Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-133

98 133. országos ülés 1897. Julius 9-én, pénteken. valónak be nem bizonyult iparág mesterségesen fentartassék. És minél inkább fognak szaporodni az államok szükségletei, azon arányban fog az ellenszenv egész Európában a czukoripar ellen felébredni és előbb-utóbb a hosszú nyögésnek halál lesz a vége és a prémium-rendszert el fogják az államok verni. Úgy fognak járni a prémium-rendszer szédelgői, mint a debreczeni csizmadia a hamis kétgarasosok csinálásával, a ki egyideig csak csinálta, gyártotta a hamis kétgarasosokat, de egyszer odaállott a bíróság elé, azt mondta: tekintetes törvényszék, én kénytelen vagyok bevallani, hogy bűnt követtem el, hamis pénzt, hamis kétgarasosokat csináltam, de már tovább nem birona és ezennel feladom magamat, mert nekem minden kétgaras hét krajczáromba került. (Derültség a szélső baloldalon.) A prémiummal szédelgők is úgy fognak járnia, mint a debreczeni csizmadia, hogy kénytelenek lesznek feladni a medveczukorból épült várat, mert sokkal többe fog nekik kerülni a prémium fokozása, mint a mennyit ér maga a czukoripar fentartása. De hát, t. ház, mi e kérdésben függetlenül nem intézkedhetünk, mert az osztrákok vontató köteleire vagyunk kötve és a fogyasztási adók közösségénél fogva, a mint Bécsben furulyáinak, a miniszter urak akkép tánczolnak és mulatnak idelent. És így történik, hogy a magyar képviselőházban nemcsak a múlt esztendőben, hanem jelenleg is nagy nervozitással forszírozzák ezen reánk nézve nyilvánvalólag káros és anyagi romlásunkat előmozdító törvényjavaslatnak mielőbbi törvényerőre való emelését. Miről van itt szó, t. ház? Arról, hogy akkor,'a midőn öt millió forint volt a prémium, évenként 600 000 forinttal járultunk az osztrák czukoripar fellendítéséhez. Ha pedig a prémiumot kilencz millióra emeljük, akkor évente 1,200.000 forinttal adózunk az osztrákoknak. (Lukács László pénzügyminiszter tagadólag int.) Nagyon örülnék, ha a miniszter úr megczáfoluá érveinket és már ez is elég ok, hogy felszólaljunk, mert valóban kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi a miniszter úr véleménye, a melyet a tárgyalások folyama alatt egyszer-másszor gesztikuláczióval kifejeztetett. (Igaz! Ugy van! Derültség a snélső baloldalon ) T. ház! Az előállítási adónak 11 forintról 18 forintra való felemelése ismét a czukor drágulását fogja eredményezni, mert természetes, hogy az a két forint, mire eladásra jön a czukor, Öt-hat forinttal fogja megdrágítnia czukor métermázsáját. Azt gondolom, t. ház, hogy mint; Kossuth Ferencz igen tisztelt képviselőtársam és vezérem igen helyesen megjegyezte, nem áll érdekünkben, hogy ehhez a prémium-háborúhoz hozzászóljunk. Mert láttuk a valódi háborúkban is, midőn fiaink vitézsége és bátorsága elfoglalta Boszniát, a nélkül, hogy abban egy krajczár hasznunk is volna, kárpótlásul azt kapjuk, hogy fiaink szivéből a kaszárnya levegője a hazafias érzületnek utolsó csiráját is kiöli és a milyen vitézül megveri a mi fiunk az ellenséget, ha parancsolják neki, vasra ver minket, sőt — mint a képviselőválasztásoknál láttuk — agyon is lövöldöz, ha parancsolják. Mi nagylelkííleg elmegyünk oltani az osztrákok égő házát, nem sajnálunk áldozatot érdekeinek megvédésére, mert a szégyenpír futná el a miniszterelnök úr arczát, ha csak egy krajczárt is ajándékba kapnánk az osztrákoktól; nekünk, mint gavallérnemzetnek az osztrákokat életre-halálra pártolnunk kell, életüket hosszabbá, megelégedettebbé kell tennünk; ezért áldozunk prémium alakjában évenként több százezer forintot, ránk nézve teljesen improduktív czélokra! Fizetünk, mint köles. Mi jók, nagyon jók vagyunk! De van e dolognak egy más, komolyabb oldala is. Tavaly e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával — a pénzügyminiszter úr hinni fog nekem, authentikus tanúra hivatkozom — G-ross osztrák képviselő azt mondta, hogy a prémium következtében Angliában oly olcsó a czukor, hogy a disznót is czukorral hizlalják. Már most miért fizessünk mi csupán ezért évenként néhány százezer forintot, hogy azután itthon drágábban fizessük a czukort, a melyből itt maximum öt kiló esik egy lélekre, míg Angliában 35 kiló ? De fizetnünk kell a prémiumot azért is, mert az ide bevándorlóit internaczionális természetű tőkepénzek megkövetelik a maguk busás kamatát A magyar gazdának, a ki elődeivel együtt e földet évezredig fentartotta, zsírját, vérét, életét felemésztik, nekünk pedig tömni kell a feneketlen zsákot, a nélkül, hogy nemzeti irányban bármi hasznát látnók. Annak az egynéhány milliónak az érdeke határozottan elnyomja a magyar nemzet millióinak érdekeit. Általában Magyarországon a mozgó tőke az állandó tőkével folytonos harczban áll; a győztes elevenebb természeténél fogva mindig a mozgó tőke és mégis az állandó tőkének a magas kormány és a háta mögött ülő többség soha nem jön segítségére, hanem mindig a mozgó tőkének jogosulatlan érdekeit istápolja és mozdítja elő. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A mozgó töke: az idegen pénz, az állandó tőke: a magyar föld. Az idegen mozgó tó'ke támadta meg az állandó tőkét, a magyar földet. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Úgy hogy nemzetgazdászati tekintetben a papir nagyon szépen elbírja azokat a frázisokat, hogy milyen nagy áldás a magyar nemzetre nézve, hogy idegen tőkét hoznak be hozzánk, de mikor az