Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-135

160 135. országos ülés 1897, . Julius 12-én, hétfőn. illető állam ezt a prémiumot akként tudná ke- j resztül vinni, hogy ez a külföld védekezését ne provokálná. De látjuk, hogy ily nyilvánosság mellett a prémiumok felköltik az idegen államok védekezését és ellenállását s ennek folytán a prémium által elérni kivánt czél el nem érhető. Itt már rá mutattak, t. ház, hogy ép Amerikában milyen nagy a védekezés a prémiumokkal biztosított iparczikkek beözönlése ellen. Ennek folytán, ha egy állam továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy egyes iparezikkei kivitelét ily módon biztosítsa, ezáltal a többi állam jogosulatlan támadását és viszonzását kelti fel, mi által közgazdaságára idéz elő hátrányokat és veszedelmeket. Mert Amerikában és azon államokban, a hová czukorkivitelünk van, vau kivitelünk más terményekben is és ezekben is fel fogják venni velünk a harczot, a mint például Amerikában dongakivitelünket már is üldözik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azonfelül a prémium nem más, mint a fogyasztási "terület kiterjesztése. Mi fogyasztási adót fizetünk itt nemcsak azon czukor után, melyet magunk fogyasztunk, hanem az után is, a melyet Amerikának és Svájcának közönsége fogyaszt, a hova czukorkivitelünk van. És így az egész fogyasztási princzipium hamis alapra helyeztetik át. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Megadóztatni a magyar közönséget milliók erejéig idegen állam javára, ez oly adóztatási rendszer, a melyet még Magyarország kormánya is csak abban a kényszerhelyzetben kénytelen alkalmazni, midőn Ausztria viszonyainak szanálására kényteleníti ilyen javaslatokkal előállni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindehhez hozzájárul még az a kíméletlenség, a melylye! úgy a czukorfogyasztási adó, mint általában minden fogyasztási adó Magyarországon kezeltetik. Hogy a mai fogyasztási adórendszer apja, az előbbi pénzügymininiszter úr, Wekerle minő eljárást követett e téren, azt e házban nem kell sokáig magyarázni. Hiszen ma oda jutottunk, hogy egy fogyasztási adó bérletében csaknem ugyanazon összeget kell a kincstárnak fizetnünk, a mennyit ez örök megváltásul fizetett egyes községeknek vagy magánosoknak, úgy, hogy a megváltás jogczíme helyett használhatták volna bátran az elvétel jogczímét is azzal, hogy az állam egy évi bérösszeget fizet és később évről-évre követeli ezt magánosoktól és községektől. Oly tekintélyes összegekre emelkedett fel mindenütt a czukor és más fogyasztási adó bérösszege, hogy a ki józan észszel nézi a dolgot, látja, hogy az egyes városok csakis annálfogva mennek rá, hogy közönségüket annak a kíméletlenségnek és zak| látásnak, a melylyel a magánbérlők eljárnak ezen fogyasztási adó kezelése körül nem akarják kitenni és nem akarják közönségüket ennek a kíméletlen eljárásnak alávetni. (Helyeslés a szélsőbalon.) És sehol nem volt az, t. ház, történelmünkben, a régi 17-ik századbeli korszakot kivéve, hogy az adóbeszedések bérbe lettek volna adva, csakis ennek a kornak dicsősége az, hogy a fogyasztási adó kezelését bérlőknek adja ki és ezért a közönséget fosztogatásnak és zaklatásoknak vetik alá. (ügy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Hiszen ismeri mindenki azokat a kezelési eljárásokat, a melyet követnek az ilyen bérlők, hogy midőn a legkisebb jelét a szabálytalanságnak képesek felfedezni az illető fogyasztási adó kezelésénél, hogy talán a bor-, vagy a czukorbevítel nem a megfelelő módon történik, vagy a bejelentések nem történtek meg a kellő alakban : ott rámegy és egyezkedési tzímen oly bírságokat követ élés szab meg, a melyeket az illető, hogy a többi vexának és hercze-hurczának ellenálljon és véget vessen, kénytelen megfizetni és inkább aláveti magát önként a zsarnokoskodásnak, mintsem a további szekatúrának.(Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) És egy másik rendszer az — hisz ebben nem a t. pénzügyminiszter úr a hibás, a ki dicséretére legyen mondva, lehetőleg még enyhíti ezen egész eljárásnak kíméletlenségét, de a rendszer és a fennálló törvények hibásak — hogy még azon esetben is, ha kerülik a magánbérlőknek gazdálkodását, rákényszerítik vagy pedig alkalmat adnak, hogy a kisebb tehertől a községek megszabaduljanak, úgy hogy önmaguk a községek vegyék bérbe. T. ház! Milyen helyzet áll elő azután? A helyzet az, hogy az a városi hatóság — saját tapasztalásomból mondom, az én vidékemen és kerületemben — a nép részéről oly gyűlöletet és oly ellenszenvet, kelt fel maga iránt ezen adókezelés kíméletlensége miatt, a melyet ha a t. kormány közegeire lehetne adresszálni, szívesen adresszálnák rá; csupán a miatt veszik magukra, hogy a népet mégis néhány ezer forint tehertől megmentsék és ezen irányban terheiket kevesbítsék. Midőn azt a horribilis összeget, melyet a városban be kell venni, 100,000, 130,000, 150,000 forintot, a mint limitálva van egyáltalán ezen összeg, azt be kell venni; az a közönség nem érti azt meg, hogy ezért mily óriási munkát kell kifejteni az illető hatóságnak, hogy a más kamrájába és pinczéjébe és szüretjébe bele kell néznie, és meg kell látnia mindent; (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) hanem azt hiszi, hogy ez annak a hatóságnak zaklatása és kíméletlensége és gyűlöletével, dühével a közigazgatási hatóság és saját elöljárósága ellen megy, akkor, t. ház, mikor