Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-134

ÍM. országos ülés 1897. Julius 10-én, szombaton. 119 cziaország s Németország mindig felííl lesznek velünk szemben. Különben is nagyon elhibázott politikának tartom kiszakítani pártolás és megkülönböztetés végett a közgazdasági ágak közül egyet, kiszakítani egy olyan ágat, a melynél legföljebb 160.000 holdnak birtokosa van érdekelve. Egy ilyen, a többi közgazdasági ágakhoz képest mindenesetre alárendelt jelentőségű" ágazatot nagy anyagi áldozattal pártfogolni, nem felel meg sem az igazság, sem a méltányosság követelményeinek, (Úgy van! a szélső halóidalon.) de különösen nem felel meg azon magasabb közgazdasági ethikának és a közgazdasági ethika azon követelményeinek, a mely ethikáról igen szépen beszélt ugyanét árgynál itt, az országgyűlésen múlt évben lefolyt vita alkalmával Horánszky Nándor igen tisztelt képviselőtársam. Nekünk itt nem az a kötelességünk, hogy olyan rendszabályokat alkossunk, a melyek ezélszerííek és üdvösek 160.000 hold birtokosára, nekünk a közgazdasági politikánkat sokkal szélesebb mederben kell megvetni; meg kell vetni olyan széles alapon, hogy minél többen élvezhessék azon üdvös közgazdasági politikának s az ország áldozatkészségének az áldásait. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt is mondja később a javaslat indokolásában a mélyen tisztelt pénzügyminiszter úr, hogy a kormány valamint eddig, úgy ezután is a kiviteli jutalmak megszüntetése mellett foglal állást, de természetesen csak elvben, mert gyakorlatban épen az ellenkezőt cselekszik, gyakorlatban nemcsak hogy nincs a mellett, hogy a kiviteli jutalmak megszűnjenek vagy leszállíttassanak, hanem ellenkezőleg épen fokozza a prémiumokat. Ez az eljárás, a melyet itt a t. pénzügyminiszter úr követ, igen élénk világot vet a t. szabadelvű pártnak egész politikai rendszerére (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Merem ugyanis állítani, hogy ennek a rendszernek egyik alapköve az: elvben elfogadni minden jót, tényleg a gyakorlatban kiforgatni minden elméletileg hangoztatott elvet a maga valóságából. (Élénk tetszés. Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Önök szabadelvűeknek nevezik magukat, önök azt hirdetik, hogy minden téren a szabadelvűség elveit kívánják érvényre juttatni, és a gyakorlatban mit látunk? A gyakorlatban látjuk azt, hogy az önök által elvileg szintén elfogadott sajtószabadság hamisítatlan megóvása helyett önök olyan intézmények alkotására törekednek, a melyek a sajtószabadságot korlátok közé szorítják. (Úgy van! a szélső baloldalon.) önök elvben hangoztatják és hangoztatták azt is, hogy hívei az esküdtszéki bíráskodásnak, a gyakorlatban azonban hogy áll a dolog? A gyakorlatban ide hoztak Önök a képviselőház elé egy törvényjavaslatot, a mely nem helyes megalkotása, de valósággal torzképe az esküdtszéki bíráskodásnak, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és a mely csak arra való, hogy a központi hatalom a maga bélyegét ráüsse az esküdtszéki ítélkezésekre is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Folytathatnám ezt a példáiódzást tovább; (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) ráutalhatnék még arra is, hogy önök például a szabad választásnak is hívei, de azt hiszem, hogy ahhoz már csakugyan nagy elnézés vagy igen élénk fantázia kellene, hogy elismerjük, hogy a Magyarországon legutóbb lefolyt választások szabad választások voltak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) És rátérek még arra, hogy önök elméletben például hívei a parlamentarizmusnak, a melynek egyik legfőbb elve a minisztereknek felelősségre vonása akkor, a mikor megérdemlik, de gyakorlatban ezt az elvet hogy érvényesítik? Épen tavaly, épen az igen tisztelt előadó úr, ha jól emlékszem, mutatott itt be egy pénzügyi bizottsági jelentést a fiumei kormányzósági palotára vonatkozólag, a melynek építése 3—400.000 forinttal, szóval igen sokkal került többe, mint a mennyiben az előirányozva lett. A pénzügyi bizottság a helyett, hogy igyekezett volna mezgyőződni arról, hogy honnan erednek azok a többlet-kiadások, a helyett, hogy azt indítványozta volna, hogy a pénzügyminiszter úr adjon erről egy felvilágosító jelentést, vagy rendeljen el a parlament vizsgálatot és győződjék meg az ügy valódi állásáról, a helyett egyszerűen beérte azzal, hogy tudomásul venni javasolta a több százezerre rugó kiadásokat és mindössze azon szerény óhajának adott kifejezést, hogy jövőre ilyesmik elő ne forduljanak. Ez, azt hiszem, t. ház, minden egyéb, csak nem helyes alkalmazása a miniszteri felelősségre vonás elvének. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek aztán teljes lehetetlenség, hogy mi bizzunk az úgynevezett szabadelvű politikának nem helyességében, de még csak őszinteségében is, mert hisz látjuk, hogy a túloldalnak az elvek csak arra valók, hogy ezeket szépen hangoztassa, de azokat gyakorlatban a maguk valóságából teljesen kiforgassa. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. pénzügyminiszter úr a szőnyegen forgó törvényjavaslathoz csatolt indokolását azzal végzi, hogy: » Végűi megemlítem, hog3

r e törvényjavaslatot az 1887 : XXTV. törvényczikkel meghosszabbított vám- és kereskedelmi szerződés alapján az osztrák pénzügyminiszterrel egyetértőleg állapítottam meg.« Ha e mondattól eltekintenénk s a javaslatnak egyszerű elolvasása teljesen elegendő arra, hogy mindnyájan meg legyünk győződve arról, hogy e törvényjavas-