Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-136

184 138. országos illés 1897. Julius 13-án, kedden. államnak vannak feladatai a nagy tőke irányában, ez inkább a nagy tőke működésének ellenőrzése, sokkal kevésbhé pedig annak rendkívül módon való dédelgetése, pártolása, támogatása, pláne a kisebb exiszteneziák rovására. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha azt látjuk, hogy Németország, Ausztria vagy Francziaország a a maga gyárosait támogatni akarja, ezt még jobban meg tudjuk érteni, mert ők a maguk tőkéjét segélyezik. De e tekintetben mi hogyan vagyunk ? Ha a czukorgyárak évkönyveiben végig nézzük az egyes gyárak tulajdonosait, részvényeseit, hivatalnokait, kizárólag külföldi nevekkel és tőkepénzesekkel találkozunk. Egy jegyzéket is összeállítottam; alig van nekünk egy-két gyárunk, melynek legalább felében vagy részben magyar volna a tulajdonosa. De nem akarom ezzel a t. házat terhelni. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Rövid az idő, nem terjeszkedhetein ki erre. Az 'degen tőke is megérdemli, hogy bizonyos mértékig támogassuk, a mennyiben azért jött be, hogy a mi iparunkat előmozdítsa. Jobban szeretem, hogy az a külföldi tőkepénzes mindjárt le is települjön nálunk s itt fogadja fel hivatalnokait, itt költse el pénzét, a mit itt szerez, de utoljára a külföldi gyárossal szemben is az igazságra kötelezve vagyunk. Ámde vájjon az igazság irja-e elő ezen törvényjavaslat elfogadását? Nem. Ez egyszerűen oly prémium a külföldi tőkének, a milyenben saját terményeinket és iparunkat nem szoktuk részesíteni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha legalább ki volna mutatva, hogy ezek a külföldi tőkepénzesek rászorúbiak erre a rendkivtíli támogatásra; ha a t. pénzügyminiszter úr kimutatta volna nekünk ezen gyárosok üzleti tőkéjét, üzemi eredményeit: hogyan vették a répát, a munkásokat hogyan fizetik, talán juthattunk volna abba a helyzetbe, hogy a^t mondtuk volna: ezek nagy szolgálatot tesznek a hazának, úgy hogy kivételesen saját megterhelésünkkel is kell bizonyos összegeket nekik megszavaznunk. De ez nincs meg s így kénytelenek vagyunk magunk utána nézni, hogy azok a gyárak miként prosprerálnak. Ebben megint nagy nehézség van, mert míg minden falusi pénzintézetnek mérlegét az ember megtalálja minden Kompaszban, addig az összes magyar czukorgyárak közül a »Kompasz«-ban találjuk: a magyar czukoripar részvénytársaságot, a nagysurányi czukorgyár és finomító részvénytársaságot és a selypi czukorgyárat. Csak e háromból ítélhetünk tehát. A magyar czukoripar részvénytársaság állítólag veszteséggel dolgozott, a selypinek meglehetős tiszta nyeresége volt, a nagysurányinak pedig igen tekintélyes nyeresége. Mert egy millió alaptőke mellett 140.000 forint volt a tiszta nyeresége, tehát 14°/o, (Mozgás balfelől.) s e mellett az egy millióból már 562.000 forint le van írva, tehát a részvénytőke fele hozza meg ezt a tiszta nyereséget. Ez adatok épen nem igazolják a prémiumadást, kivált ha látjuk, hogy a gyárak a termelőkkel szemben nem a legkulánsabbak s hogy a finomítók, melyeknek első sorban jutna a prémium, folyton nagyobb jövedelemmel dolgoznak. Mert míg a finomítás költsége métermázsánként 4—5 forint, addig az árkülönbség a nyers és finomított ezukor között azelőtt volt 8 forint, aztán lett 9, majd 10 s most már 11 forint. Nem is áll, hogy a prémiumos eljárásra a külföldi államok kényszerítenek minket. Az előadó úr azt mondja; »A francziák és németek eljárásának a világos czélja az: elnyomni a többi, különösen a kisebb termelő államokat — tehát Magyarországot is — abban a reményben, hogy ha termelésünket a világpiaczról egyszer leszorították, akkor később, egészségesebb viszonyok beálltával sem leszünk többé versenyképesek, sőt nem is fogunk többé szerepelni«. Tehát Francziaország és Németország felemelték a prémiumokat, hogy minket, magyarokat, leszorítsanak a világpiaczról. Hiszen Német- és Francziaország már a 70 - 80-as években tárgyaltak a prémium megszüntetése iránt. Tudjuk, hogy ők sem hozzák szívesen ezt a nagy áldozatot. És feltételezheti-e valaki, hogy ők ekkora áldozatot csak azért hoznak, hogy Magyarországot, mely pár ezer métermázsát szállít Angliába, onnan kiszorítsák? Ez képtelenség. (Helyeslés balfelől) Egészen máskép állana a kérdés, ha azt mondaná a t. előadó úr, hogy e prémium-emelések czélja az osztrák iparnak leszorítása volt az angol piaczról. Ezt már elhiszem, mert az osztrák czukoripar tényleg a németországi után a legnagyobb. De mi közünk nekünk magyaroknak ahhoz, hogy az osztrák ezukor Angolországból kiszoruljon? Azt mondják talán rá, hogy hát mégis csak érdekelve vagyunk, mert ha az osztrák ezukor nem talál kiviteli piaezot, akkor bennünket áraszt el, hozzánk fog jönni. De hiszen most is úgy van, most is látjuk, hogy 300.000 métermázsa osztrák ezukor jön be hazánkba és csinál nekünk saját földünkön konkurrencziát. És könnyen csinálhat, mert mint a miniszter maga is beismeri egyik beszédjében, a ezukrot nálunk nagyobb teher sújtja, mint Ausztriában, tehát természetes, hogy akkor könnyen versenyképes itt az osztrák ezukor. Egy másik beszédjében épen így mondja a miniszter úr: Az a körülmény, hogy nálunk a termelési adón kivtíl hat forint fogyasztási kon-