Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-137

190 137. országos ülés 1897 '. Julius 14-én, szerdán. a hol a talaj alkalmas, a mezőgazdák mostoha viszonyai akadályozzák a jövedelmezőséget. A ezukorrápa-termesztésre a gazdaságokat a legintenzívebben kell berendezni, a megfelelő talajon kivűl elegendő értelmi és anyagi erővel kell birni, a mi nálunk úgy a pénz, mint a munkaerő tekintetében nagyon hiányzik. Az a 30.000 gazda, a kiket a statisztika Magyarországon mint özukorrépatermelőket kimutat, nagyobbrészt nem is bír az elősorolt kellékekkel. És ha a nyomasztó gazdasági válság terhe miatt belemegy is szorultságában, a kecsegtető Ígéretek és osztogatott előlegek bírják rá, hogy saját kárára is ezukorrépát termeljen. A mi vidékünkön is vannak gazdák, a kik ezukorrépát termelnek és magukat több évre lekötelezték a gyáraknál a termesztésre. Én figyelemmel kisértem működésüket és azt tapasztaltam, hogy az eddig lefolyt három évben csak egynek egyszer volt haszna belőle, és pedig azért, mert jégkár ellen biztosított répáját a jégeső elverte. Ha az eddigi kedvezőtlen gazdasági viszonyokhoz most még hozzászámítjuk a prémiumos gyárak kartelljeit és a ringeket és egyéb összebeszéléseket, akkor azt látjuk, hogy ők a répa árát, ágy miut régen, 1848 előtt bármiféle czikkeket a vármegyék, tetszésük szerint limitálják és az ország egész területét, mint már itt említve volt, maguk között tetszés szerint felosztották és így nem csak a répa árát szabják meg, hanem annak átvételénél és különösen a mázsálásokuál oly visszaélések történhetnek és történnek is, (ügy van! balfelöl.) melyek káros befolyást gyakorolnak, annyira, hogy a répalermelő gazda kezdettől fogva egész az átvételig teljesen a gyáros Önkényének és önzésének ki van szolgáltatva. (Úgy vanl Úgy vm! balfelöl.) Mindaddig tehát, mig a t. kormány a gazdák védelméről nem gondoskodik és ezen bajokat nem orvosolja, addig én a gyáros részére sem prémiumot, sem pedig más kedvezményt megnem szavazhatok. (Helyeslés balfelöl.) Ha máiannyira szívén fekszik a t. kormánynak a szegény mezőgazda sorsa, akkor segítsenek közvetlenül, mert a segély olyan, hogy ha sok kézen meg) keresztül, utoljára alamizsnává zsugorodik össze és minden kézben valami elmarad belőle. Van elég módja, hogy miképen lehetne még a répatermelésnél is a gazdát közvetlenül segíteni. (Halljuk I Halljuk!) így például a magyar répatermelő gazdának legnagyobb baja, hogy a répatermelésnek átlaga nagyon csekély. Mint az 1894. évben, mint az egyik jobb termo esztendőben fel van jegyezve a statisztikában, Magyarországban egy hektáron termett 160 métermázsa átlag, Ausztriában 230, Németországban 322, Francziaországban 261 és Oroszországban is 167 métermázsa ezukorrépa. E termés átlagának csekélységéhez képest, miután ugyanaz a talajon ugyanannyi munkát vesz fel — a szállítást kivéve épen annyit — tehát aránylag a jövedelem is csekélyebb. És ez a nagy különbség honnan ered, t. ház ? Például Németországban ez a nagy különbözet épen 100°/o. Ezt nem lehet mind a mi klímánk és talajunk mostohaságának rovására írni, van ennek más oka is. A német gazda jobban megmíveli a földet, czélszerűbben elkészíti annak talaját és okszerűbben viszi annak munkáját. Tehát a mívelés az egyik oka és pedig az okszerű, szakértelmes mívelés. (Úgy van! Úgy van! balfelöl) És még egy oka van : hogy a német gazda jó magot vet, melyet otthon Németországban termesztenek. Már most ha a mezőgazda sorsán akar segíteni a t. kormány, akkor azon legyen, hogy a répatermelő gazdákat a répatermesztés szabályaira és fogásaira megtaníttassa. De még egy nagy baja van a mezőgazdának a répatermesztés körűi és ez az, hogy nemcsak csekélyebb a termés átlaga, hanem kevesebb annak czukortartalma. Például — ismét statisztikára hivatkozom — 1891-et véve fel alapúi, Magyarországban 20, Németországban 36, Francziaországban 30, Olaszországban 29 métermázsa ezukor gyártatott, ugyanazon répamennyiségből, vagyis a ezukorrépa kevesebb ezukrot tartalmazott nálunk, ugyanazon mennyiség dolgoztatván fel. Czukorrépagyártásunk tehát nagyobb munkaerőt igényel a nagyobb anyag feldolgoztathatása végett. E bajokon — ismétlem — a ezukorrépatermelés elméleti és gyakorlati oktatása által lehet segíteni, különösen azokon a vidékeken, a hol a czukörrépatermesztéssel sűrűbben foglalkoznak ; iparkodjék továbbá a t. kormány a ezukorrépamag termesztését nálunk meghonosítani, mert nemcsak a ezukorrépa mennyisége, hanem a ezukortartalom is nagy mórtékben függ a magtól. És miután Magyarországon, talán az egy hatvani gyárat kivéve, a ezukorrépamag nagyobb termesztésével nem is foglalkoznak, rengeteg sok ezukorrépamag a külföldről importáltatik. Már pedig milyen mennyiség ez, t. ház? Számítsuk ki csak nagyjában. Magyarországon körülbelül 100.000 hektár földet vetnek be czukorrépával; egy hektárra kell 35 kilogramm mag; így vehető a magszükséglet évenként körülbelül három millió kilogrammnak. Évente tehát több, mint egy millió forintot adunk ki ezukorrépamagra és ennek a legnagyobb része külföldre vándorol, Ausztriába vagy Németországba. Azonban, t. ház, ez a nagymérvű répamagimport nemcsak azért hátrányos, mert mi sokszor kifogásolható minőségű magot kapunk a