Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-135

156 135. országos ülés 1897, Julius 12-én, hétfőn. szak- ég gazdasági ismeretei alkalmasak volnának. Az első esetben az ő 100.000, vagy 200.000 forintjából csinált egy nagy malomvállalatot, mely kitűnő prosperálás mellett éjjel, nappal üzemben volt. Midőn 34 év múlva ismét tőkeszaporulat állott elő, de termékenyítő gondolat nem jött, ennek prosperitását azonban látták, felállították a második malmot, a mely már a forgalmat felére szállította és a malmok csak nappal voltak képesek dolgozni. Midőn néhány év múlva ismét tőkeszaporálat volt, felállították a harmadik malmot, a minek következménye az lett, hogy kénytelenek voltak kartellbe lépni, az egyik malmot becsukni, a dividendát valamennyi vállalatra felosztani és ez által hosszú időre elvették a kedvét minden ottani tőkepénzesnek, hogy pénzét iparvállalatba befektesse. Azt lehetetlen megkövetelni azoktól a mezőgazdasági városoktól, t. ház, hogy ipari szakképzettségük legyen, hogy kellő vezetés és irányítás nélkül helyes formában találják meg az iparfejlesztés módozatait. Azonban, ha a kormány az egész országra kiterjedően megállapítja az iparfejlesztés programmját, megszabja minden vidékre a megfelelő iparágakat, azokat bankjával vagy máskép segíti, míívezetőkűl ahhoz értő embereket ad, bevonja az illető város tőkéjét a vállalat harmada, vagy fele erejéig és midőn már virágzóvá vált a vállalat, akkor az egész vállalatot átadja a helyi vezetésnek: így, t. ház, tervszerű" vezetés mellett a kor mánynak azon gondoskodásával, hogy szakértőket küld hosszabb időre a vidékre, ekként évtizedek lassú munkájával elő lehet idézni az iparfejlesztést. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az, hogy az ipar a felvidéknek való, az alföldnek pedig a mezőgazdasági termelés: az tévedés. Minden vidéket egyformán kell e tekintetben kultiválni; ha az iparfejlesztéshez tőkében gazdagabb vidék szükséges, ott egy teljesen szegény és néptelen társadalom nem alkalmas ily iparvállalatok fejlődésére. (Ügy van! a szélső baloldalon.) A fogyasztó közönség közelsége is sokat határoz; nagyobb városoknak mindjárt szomszédságában van a fogyasztó közönség. De nemzeti szempontból is helytelen az alföldnek a háttérbe való szorítása. A kicsiny angol-szász faj nagy felszívó erejével mind nagyobb és nagyobb számban olvasztott be a gazdaságba idegen elemeket. Ha tehát a nagy alföldnek gazdag iparvállalatok megrakásával jólétét fokozzuk, akkor annak a lakosságnak felszívó erejét fogjuk gyarapítani s ott a letelepedéseknek, a népesség szaporodásának nagyobb tért nyitni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De mindezt megtenni nagyobbszabású állami védelem nélkül nem lehet. 1890-ben szegény boldogemlékezetíí Baross Gábor kezdeményezésére nagy pártolás mellett fővárosszerte különböző iparvállalatok indultak meg nagy reményekkel és e vállalatok legtöbbje ma már pang, a válság szélére jutott. Nem is csoda. A magyarországi tőke nagysága és olcsósága össze nem mérhető a külföldi tőkével; a magyar fogyasztóközönség pedig minden, csak nem jó fizető, mivel kellő pénzzel, kellő tőkével nem rendelkezik. Ennek következtében nagyobb mérvű, habár szolid hitelezések kell, hogy bekövetkezzenek ; ezek nagyobbmérvíí kitartást, az üzleti és forgó tőkének fölemelését teszik szükségessé, mely a magyar vállalatnál egyáltalában rendelkezésre nem áll. S ez ezeken kivtíl, t. ház, aztán az a harmadik nagy tényező, a melynél fogva ezek a konkurrencziát ki nem állják, azért, mert a külföldi vállalatok el vannak határozva, (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) minden ilyen konkurrencziánál áldozatok árán is a versenytől megszabadulni. Vannak tapasztalatok, nem akarok épen megnevezni gyárakat, vagy vállalatokat, midőn virágzásra kezdett jutni egyes foglalkozási ág az országban, de szerényebb feltételek mellett; akkor, t. ház, jön az osztrák fejlettebb gyár, a melynek kitartási képessége sokkal nagyobb és egyszerííen rá teszi a markát arra és megfojtja és Összemar czangolja az egész vállalatot és lehetetlenné teszi annak további megélhetését. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindez tehát azt igazolja, t. ház, hogy még a mikor keletkezik gyökeres utána nézéssel vállalat és keletkezik ipar a magyar államban, azt sem lehet megvédelmezni és teljesen szabad rendelkezését az iparban az állam el nem éri, míg a védekezést, az ipar megvédését a legszélesebb körben eleinte ki nem terjesztjük. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És itt bátorkodom megjegyezni, hogy az agráriusoknak azon törekvéseit, melyekkel a mezőgazdasági viszonyok javítását czélozzák, és e téren rendkívül sok és hasznos ideát vetnek fel, magukban véve helyeseknek tartom, de talán azon czél elérésére is kevésbbé sikereseknek, mint hogy ha a legfontosabb és legnagyobb gondolattal ők is az első perczben tisztában volnának. Nekik is, a kik Magyarország gazdasági felvirágzását előmozdítani kívánják, tisztába kell jönniök azzal, hogy ehhez két feltétel szükséges: az egyik az, hogy píaczot teremtsenek terményeinknek. Ez a piaczteremtés addig és máskép nem állhat be, mint ha minden állammal egyenlően szabad intézkedési és szabad szerződési joga marad meg az államnak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha mi Ausztriában elhelyezési piaczot talál-