Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.
Ülésnapok - 1896-133
| {fi 183. orsíágos ülés 1897. Julius 9-én, (téliteken. kai szemben való megóvás érdekére, kiterjeszkedik a nyelv- és nemzetiségi szempontból szükségesekre, kiterjeszkedik harmadik sorban az erkölcsiség és jó izlés szempontjára és végre arra is, hogy az artisták — a mint őket egyáltalában nevezik — ne legyenek teljesen ki szolgáltatva az illető vállalkozóknak rabszolga módjára. Nagyon természetes, hogy egy olyan operátnm, a mely ennyi kérdést ölel fel, épen azért számos paragrafusból áll, egyszerre nem fogadható el, hanem az kétszer-háromszor is képezte tanácskozás tárgyát, úgy hogy a belügyminisztérium pótlásokat kivánt s azokat el is rendelte. A főkapitányság ankétek útján, az összes külföldi hasonló szabályrendeletek beszerzése és tanulmányozása után eljutott odáig, hogy olyan példányt állított össze és terjesztett fel, a melyet a belügyminisztérium is jóváNagyhatott. Én meg vagyok győződve, hogy ha azt a szabályzatot, a melyet a fővárosi államrendőrség kibocsátott, s a melyet előbb czitáltam, felolvasom, vagy ha valaki, a ki foglalkozni kivan vele, azt a fáradságot veszi magának, hogy elolvassa, mind a négy pont irányában, a melyek itt figyelembe veendők, azon szabályzat által ki lesz elégítve és be fogja látni, hogy a mai viszonyok közt mást alkotni nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi azt illeti, hogy ez végre nem hajtatik, ebben a tekintetben nem adhatok igazat az interpelláló képviselő úrnak, mert biztosíthatom őt, hogy az államrendőrség jelenlegi főkapitánya nem olyan ember, a kinek buzgalomhiányt vagy kötelességmulasztást bárki szemére vethetne; kötelességérzete, buzgalma és erélyessége sokkal ismeretesebbek, semhogy ezen a téren őt tovább megvédenem szükséges volna. (Helyeslés jóbbfelől.) Még egy rövid pontot kell a t. képviselő ár beszédéből egy rövid reflexió tárgyává tennem, a mely nem is szorosan ezen kérdéshez tartozik, hanem a melyet ő egyáltalában az interpellácziók mikénti kezelésére nézve tartott jónak itt felhozni. Úgy a múltban, mint jelenleg is, ha fontos interpellácziók intéztetnek oly kérdésekben, a melyeknek rendkívüli fontossága van az országra nézve, a melyek akár közjogi vagy politikai, akár más tekintetben rendkívül fontosak, a melyekre nézve tehát nem az az eset forog fenn, hogy azokra csak egy válasz adható és így az interpelláczióban adva van a válasz is, úgy hogy az illető interpelláló maga előre tudja, hogy a válasz milyen lesz, természetesen mindenkor az értekezlet elé vitetett és ott megbeszéltetett a válasz. De mint a múltban, úgy ez esetben is és jövőre sem fogja a kormány kötelességének tartani, hogy saját párthiveit ilyen dolgokban, mint dalcsarnokok, Vigszinház-féle ügy ezen kérdések diskutiálása végett értekezletre hívja és avval fáraszsza. (Helyeslés jobbfelöl.) Különben is megnyugtathatom a t. interpelláló urat, hogy azt a czélt, a melyet felszólalásával maga elé tűzött, elérni nem fogja, ezáltal a kormánypárt tagjainak a kormány iránti bizalmát nem fogja csökkenteni, valamint nem sikerül neki senkivel sem elhitetni, hogy ez a kormány csak parancsol, hogy nem tanácskozik azokkal, a kik szívesek őt bizalmukkal és támogatásukkal megajándékozni. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Justh Gyula: T. ház! A belügyminiszter úr most is, szokása szerint, ismét felült az ő nagy paripájára és leczkéztető modorban igyekezett itten .... Perczel Dezső belügyminiszter: Ön! (Zaj. Halljuk!) Justh Gyula: . . . Bocsánatot kérek én egész figyelemmel hallgattam a belügyminiszter * Urat; nagyon kérem, legyen szíves engem, — nagyon rövid leszek — szintén meghallgatni. (Halljuk ! Halljuk!) A t. miniszter úr jónak látta engem megleczkéztetni. Én ő tőle semmiféle íeazkéztetést el nem fogadok és azt a leczkéztető modort a leghatározottabban visszautasítom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter (feláll szólásra). Justh Gyula: Bocsánat, még nem végeztem be. (Derültség.) Különben pedig a t. miniszter úr, miután a saját pártja, — úgy látszik — nem látja elérkezettnek az időpontot, vele szemben bizalmi nyilatkozatot nyilvánítani, jónak látta most maga-magának beszéde végén bizalmat szavazni. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hát én ehhez gratulálok, én e téren nem fogom öt követni. (Tetszés balfelöl.) Nem fogadom el, — ismétlem — válaszát és kérem interpellácziómnt tárgyalásra tűzni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Azt hiszem, mindenkire, a ki figyelemmel hallgatta az elmondottakat, appellálhatok és hivatkozhatom arra nézve, hogy ki volt fel 55. 3b ki leczkéztetni akart, a felszólaló képviselő úr-e, a ki a bárány és a farkas meséjére hivatkozva mondja azt, hogy a bárány zavarta meg az ő vizét, vagy pedig én-e akkor, a midőn védekeztem azon vád és gyanúsítás
