Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-118
92 118. országos illés 1897. junins 19-én, szombaton. hozása az igazi sajtó részére biztosít.* Méltóztatik tehát ebből látni, hogy a t. kormány felfogása szerint itt lapáliákról van szó. Nem is nagyobb jelentőségű dolgokról, de egészen jelentéktelen dolgokról és e jelentéktelen dolgok miatt indította meg a t. kormány a háborút, a melynek tanúi vagyunk. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) Ezen lapaliák érdekében tehát a t. kormány élére állította és állítja a dolgot. Felveti a hatalmi kérdést a maga teljességében, sőt magának az esküdtszéknek reputáezióján is oly pusztítást visz véghez, a minőt abból a székből csak a legnagyobb sajnálattal voltunk kénytelenek hallani, (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) mert még ha nem fungált volna is a múltban az esküdtszék úgy, a miként fungált, sőt úgy fungált volna, a mint ezt az igazságügyminiszter úr festette, akkor is hálátlanság abból a székből követ vetni arra az intézményre, a mely 30 esztendőn keresz tíü szolgálta Magyarország közéletét. Ez, t. ház gyöngédtelenség, hozzáteszem, bizonyos fokig tapintatlanság is, még pedig ha egyéb okból nem, azért is, mert a kik harmincz éven keresztül ezen a téren az esküdtszéki eljárásnak szubjektumai voltak és felmentettek vagy elítéltettek, abban az értelemben, a mint az igazságügyminiszter úr mondja, bizonyára fel sóhajtássa 3 fognak visszaemlékezni azokra az időkre. (Helyeslés balfelöl.) Azt mondja a t. miniszter úr, hogy egyes munkásai a sajtónak eklatáns bűncselekményekért büntetlenül maradtak; azt mondja továbbá, hogy mint tudjuk, a legtöbb esetben a jogában sértett fél a bíróiäágtól elégtételt nem kapott; hogy továbbá tapasztalati tény, hogy az esküdtbíróságok a magánszemélyek ellen intézett rágalmazás és becsületsértési esetekben harmincz év óta nem ítéltek az általános jogérzet kielégítésére. Mily elítélés foglaltatik ebben a harmincz év alatti igazságügyi kormányzatra nézve, mert ha ez az eset csakugyan fenforgott, akkor ez a legsújtóbb ítélet azon igazságügyminiszterekre, a kik a sajtóbíróságnak ezen működését tétlenül nézték, hogy a Justizmordnak ilyen nagy seriese kikerülje figyelmüket. (Helyeslés balfelőt.) De kérdem, hogy így vélekedik-e a t. miniszter úr a saját esküdtszékéről, melyet most konstruált azon törvény értelmében, melyet a napokban elfogadtunk? Ha így vélekedik, akkor nincs sürgősebb feladata az igazságügyminiszter úrnak, mint a bűnvádi eljárás azon részét, mely az esküdtszéki intézményre vonatkozik, haladéktalanul visszavonni. Ha pedig nem így vélekedik, akkor mondja meg, miért veszi ki az esküdtbíróságok hatásköréből a nyomtatványok útján elkövetett büntetendő cselekmények azon részét, a melyek, mint általánosan mondják, a magánbecsületet sértik? Vagy az egyik, vagy a másik, t. ház, de a kettőt viszonyítva, ebben logika, ebben összhang egyáltalában nincs. (Helyeslés balfelöl.) A t. miniszter úr azt mondja, hogy az esküdtszékek a múltban nem fungáltak akként, a mint azt az általános jogérzet helyesnek tartotta volna. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Ezekben az ügyekben! Horánszky Nándor: Igen helye*, ezekben az ügyekben. Itt azonban egy kontroverzia keletkezik köztem és a t. miniszter úr között, melyet el kellene intézni. A kontraverzia pedig abban áll, hogy a mily joggal a miniszter úr állítja és csakis állítja, hogy az esküdtszékek nem fungáltak akként, hogy a jogérzetet kielégítették volna, ugyanazon joggal, sőt többel állítom én ennek ellenkezőjét. Pedig a több jog az én részemen van. Miért ? Egyszerűen azért, mert a miniszter úr az, a ki ajánlott egy törvényt elfogadásra, neki volna tehát kötelessége bizonyítani az ország szine előtt, hogy igaza van. (Helyeslés balfelöl.) Daczára tehát annak, hogy a t. igazságügyminiszter úr a kelleténél is talán valamivel nagyobb önbizalommal foglalja el a miniszteri széket, (Derültség halfelöl.) daczára annak, hogy abból a gazdag Örökségből, melyet elődjétől átvett, meglehetős nagy lábon él: de ezek még nem jogosítják föl öt arra, hogy bennünket puszta kinyilatkoztatásokkal tartson, avagy aprópénzzel fizessen ki. Egy kis statisztika is szükséges volna és pedig, elismerem, abban az értelemben, melyben a t. miniszter úr ezt második beszédében kifejezésre juttatta. Meg kellene mutatni, hogy mikor és mely esetekben, a melyekben a magánbecsület a közérdekkel is találkozott, történt, hogy az esküdtszékek nem ítéltek abban az értelemben vagy szellemben, mely maga után vonta volna a közvélemény jogérzületének megnyugvását? Ezt a t. miniszter úrtól nem hallottuk. És azután, t. miniszter úr, az a körülmény, hogy valamely intézmény nem fungál jól: indok ez arra, hogy a kormány azt eltörölje ? Legyen szabad kérdeznem: hogy vájjon jól fiingál-e Magyarországon az önkormányzat, a parlamentarizmus? (Derültség a hal- és szélső baloldalon.) Ha ezek az intézmények nem fungálnak jól: vájjon abból az következik, hogy ezeket az intézményeket is ne korrigáljuk, hanem egyszerűen töröljük el? Nem az én felfogásom, az Isten őrizzen tőle; de logikailag ebből csak az következik, hogy tessék i;eátenni a kezét a parlamentre és megyékre is, mert ezek sem fungálnak jól. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Okos kertész nem azon kezdi, ha egy növénye beteges külsőt mutat, hogy azt kiirtja, hanem kezdi gyógyítani, kipróbálja: van-e még benne életképesség.
