Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-133

j 14 1^3. országos ülés 1897. Julius 9-én, pénteken. A mi már most a t, belügyminiszter úr azon szavait illeti, mintha a jelen esetben nem lenne ok a rendőrfőkapitány feleletre vonására: ezzel szemben, ha az imént elmondottak nem tartatnának elégségeseknek, hivatkoznom kell még arra, a mit a t. belügyminiszter úr a költségvetés tárgyalása alkalmával mondott itt e házban. A belügyminiszter úr ugyanis kijelentette, hogy utasította a fővárosi állami rendőrség főkapitányát, hogy intézkedjék az iránt, hogy hasonló czélú és természetű mulató helyek minél inkább korlátoztassanak, másfelől pedig a ehantantokban befejezett cselekménytí előadások ne tartassanak. A belügyminiszter úr azt mondotta volt akkor, hogy tényleg ily intézkedést tett és most még azt is állítja velem szemben, hogy én félreértettem az egész dolgot és helytelen adatokra hivatkoztam. Méltóztassék a belügyminiszter úrnak elolvasni a költségvetés tárgyalásakor itt e házban elmondott szavait és méltóztassék nekem megmondani, hogy hát végre van-e hajtva az az intézkedés? Nincs! És meg lett-e büntetve valaki azért, hogy azt végre nem hajtotta ? Senki. Hiszen köztudomású dolog, hogy a Thaisz-éra óta itt a fővárosban annyi orfeum, dalcsarnok és mulató nem volt, mint a mennyi most van; (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) és köztudomású, hogy azóta, a mióta a belügyminiszter úr itt e házban kijelentette azt, hogy utasította a rendőrfőkapitányt arra, hogy korlátolja az engedélyeket, igen sok újabb orfrumra adott engedélyt a főkapitány; másfelől pedig épen azóta, mióta a belügyminiszter úr itt a házban azt mondotta, hogy intézkedett, hogy kafé-ehantantokban befejezett cselekményíí előadások ne tartassanak, épen azóta befejezett cselekményű előadások — mint a múltkori beszédemben voltam bátor jelezni — feles számban adatnak. A miniszter úr azt mondja, hogy nem lehet felelősségre senkit se vonni és nincs ok arra, hogy bárkit felelősségre vonjon. Bocsánat, de nem egyformán mérik Magyarországon az igazságot. Mert ha a t. miniszterelnök urat, vagy a t. belügyminiszter urat megabczugolja egy jogászgyerek odakint az utczán, mindjárt a legkegyetíenebbűl és legszigorúbban járnak el velük szemben; de akkor, mikor a hatóság nem teljesíti a törvényben és miniszteri rendeletekben gyökerező kötelességét, egyáltalá ban nem alkalmazzák ellene a törvény szigorát, de sőt megdicsérik és előléptetik azt, a kit megbüntetni kellene. Ne méltóztassanak tehát ily körülmények között csodálkozni azon, hogy a szoczializmus terjed ezen országban akkor, ha azt látják, hogy-nem egyformán mérik az igazságot és a törvényt nem mindenkivel szemben alkalmazzák egyformán. (Úgy van a szélső baloldalon.) A mi a miniszter úr és a rendőrfőkapitány által kiadott újabb rendeleteket illeti, ezekre nem lehet sokat adni, mert azok sem fognak előreláthatólag, eddigi szokás szerint végrehajtatni. És ha a főkapitány nem fogja végrehajtatni azokat a rendelkezéseket, előreláthatólag ezentúl sem fog a haja szála sem meggörbülni, miután a belügyminiszter úr előreláthatólag az eddigi úton fog haladni ezentúl is. Ha pedig ezért a belügyminiszter urat valaki kérdőre fogja vonni, azt fogja mondani ezentúl is, hogy nincs külön eljárásnak helye és hogy feleletre senkit sem kell vonni és majd ezentúl is menteni igyekszik azt a rendőrfőkapitányt, a kit pedig épen hivatalos állásából kifolyólag a legszigorúbb feleletre kellene vonnia. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Rátérek már most arra a rendeletre, a melynek szövegét imént körvonalozta a t. belügyminiszter úr. Azt mondja a belügyminiszter úr, hogy olyan darabok nem lesznek adhatók az orfeumokban, (Felkiáltások jobbfélől: A dalcsarnokokban !) a melyekben három személynél többen szerepelnek és a melyek egy felvonásnál hosszabbak. Visontai Soma: Különbséget tesznek! Dalcsarnok és orfeum ! Justh Gyula: Bevallom, hogy én bizony azt nem tudom, hogy a dalcsarnok, orfeum és mulató között mi a különbség, (Derültség jobbfélől.) mert én a dalcsarnok és az orfeum közt különbséget nem tudok tenni. (Zaj jobbfelöl.) Méltóztassanak nekem a túloldali azon t. képviselő társaim, a kik mosolyognak, és a kik — úgy látszik — jártasabbak ezen a téren, megmagyarázni, mi a különbség a dalcsarnok és az orfeumok közt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én nem restelem bevallani, hogy nem tudom a különbséget. Hanem engedelmet kérek, akár dalcsarnok legyen az, akár orfeum, és akár legyen a kettő között különbség, akár nem: én színdarabot sem orfeumban, sem mulatóban, sem dalcssirnokban semmi körülmények között sem engednék előadatni. Ez egy igen veszedelmes konkurrenczia lenne, a színházakkal szemben. Méltóztatnak tudni, hogy a színházaknál sokkal szigorúbb és egészen más rendelkezések vannak, a melyek szem előtt tartandók és a melyeket a rendőrség szigorúbban végre is hajt, mint az orfeumoknál, dalcsarnokoknál. Nem az a lényeg, hogy orfeumokban, dalcsarnokokban, mulatókban olyan darabok adat! hatnak, a melyekben három személynél kevesebb a szereplők és egynél nem több a felvonások száma, hanem az, hogy színdarabot egyáltalában ne lehessen ezeken a helyeken adni. (Helyeslés balfelöl.) Már pedig azt tudjuk nagyon * jól, hogy elég színdarab van, mely egy felvo-