Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-116

116. országos Ölés 1897. június 16-án, szerdán. mében használtam s a melylyel a közös hadsereg s a magyar királyi honvédség hazafiságát vontam kétségbe. Ilát az igen tisztelt miniszter úr engem egyáltalában nem értett meg. Igaz ugyan, hogy a közös hadsereg hazafiságában annak szelleme folytán egyáltalában nem bízom (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és abban nem gyönyörködöm s így a közös hadsereg felöl használt hangom elleni tiltakozást elfogadom, de nem fogadom el a honvédséggel szemben történt tiltakozását, mert az csak feltételes volt, tudniillik én úgy adtam elő beszédemnek ezen részét, hogy szomorú idők bekövetkezte esetén, ha Magyarország alkotmány­jogait akár Ausztriával, akár egy leendő feje­delemmel szemben kellene megvédeni, az esetre igenis, minthogy a nemzet a honvédség felett nem rendelkezik, nem vehetné igénybe hazafi­ságát és erejét. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon. Mozgás balfelöl.) A mi pedig a dolog személyes részét illeti, az igen tisztelt miniszter úr azt mondta, hogy nekem fogalmam sincs a katonai szolgálatról, mert nem voltam katona. Hát van nekem oda­haza elrejtve, hogy még csak ne is lássam, egy obsitom, a melybe az van beírva: »5 Jahre, 11 Monate und 12 Tage«. Az tény, hogy abból a hosszú időből én nagyon keveset szolgáltam tényleg, mert elvileg szolgáltam nagyobb részét úgy, miként azt a honvédelmi miniszter úr elő­adta, (Nagy derültség a szélső baloldalon.) hanem ha megengedi nekem, daczára annak, hogy akár­milyen magas, akármilyen szép és megkülönböz­tetett állásnak tünteti fel a társadalmi állások fölött, nem voltam rá büszke sohasem, hogy szolgáltam. B. Fejérváry Géza honvédelmi minisz­ter: Elég szomorú! Barabás Béla: Legyen róla meggyőződve a miniszter úr, hogy nekem akármilyen szép a tiízM kardbojt, az ambicziómat sohasem képezte. De azt a kevés időt, a mit én ott töltöttem, államköltségen töltöttem. Mikor bevonultam, őr­mesterem bevitt a raktárba s azt mondta, válasz­szák ki magamnak olyan ruhát, a milyen nekem tetszik; ezzel persze nagy kegyben akart része­síteni. De én kiválasztottam a legrosszabbat. Másnap találkoztam az ezredessel, ki rámszólt, azt mondván: »Nem szégyenli magát, hogy ily rongyos ruhában jár?« A mire én azt mondtam: »Szégyenlje magát az állam, nem az én ruhám!« (Mozgás és zaj jóbbfdöl.) Még csak annyit jegyzek meg, hogy kato­náskodásom ideje alatt a következő történt velem, a mi csakugyan elveheti egy magyar ember kedvét attól, hogy a közös hadseregben szolgáljon. Őrmesterem egyszer azt kérdezte tőlem: »Mondja meg, ki magának a legfőbb hadura?« Azt mondtam: »A császár és király!« »Nem igaz, — felelt — mert csak a császár!* És én elkezdtem vele vitatkozni, minek az lett a vége, hogy néhány forintomba került, hogy egy nagy büntetést kikerülhettem. Az ily dol­gok nem igen alkalmasak arra, hogy örömmel szolgáljon valaki abban a közös hadseregben, a hol nem ismerik a királyt, hanem csak a császárt. Nekem királyom van, császárt nem ismerek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Münnich Aurél előadó: T. ház! E hely­ről kötelességemnek tartom mindenekelőtt kon­statálni, hogy daczára annak, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat egy szakaszában foglalt intézkedés ellen megtámadást intéztek, nagyban és egészben az összes felszólaló urak elismerték azt, hogy ebben a törvényjavaslatban fontos, nagy horderejű intézkedések és határozatok vannak lerakva és hogy az a honvédségre a jövő­ben nagyon üdvös befolyással lesz. Sőt néhá­nyan azt is kinyilatkoztatták, hogy ha a 4. §. nem volna, maguk is elfogaadnák a javaslatot. Ennek honstatálása után azt akarom ki­nyilatkoztatni, hogy a 4. §-sal szemben elfoglalt álláspontomat már volt szerencsém jelezni, és így előadói kötelességemből kifolyólag most csakis az lehet a feladatom, hogy röviden reflektáljak néhány megjegyzésre, melyek részint a véderő­bizottságot, részint csekély személyemet illették. Thaly Kálmán t. képviselőtársam mindenek­előtt kijelenti, hogy ez a törvényjavaslat ravasz fogalmazás. Thaly Kálmán: Nem a bizottság fogal­mazta ! Münnich Aurél előadó: Szívesen meg­engedem, hogy minden fogalmazványba bele lehet magyarázni sok mindenfélét; hanem ezúttal azt kell kijelentenem, hogy a véderő-bizottság épen azért ajánlja elfogadásra a törvényjavas­latot, mert az minden tekintetben nyílt, igaz és őszinte. (Helyeslés. Úgy van' jobbfélől. Mozgás és ellenmondás a szélső báloldalon.) Thaly Kálmán: A 4. §. különösen! Münnich Aurél előadó: Thaly Kálmán képviselő úr azt mondta, hogy: »a honvédelmi miniszter úr összekeverni igyekszik a közös hadsereget a houvédséggel, nekünk pedig a tendencziánk a honvédséget minél jobb in szepa­rálni a közös hadseregtől, mert alapkülönbség van a kettő között«. Konczedálom, hogy alapkülönbség van a kettő között, mert az egyik közös hadsereg, a másik honvédség. Csakhogy figyelmeztetem a képviselő urat, hogy jó lesz nem nagyon han­goztatni azt a szeparálást, mert komoly idő beáll­tával ez a két hadsereg egy hadsereget képez és hivatva van nemcsak a monarchiát, hanem Magyarországot^ megvédelmezni. Bajosan hiszem, hogy a t. képviselő úr ilyen komoly idők be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom