Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.
Ülésnapok - 1896-116
5g 116. országos ülés 1897. jnnlns 16-án, szerdán. volna is az instituczió szót, nem mondtam volna nationale, hanem azt mondtam volna nationalis. Ezt csak mellékesen jegyzem meg. Hanem én abból, hogy »academia nationalis«, azt magyaráztam, hogy mikor 1808-ban az országgyűlésen is latin nyelven folytak a tárgyalások, azt nem mérhetjük a mai viszonyokhoz, hanem az akkori viszonyokhoz kell mérni. Persze Rákóczy idejében magyarul tanítottak, magyar volt a kommandó is, erre nézve okmányokkal is szolgálhatok, akármennyivel, gőt a mostani honvédségi vezényszavakat is az akkoriakból ültettem át én, mert akkor magyar volt az, míg önök osztrák urak el nem nyomták a magyar nyelvet, eleintén latinnal helyettesítették, hogy később németet csinálhassanak belőle, a mint hogy II. Józseí császár nyíltan megpróbálta és bizonyos fokig sikerre is vitte. Akkor a viszonyok olyanok voltak, de »nationalis« kifejezés eléggé mutatja, akkor az ifjúság iuventus nationalis volt; ezt a kifejezést az akkori viszonyokhoz kell érteni, most a mai viszonyokhoz kell érteni, mert most más időket élünk. Azóta 90 év telt el, elég sajnos, hogy — mint tegnap is mondtam — a 90 évvel ezelőtt meghozott törvény még ma sincs végrehajtva. (Helyeslés a szélső baloldalon ) Elnök: Az előadó űr kivan szólani ? (Nem!) Először a szakasz felett lesz a szavazás, még pedig a következőleg. Én fölteszem a kérdést a szakaszra, és miután a beiktatás a szakasz szövegétől független, azt külön fogom feltenni. Kérem tehát, a kik a szakaszt elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Elfogadtatott. Most kérem azokat, a kik a módosítvány szerint ezen szavakat »magyar tannyelv* közbeszúrni kívánják, álljanak föl. (Megtörténik.) Kisebbség. Nem fogadtatott el. Következik a 2. §. Nyegre László jegyző (olvassa a 2. és 3. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak; olvassa a 4. §-t). Rakovszky István jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Ez az a 4. §., a melyről már az általános vitában többször volt szó és mely főleg lehetetlenné teszi, hogy ez oldalról elfogadjak a törvényjavaslatot. Magam is elismertem, hogy a honvédnevelést e javaslat fejleszti és kell is fejlesztenünk őseink szellemében, a kik szintén akadémiává akarták emelni, csakhogy még a magasabb politikai tudományokat is előadatni akarták. Nem is ártana egy kis oktatás a magyar közjogból és alkotmánytanból. Ráférne ez a közös hadsereg intézkedéseire is, legalább jobban respektálnának bennünket. E bölcs törekvésnek a törvényjavaslatban semmi nyoma, mert ez tisztán csak a strikte katonai tudományokat veszi fel. Míg tehát, t. ház, a jót, a mi a javaslatban van, nem ellenezném, addig e szakasz második bekezdése ennek a pártnak, a melyhez tartozni szerencsém van, programmjába ütközik, mert e szerint a legeszesebb ifjak a közös hadsereg számára kiválogathatok lesznek és csak a selejtese marad a honvédségnek, lehetetlen tehát, hogy ezt a szakaszt elfogadjuk. Már az első bekezdésben foglalt »elvileg« szó ellen jogos kifogás tétetett. De minő elasztikus szerkezet ez: ;>A honvéd nevelő- és képző-intézetekből kilépő tisztek és hadapródok közül azonban azok, kik arra Önként jelentkeznek és a közös hadseregben támasztott szolgálati követelményeknek is megfelelnek, a honvédség és a közös hadsereg tiszti állomány-viszonyainak mérvéhez képest, a közös hadseregbe is beoszthatok. Tudniillik, a mennyit a közös hadügyminiszter akar. Ezt világosan, szabatosan, számszerűen kellene kimutatni és e javaslat leginkább a szabatosságot nélkülözi. Ebből ugyan sohasem tudjuk meg, mennyi marad meg nálunk abból a 280—E00 növendékből és mennyit visz el a hadügyminiszter. Minthogy ez ifjakat a, közös hadsereg szá-. mára még hozzá Magyarország kénytelen neveltetni, — és ez az, a mit újabb rejtett quótaemelésnek tartok — és minthogy a közös hadsereg számára e párt soha se vér-, se pénzadót meg nem szavazott, ez maga lehetetlenné teszi, hogy még azt is elfogadhassuk, a mi e javaslatban jó, mert ha valahol, úgy itt össze van keverve a közös hadsereg a honvédséggel, még pedig a leghatározatlanabb arányban. Ennélfogva, hogy megjavítsam ezt a törvényjavaslatot, bátorkodom egy módosítványt benyújtani a 4. §-hoz, azt tudniillik, hogy a 4. §. második bekezdése kiNagyandó. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ajánlom ezt a t. háznak elfogadásra. Elnök : Kivan még valaki szólani a 4. §-hoz ? Ha senkisem kivan, akkor a vitát bezárom. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Én nagyon kérném Thaly Kálmán t. képviselő úr módosítványának a mellőzését. Hiszen ezen második bekezdésnek czélja, azt hiszem, világos előttünk, (Nagy derültség a saélső báloldalon.) ez közelebbi magyarázatra nem is szorul. Azon megjegyzését a képviselő úrnak, hogy a számokat meg kell a törvényben határozni, nem tartanám indokoltnak. Itt az van, hogy: »a honvédség és közös hadsereg tiszti állomány-viszonyainak mérvéhez képest«. Tehát ezen intézetek magától értetöleg elsősorban és a mint itt van, elvileg a honvédség érdekében állíttatnak fel. ' Thaly Kálmán: Gyakorlatilag nem!
