Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-116

116. országos ülés 1897. jnnins 16»4n, szerdán. 45 van! a szélső hátoldalon.) Gyűlölök mindent, a mi a közös hadsereg támogatásával összefügg, gyűlölöm nem az embereket, a kik ott vannak, mert hisz azok a mi fiaink is, hanem gyűlölöm a rendszert, mely útjában áll minden nemzeti törekvésnek. Ha áll az a mondás, hogy nyelvében él a nemzet, akkor, ha a nemzet életét a közös hadseregben keressük, ott csak a nemzet halálával találkozunk. Ott csak az mehet előre, a ki nemcsak németűi tud, hanem teleszítta magát az osztrák hadsereg általam gyűlölt szellemével is. Önök közt nagyon sok apa van; tudják jól, fiaik mily panaszokat mondanak el otthon, de egyebütt el kell fojtaniok a jogos felháborodást, mert különben nemcsak előmenetelüket, hanem egész jövőjüket, életüket koczkáztatják. Az a rendszer csak arra való, hogy a magyar ifjú szívéből kiirtsa a nemzeti öntudatot, a nemzet alkotmányos jogaihoz való ragaszkodást. Részt vehet-e a közös hadseregnek cS;ik egyetlen egy tagja valamely nemzeti ünnepen? Ha márczius 15-éröl beszélnek, rebelliseknek bélyegzik őket. A ki le mer térdelni a vértanuk szobránál, vétkezik a legfelsőbb hatalom és minden ellen, a mi a kétfejű sasban megnyilatkozik. (Úgy van! a szélső baloldoldalon.) Az osztráknak nincs nemzeti ünnepe, mert nem is nemzet. Kiért lelkesedjék a közös hadsereg katonája? Nincs miért! De nekünk van történeti multunk; ez kelb hogy lelkesítse a magyar ifjút, és ha küzdelemre keríü a sor, vezesse őt az a tudat, hogy Magyarországért megy tűzbe. Az a szellem, mely itt uralkodik, — és a honvédséget sem veszem ki — csak olyan, mintha az embert erővel tanítják zenére, zongorára, hegedűre, holott nincs zenei hallása. Taníthatják a magyar fiút akármilyen haditudományra, ha nincs meg lelkében az az élő hit, hogy ő a magyar nemzetért száll síkra, ha nincsen szívében magyar nemzeti lelkesedés, bizony nem sokat érnek azzal, a háborúban csak katona lesz, de nem hős. (Igaz! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) S e tekintetben, t. ház, az igen tisztelt honvédelmi miniszter úrnak rendkívül sok eszköz áll rendelkezésére. En azt hiszem, hogy sokat tehetne abban az irányban, hogy a magyar hadsereg, illetőleg a közös hadseregnek az a része, a mely a magyar ifjakból telik ki, és az a része, mely a honvédséget képezi, teljesen magyar legyen. A magyar honvédelmi miniszter úrtól én azt várom, hogy a közös hadseregiránti teendőit töltse be törvény szerint, mert hisz a törvények így parancsolják, de már a magyar honvédség érdekeinél és nemzeti szellemben való fejlődésénél a honvédelmi miniszter fáradozzék lelkesedéssel, hazafisággal és a magyar embernek büszke önérzetével. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Vagyis ha megadja a császárnak azt, a mi a császáré, akkor a magyar királynak és a magyar nemzetnek követelje meg azt, a mi a magyar királyé és a magyar nemzeté. (Helyeslés szélső a baloldalon.) A honvédség, t. ház, kizárólag a magyar királyé és a magyar nemzeté, a melyért, hogy ha ez a nemzet erején túl meghozza az áldozatokat, akkor azt hiszem, megkövetelhetjük, hogy a honvédségnek ereje, szelleme, jelvénye, nyelve és honszerelme kizárólag csak magyar legyen. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Ugyan mondja meg nekem az igen tisztelt honvédelmi miniszter úr, hogy el merné e mondani, hogy ez a honvédség mai szervezetében egy önálló magyar nemzetnek a hadserege? Az, hogy a honvédség működése területhez van kötve, a magyar korona országainak területéhez, vagy hogy Ausztria határain kivtí! csak az országgyűlés beleegyezésével, vagy annak együtt nem létében az összes miniszterek személyes felelőssége mellett vihető ki a határon túl, ez még nem teszi azt, hogy a honvédség a magyar nemzetnek hadserege. (Helyeslés a szélső bálodalon) A honvédséget, t. ház, a magyar nemzet hadseregévé az avatná fel és az erősítené meg, ha az a közös hadsereg szervezetétől és szellemétől teljesen elkülöníttetnék. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) A mi honvédségünknek nincsen szüksége sem a közös hadsereg haditudományára, sem annak harczászati példáira, sem taktikájára, sem nyelvére, sem szellemére. Mert a közös hadsereg szelleme ellensége mindennek, a mi magyar, és így ellensége a magyar honvédségnek is. (Igaz ! Úgy van! a szélső bálodalon.) A míg tehát, t. képviselőház, a magyar honvédséget, a magyar erényeket kigúnyoló és megmételyező osztrák szellemtől meg nem tisztítjuk, addig én nem bízom annak jövőjében, nem bízom abban, hogy magát a magyar nemzetet fenyegető vész idején fegyverével és erényeivel a magyar nemzet kizárólagos életérdekeinek védelmére szolgálhasson. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én, t. képviselőház, felteszem az igen tisztelt honvédelmi miniszter úrról, — ebben kételkednem sem szabad — hogy mint magyar ember és magyar miniszter hűséges őrszeme a nemzet jogainak, és jellemével, eszével, befolyásával és hazafias érzületével nemcsak őre, de védelmezője is a nemzet szabadságának és alkotmányát képező törvények és szokások jogainak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ha ez így van, akkor engedje meg nekem, hogy megkoczkáztassak egy szerény, de reánk, magyarokra nézve nagyon életbevágó kérdést, azt: vájjon ha közeli vagy messze jövő szomorú esélyei akár Ausztria részéről, vagy akár a jövő bármelyik fejedelme részéről származható erőszak vagy törvényte-