy csakugyan a mezőgazdaság érdekében történik-e ez és ajánlják-e ezen törvény elfogadását, eltekintve