Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-136

13G. országos illés 1897. '. Julius 13-án, kedden. 181 gazda nemcsak répát termel, (Úgy van! balfelől.) hanem gabonát és mást is; (Úgy van! halfelöl.) annak más segítség szintén sokkal inkább meg­felelne, mint ez, melyben e törvényjavaslat el­fogadása által akarjuk részesíteni. (Úgy van! balfelöl) Azt mondja a t. előadó úr, hogy vala­mint akkor, a mikor Németország a mértéktelen védvámokat behozta, nem raktuk le egyszerűen a fegyvert, hanem bár országunk Nagyományai­hoz híven, mindig a szabad forgalom barátai vol­tunk, mégis, a kényszernek engedve, elzárkóztunk mindaddig, mig a németek azt a rendszert leg­alább némileg nem enyhítették. Ép igy vagyunk kénytelenek eljárni a ezukorprémiumok dolgában is, — mondja az előadó úr. Dehát kérdek min den gazdát, a ki itt e házban van, vagy min­denkit, a ki gazdasági ügyeinket csak némileg figyelemmel kiséri: igaz-e az, hogy mi elzárkóz­tunk a külföld elől? Nem évek óta panasz­kodunk-e folyton a felett, hogy gazdáinknak tönkre kell menniök a jelenlegi búzaárak miatt? (Úgy van! balfelöl.) És mit tettünk? Talán elzárkóz­tunk a külföld elől? Dehogy zárkóztunk el! Be­viteli prémiumot adtunk a román búzának, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) vámmentesen eresztettük azt be s oly tarifapolitikát követtünk, hogy az ol­csóbban jöhetett ide Budapestre, mint saját gabo nánk országunk akárhány részéből. (Igaz! bal­felől.) Állattenyésztésünk érdekében tettünk-e valami különös kivételes intézkedést? Nem eresz­tettük-e be a román szarvasmarhát, hogy kon­kurrencziát csináljon hazánkban a mi tenyész­tésünknek ? De vegyük gazdasági ágaink egyikét, a mely a jelenlegi veszteség által talán leginkább van sújtva. Vegyük szőlőgazdáinkat, a filloxera elpusztította szőlőinket, és mit látunk? Hogy a kormány leszállította az olasz borok utáni vámot, hogy azok áraszszák el hazánkat, hogy szőlős­gazdáink még azt a kis bort, a melyet még meg­tarthattak, vagy a melyet még jelenleg termel­nek, szintén ne legyenek képesek kellő áron értékesíteni. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Nem is akarok itt arról szólni, hogy a kormány épen­séggel nem tesz elég intézkedést arra nézve, hogy a mi bortermelőink a borhamisítók gazdál­kodásai ellen kellőleg meg legyenek óva. Hoztunk ugyan törvényt, de ki törődik annak végrehaj­tásával ? A dohány csempészetnél, a hol a kincstár van érdekelve, nem bizzák arra, hogy ez, vagy az majd feljelent valakit, hanem a finánezok ma­guktól kutatják, keresik a csempészeket, hogy azokat elfogják. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérek csendet itt a jobboldalon. Blaskovics Ferencz: Hát a borhamisí­tókat keresik-e? Vájjon ugyanazon vámokban ugyanazon oltalomban, mint a kincstár érdekeit, részesítik-e a bortermelőknek azt az érdekét, hogy borhamisítás útján ne lehessen még inkább károsítani bortermelőinket? Azt hiszem, hogy nem. (Úgy van! balfelöl.) Ha már itt azt mondják, hogy 160.000 hold répatermelésnél indokolt ily rendkívüli segélyt megszavazni, mit kellene akkor tenni például a bortermelők érdekében? (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Tudvaleva dolog, hogy a 70-es években nálunk 622.000 hold bortermelő föld volt; 1884-ben volt 654.000 hold, 1894-beu már csak 382.000 hold, as apadás tehát 272.000 hold, vagyis 41°/o. De ezen 382.000 holdból is a legnagyobb rész rés/int még új ültetvény, te­hát nem teljes termőképességü, részint a filloxera által már megtámadott régi ültetvény, tehát szin­tén nem teljes termőképességü, úgy hogy tulaj­donképen teljes termőképességgel már csak 86.000 hold maradt. E szerint leapadt a terület 654.000 holdról 86.000-re. Mindenki tudja, hogy a bortermelés országunkra nézve milyen nagy­fontosságú jövedelmi forrás és tett-e a kormány ennek érdekében valami olyan különös lépéseket, a melyeknek eredményeit már láthatnók? Húsz év óta van már filloxeránk és ezen húsz év alatt hallottunk mi itt frázist bőven, de tulajdonképeni tényeket, alapos segélyt még alig láttunk. (Úgy van! balfelöl.) Nem akarok erre bővebben kiter­jeszkedni, csak egy esetet hozok fel: én Witt­mann János képviselőtársammal együtt Délma­gyarországon egy nagyobb gazdasági egyesület élén állok. Hock János: Éljen! (Halljuk! Halljuk!) Blaskovics Ferencz: Mi arra töreked­tünk, hogy az egyesület tagjai között az ame­rikai szőlőültetést népszerűsítsük, terjeszszük; nekik e tekintetben mindenképen kezükre jár­junk. Hiszen ez nagyon indokolt, ha tekintetbe veszszük, hogy Temesmegyében magában a szőlő­terület a filloxera folytán 43 000 holdról le­apadt 6000 holdra. A földművelésügyi minisz­tériumnál (Halljuk! Halljuk!) tagjaink több 100.000 amerikai vesszőt rendeltek meg és sze­rették volna, ha a kormánytól, ha már nem ingyen, de valamivel jutányosabb áron és főleg a minőségre nézve megbízhatóbban kapják. A földmívelésitgyi minisztériumban kezdetben biz­tattak, a végén már nem is igen biztattak, el­koptattam vagy két pár czipőt, de bizony egy szál vesszőt sem kaptam, hanem drága áron as utolsó pillanatban kellett a társulatnak egye­sektől vásárolni, és a magam részéről tetemes áldozatot hozni, hogy az illető szőlőgazdáknak elültetni való szőlővesszőjük legyen. Azt mond­ták, nincsen vessző. Ámde 1875 óta nem lehe­tett eleget termelni? Tovább megyek, t. ház. Azt hiszem, hogy ha lett volna is: akkor is nehezen kaptak volna, mert a mi kormányunk akkor is, ha már vala­hol segíteni akar vagy tud, első sorban meg­szokta nézni, hogy milyen politikai pártállású

Next

/
Oldalképek
Tartalom