Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-134

13é. országos ilés 1897. Julius 10-én, szombaton. 127 Elnök: Csendet kérek, t. ház! (Zaj.) Marjay Péter: L/gy látszik s úgy is van, hogy Arányi Miksa képviselő úr nem volt itt beszédem kezdetén. Én a szeretet nagy törvényét hangoztattam és azt mondtam, ha nem is szerethetjük egymást, legalább ne haragudjunk egymásra. Arányi Miksa képviselő úr mégis haragszik. (Ellenmondás jőbbfelöl. Arányi Miksa mosolyog.) Most már látom, hogy nem haragszik, mert mosolyog. Én csak azt akartam mondani, hogy lehet az ember az elméleti téren bármily ügyes, lehet bizonyos kérdésekben valóságos tekintély, kitűnő ember, de a gyakorlati kérdésekben bizony lehetnek tévedései. Épen azért, a mit nem méltóztatott Arányi Miksa képviselő úr hallani, én azt bizonyítottam, hogy a czukorrépa-termelés egyáltalában nincs a gazdaközönség javára, legalább nincs egy részének javára, mert az hátrányokkal túlkiadásokkal jár. A szegény gazda nem tud örökké búzát, rozsot, árpát vagy tengerit termelni, hanem a váltógazdaság kényszerhelyzeténél fogva belemegy a czukorrépa-termelésbe. Akkor, mikor helyzetén javítani akarunk, ne azzal javítsunk, hogy prémiumot osztogassunk a gyárosoknak, a kik kizsákmányolják a gazdát, hanem vétessük meg tisztességes áron a gazda által termelt répát. Szólanom kell még arról a hanyatlásról, a melylyel ezen törvényjavaslatnál tanúsított magatartását az ellenzéknek némely oldaláról bírálgatják és hogy milyen hangon kritizálják. Azt mondják, hogy az embert barátjairól, a madárt tolláról és némely állatot hangjáról lehet megismerni. Itt, ebben a házban, a törvényhozás színhelyén nem hallottunk a javaslat mellett érveket, sem nem hallottunk ilyen kárhoztató, kritizáló hangokat, hanem hallottunk igenis a sajtónak egynémely részében. Nem nagyon érdemes ugyan, hogy a sajtónak az ellenzék ellen támadó részét s annak magatartását, mi, a kiknek lelkiismeretünk és tiszta félremagyarázhatlan magatartásunk minden támadás ellen tisztán megőriíz bennünket és nem szükséges nagy figyelmet vetnünk az ellen a nevetséges vád ellen, a mit legközelebb a kormánynek egyik legtekintélyesebb lapjában olvashattunk, hogy mi volnánk a szoczializmusnak terjesztői és mi volnánk minden bajnak az okozói. Ezt józan ítéletű, higgadt, elfogulatlan ember előtt czáfolgatni nem kell, mert az ellenkezőjéről minden ember megvan győződve. Hogy mi így tartjuk ki a mi kötelességünk nagy munkáját hetek óta ebben a meleg időben is, ennek az oka nem épen mi vagyunk, hanem oka a kormány, a miniszterelnök, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a ki nemcsak makacs gyermek módjára viseli magát, hanem megcsökönyösödött konokságig megy el. (Úgy van! a szélső baloldalon.) MerÉ e törvényjavaslat nem az ajtón jön be egyenesen, hanem hátulról, a kerítésen ugrik be. (Úgy van ! a szélső haloldalon.) Már pedig a bibliában is meg van mondva, hogy csak a farkas ugrál a kerítésen a bárányok közé hátulról, az egyenes ember, egyenesen, elől jár. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Egy másik törvényjavaslatnak, mely akotmányos jogunkat gyökereiben érintette és támadta, mely ellen a nemzeti közérzület, az igazi magyar szellem, mint egy ember felzúdult. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Egy másik javaslatnak a félretételével csempésztetett ez ide. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Veszedelmes irányzat és rendszer uralkodik itt a képviselőházban. Mindig azt gondolja a kormány és az uralkodó nagy párt, hogy csak az a helyes, az a bölcs, az a jó, az az üdvös, a mely onnan ered és az ellenzék legkiválóbb férfiainak okoskodását hiábavaló badarságnak tekintik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig a bölcseség köve nem csak egy helyre dobatott, hanem az elhinté a maga világosságának sugarait minden irányban, többféle keblekbe és sok ember elméjébe. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Annyival inkább hiszem és állítom pedig ezt, mert itt az ellenzéki — nem az ilyen magamfonna közönséges — hanem sokkal kiválóbb férfiaknak a fejtegetéseiből tisztán kilátszik, hogy a bölcsesség nem azon a részen, hanem épen e kérdésben sokkal inkább ezen a részen áll. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha már a kormány bölcsesége s a most uralkodó rendszer egyáltalán nem akarja megengedni azt, hogy az ellenzéknek az eszméi, a törekvései, érvei, okoskodásai érvényre jussanak, ha már egyáltalában nem akar nekünk semmi jogot engedni, hanem minden jogot csak magának akar fentartani, ha, a mint a gyakorlat mutatja, még egy stiláris módosítást sem fogadnak el, mely ellenzéki részről származik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez aztán az igazi obstrukczió, a melyet, ha mi csinálnánk, bizony odakiáltanák a világ szemébe, hogy íme, nézzétek ezt a fékezhetetlen elfogultságot! Azt hiszem, ha elfogultságról van szó, az csak azon a részen található fel a legnagyobb mértékben (Úgy van! a szélső baloldalon.) és azért ennek az elfogultságnak propagandát akarnak csinálni. A közönséget mostanában azzal táplálják a sajtójuk útján, hogy mi, az ellenzék, a ki itt minden önzés nélkül, nem is hazabeszélésből, a mint egyik-másik meggondolatlanul mondja, mert hiszen még nincs szükség a hazabeszélésre —- és minekünk soha sincsen szükségünk a hazabeszélésre — hanem csak kötelességérzettől vezetve, kötelességét kötelességérzetből teljesíti, azt akarják elhitetni a közön-