Képviselőházi napló, 1896. VIII. kötet • 1897. julius 5–julius 24.

Ülésnapok - 1896-133

133. országos ülés 1897 '. Julius 9-én, pénteken. :• Madarász Imre: Megmarad a miniszterelnök hálósipkája! (Derültség balfelől.) Boda Vilmos : Vagy a t. túloldal fog ebbe a helyzetbe kerülni. Azonban én úgy vagyok meggyőződve, hogy ennek a vitának tökéletesen rendes lefolyása lesz és pedig azért, mert az egyetlenegy időszak, a mely alkalmas lenne az ellenzéknek mostam harczias viselkedését meggyöngíteni, tudvalevőleg a kánikula ideje, de ez még csak Julius 21-én kezdődik és augusztus 21-ig tart; minthogy pedig az időjárás most ép oly forrongó mint a parlamenti élet, és most, mikor tulaj donképen kánikula nincsen, van nagy meleg és így várhatjuk azt, hogy mire a kánikula ideje bekövetkezik, hűs időjárás lesz: ez bennünket még inkább kitartásra ösztönöz. Sokszor felhangzott az a vád is, hogy mi ezen viselkedésünkkel a parlamentarizmust veszélyeztetjük. Hát mi történik most, t. ház? áz, hogy az ellenzék egyszerűen egy törvénynek a nézete szerint sérelmes szakaszát akarja módosítani. Vájjon az ellenzék a kormányhatalmat akarja-e magához ragadni? Hiszen jól tudja itt mindenki, hogy az a többséget és az ebből alakúit kormányt illeti meg. Vagy valaki az ellenzék részéről a kormányzati hatalmat akarja kézrekeríteni? Arról sincs szó. Madarász József: Nagyon őrzik magukat ! (Derültség.) Boda Vilmos: Csak egyszerűen arról van szó, hogy engedjenek egy nézetünk szerint helytelen törvén}'szakaszt a mi elveink szerint módosítani. Hát veszélyezteti ez a parlamentarizmust, t. ház? Ellenkezőleg, az az eljárás, mikor az ellenzéktől mindent megtagadnak, még azt is, hogy egy »és« szócskát esetleg a szakaszban máshol ilíeszszenek be és mindenben a többségakarata érvényesül: ez a parlamentáris abszolutizmus (Helyeslés a szélső baloldalon.) ós ez veszélyezteti a parlamentarizmust, nem pedig az, hogy az ellenzék, kötelességét teljesítve, minden benyújtott javaslatot megvitat, és a mi nézete szerint káros, azt kijavítani törekszik. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) A vitának tál nyomó nagy részét azon eszme fölötti nézetcsere foglalta el, hogy miután Ausztriában jelenleg nincs alkotmányos kormány, legalább az ő saját nyilatkozatuk szerint, az osztrák parlament pedig el van napolva, és minthogy az 1867 : XII. törvényezikk akként intézkedik, hogy minden közös ügy a két nemzet képviselői közös egyetértésével intézendő el, miután tehát Ausztriában ezen faktorok hiányoznak, lehet-e nekünk ezen törvényt megalkotnunk. Erre a kérdésre vonatkozólag itt a házban is a lefolyt napokban többféle nézet nyilvánult. Az első volt Eötvös Károly igen tisztelt képviselőtársamé, a ki fényes, nagy beszédében azon nézet és álláspont mellett tört lándzsát, hogy mivel Ausztriában nincs parlamentáris kormányzat, nekünk niues jogunk, nem is kötelességünk az ilyen törvény!:, a mely ezen eljárás alá tartozik, megalkotni. A másik véleményt Horánszky Nándor igen tisztelt képviselőtársam fejtegette és mondhatom, hogy meggyőzően igazolni is látszott azt, hogy jelenleg nincs ok arra nézve, hogy mi ezen törvényt megalkossuk, bár közjogi akadály erre nézve fenn nem forog. A harmadik véleményt az igen tisztelt pénzügyminiszter úr nyilvánította, a ki kijelentette, hogy egyáltalában ne foglalkozzunk mi Ausztria belügyeivel, hanem maradjunk csak azon a téren, a melyre utalva vagyunk. Midőn ezen három, egymással szemben álló véleményt meghallottam, eszembe jutott ismét az egyszeri bíró, a ki mikor a panaszos hozzá ment és előadta panaszát, azt mondta neki, hogy önnek igaza van; mikor azután a hívására, idézésére megjelent a panaszlott és előadta a védelmet, a bíró annak is azt mondta ; önnek is igaza van; mikor végre egy harmadik szemrehányást tett neki, hogy miként lehet egy ügyben két ilyen ellentétes ítéletet mondani, akkor azt felelte rá: önnek is igaza van. (Derültség a szélső baloldalon.) Én, ha ezen vélemények közül szabad választanom, leginkább hajlom a pénzügyminiszter űr véleményéhez, mert Magyarország akkor, mikor az 1867 ; XII. törvényczikkben kikötötte azt, hogy Ausztria alkotmányosan kormányoztassék, ezáltal eleget tett az ő kötelességének. És ha most ott Ausztriában a parlamenti kormányzás egyáltalában lehetetlenné válik, arról mi nem tehetünk és kár volna azért nekünk az alkotmányos kormányzat kerekét megakasztani, mert: Ausztriában ilyen viszonyok létesültek. Ne törődjünk mi Ausztriával; hiszen ha ott egyáltalán lehetetlen az alkotmányos kormányzás, Magyarországnak megvan az alkotmánya, haladjunk annak az útján, és azt az alkotmányt, melyet a múltban annyi nehéz körülmény között meg tudott védelmezni, bizonyára jövőre is meg fogja tudni védelmezni. Én tehát részemről azt tartom leghelyesebbnek, ha mi egyáltalában nem avatkoznak Ausztria belügyeibe. Hogy a javaslattal is foglalkozzam, egy figyelemreméltó körülményre kívánom a t. ház figyelmét irányítani. Itt a legkitűnőbb szaktekintélyek, a tegnapi napon gróf Károlyi Sándor t. képviselő úr, előbb Horánszky Nándor t. képviselőtársam., kifejtették bőven és megokolták azt, hogy ennek a ezukorkiviteli javaslatnak a létrehozása egyáltalában nem áll Magyarország érdekében, mert ha az valakinek hasznot hajt, — a mint tökéletesen meggyőztek róla, —• az