Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-118

88 118. országos ülés 1897. jnnins 19-én, szombaton. Hentaller Lajos: . .. hogy képes legyen az államhivatalnokokat fizetni. Daczára ezeknek a rossz pénzügyi viszonyoknak, a kormányokat támogató többség az udvartartás költségeit egymillió forintra emelte; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) igaz, hogy a népre ugyanakkor behozta a személyes kereseti adót és a stemplit. A keleti vasút ügyét illetőleg — nem akarok más kifejezést használni •— csak futólag említem meg azt, hogy azt is a nemzet anyagi hátrányára oldották itt meg. A Deák-párttal egyesűit Tisza-kormány egyik első ténykedése volt a Romániával kötött kereskedelmi szerződés. Ez a kereskedelmi szerződés szintén ;i magyar adózó polgárság hátrányára és a külföldiek, főleg pedig a bécsi iparosok és kereskedők előnyére lett megkötve. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a kereskedelmi szerződés azért nevezetes, mert a később külfölddel kötött kereskedelmi szerződésekhez ez mintegy mintául szolgált. (Úgy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Felemlítem még, t. ház, azokból a szerződésekből az osztrák Lloyddal a tengeri hajózásra vonatkozólag kötött szerződést, mely a magyar érzelmű Fiumének fejlődését évtizedekre háttérbe szorította Trieszttel szemben. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azután közvetlenül a második kiegyezés megkötése után a kormányt támogató szabadelvű többség megszavazta a nemzet hátrányára a 80 milliós bankadósságot; azt a 80 milliós bankád ósságot, a melyről &£ első kiegyezési tárgyalások alkalmával határozottan és direkte, egyenesen kimondatott, hogy »ehhez a 80 millió forintos bank adóssághoz pedig Magyarországnak abszolúte semmi közenincs«. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És, t. ház, mintha az anyagi terhe a nemzetnek nem lett volna még elég, három hétre azután újra 60 milliós kölcsönt szavaztak meg. Elfoglalták azután magyar véren és magyar pénzen Boszniát és Herczegovinát. ESj t. ház, meghozták a beszállásolása törvényt, ezt az alattomos és gonosz törvényt, a melynek meghozatala óta egyik nagy alföldi magyar városnak a hatósága a másik után kilincsel ott a honvédelmi miniszter árnál és kér, könyörög a miniszter úrnak, hogy adjon neki is katonát és oda építteti a kaszárnyát, a hova a miniszter úr akarja. így azután törvényes úton, alkotmányos eszközökkel egész Magyarországból egy nagy kaszárnyát csináltak, melynek falain belül idegen ajkú, idegen nemzetiségű katonaság tanyáz, mely a nemzetnek színeit nem tiszteli, mely a nemzetnek jogosultságát soha nem ismeri el. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A honosítási törvénynek tárgyalása kétszer fordult meg a képviselőházban. A közvélemény ez ellen a törvény ellen aüért volt annyira felháborodva, mert tudta, hogy annak éle egyetlenegy ember, Kossuth Lajos ellen volt irányozva. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Megliózták azután a véderő felemelését 800.000 főre és ezután rögtön megkezdődött a nemzeten elkövetett sérelmeknek igen hosszú sorozata. Ezekből a sérelmekből, t. ház, az egri zászlósértés ügyét és a Janszky-esetet említem meg és kérdem önöket, bevallják-e legalább önmaguknak azt, hogy ezekért a sérelmekért a nemzet elégtételt nem kapott? Jött a véderő-törvény, jött a közigazgatás államosítása, felmerült az a szörnyű terv, hogy az 1848-as honvédekkel koszorúztassák meg a Hentzi-szobrot. És meghozták a regálé-törvényt, ezt a gyilkos törvényt, a mely a magyar embert fálinkaivásra szoktatja és kényszeríti, hogy a kiilöuben is kevéssé szapora magyar fajt másodikdiarmadik nemzedékében degenerálják és lassanként kipusztítsák. Ezt a törvényt egyenlő színvonalra helyezem, t. ház, a spanyoloknak és angoloknak azzal a brutális eljárásával, hogy Amerikában a benszülött indusokat pálinkaivásra csábították s a »tűzitallal« pusztították ki. De nem folytatom tovább, t. ház. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Csak azt jegyzem meg Nagy Sándor képviselő úrnak, hogy azokból a szabadelvű alkotásokból, a miket önök 30 év alatt csináltak, legfeljebb csak egyharmadrészt soroltam fel. Harmincz éve annak, t. ház, hogy a kiegyezést megcsinálták. Ez alatt a harmincz év alatt a szomszédságunkban levő kicsiny népek, nemzetek, egyik a másik után vívták ki függetlenségüket, nyerték vissza Önállóságukat. Ma, t. képviselőház, Európának művelt nyugatán birnak arról tudomással, hogy itt van egy oly nemzet, egy oly állam ezen a Keleten, a melyuek a fővárosa Bukarest, a másiké Szófia, a harmadiké Belgrád, de arról, hogy itt olyan állam is volna, a melynek fő- és székvárosa Budapest, arról nem tudnak nyugaton semmit. (Úgy van! a szélső baloldalon ) Mi ennek az oka, t. képviselőház? Az, hogy itt minálunk a helyett, hogy az erőket kitér jesztették és fejlesztették volna, azokat folyton apasztani, gyengíteni igyekeztek. És tették ezt folytonosan a szabadságnak az álarcza alatt, és azalatt az ürügy alatt, hogy mi kicsinyek vagyunk, hogy mi gyengék vagyunk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, ezek az urak hozzátehették volna még ehhez a két epithetonhoz a harmadikat és a negyediket is: hogy gyámoltalanok vagyunk, hogy gyávák vagyunk. (Úgy