Képviselőházi napló, 1896. VII. kötet • 1897. junius 14–julius 3.

Ülésnapok - 1896-115

3§ 115. országos ülés 1897. június 15-én, kedden. ról rendel, mert hisz a 1808-iki törvény meghozatala idejében még nem volt honvédség és közös hadsereg, akkoriban csak egyféle hadsereg volt és az 1808-iki törvény úgy rendelkezett, hogy ezen hadsereg részére képeztessenek ki tisztek a katonai tudományokban. Az előttünk fekvő törvényjavaslat egyik lényeges hibájának tekintem azt is, hogy a Ludovika Akadémiának alapítványairól nem rendelkezik úgy, a hogy az alapítványok magánjogi természete azt megkívánja. Igaz, hogy magából a törvényjavaslatból ez ki nem tűnik, de a honvédelmi miniszter úr mai beszédéből megtudtuk azt, hogy az alapítványok közííl harminczötöt . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Évenként! Okolicsányi László: ... a Ludovika Akadémia három felső évfolyama részére szándékozik fentíirtani, tizet pedig a főreáliskola három évfolyama részére. Az én nézetem az, hogy a Ludovika Akadémia azáltal válik hasonlóvá az eredetileg megalkotott intézethez, hogy most hatévfolyamú intézetté válik, az első három »főreáliskola« név alatt, a felső három pedig »tiszti akadémia« név alatt. Az 1808-iki törvény is az akadémiát hatévfolyamú intézetnek kontemplálta. Ebből az következik, hogy az alapítványokat úgy kellene berendezni, hogy mindazok, a kik a főreáliskolába belépnek alapítványi helyre, élvezzék azt mindaddig, míg a hat évfolyamot, vagyis az akadémia utolsó évét is el nem végzik. Ez a beosztás felelne meg leginkább az alapítók intencziójának, ez felelne meg az 1808-iki törvénynek. Eá kell továbbá mutatnom arra a rendkívüli nagy aránytalanságra, a mely mutatkozik a honvéd nevelő-intézetekben és a közös hadseregbeli nevelő-intézetekben létesített állami ingyenes és alapítványi helyek száma között. Épen tegnap szavaztunk meg egy törvényjavaslatot, a melynek értelmében a közös hadsereg intézeteiben 250 alapítványi helyet létesít a magyar állam és itt, az előttünk fekvő törvényjavaslatban azt látjuk, hogy a Ludovika Akadémiába mindössze 25, a honvéd főreáliskolába pedig 20 ifjú vétetik fel egészen államköltségen. Ha a t. kormánynak az a czélja, hogy minél több magyar tisztet neveltessen, akkor azokat az alapítványi helyeket, a melyeket épen a tegnapi törvényjavaslatában szavaztatott meg az országgyűlés által, nem a közöshadseregbeli tanintézetek részére, hanem az újonnan létesítendő honvéd nevelő-intézetek részére kellett volna megszavaztatnia. Akkor azután nem volnának lehetségesek a jövőben sem azok a törvénysértések, a melyekre tegnap a miniszter úr rámutatott, mint olyanokra, a melyek eddig nem voltak lehetségesek, a jövőben azonban lehetségesekké lesznek, 8 a melyek abban állnak, hogy a magyarországi fiúkat kénytelenek a külföldön elhelyezni. Hiszen most már elesik az a kifogás, hogy Magyarországban hadapródiskola nincs, vagy nincsenek olyan főreáliskolák, a melyekben azok az akadémiára való előképzést megnyerhetnék; tehát ezeket az alapítványi helyeket kizárólag a magyar intézetek részére kellett volna létesíteni, miután a közös katonai intézetek részére az 1882-iki törvényben úgyis már volt 120 ilyen alapítványi hely létesítve. Engedje meg nekem a t. ház, hogy ezen alkalommal reflektáljak arra is, a mit tegnap a miniszter úr felszólalásomra válaszolt, midőn azt mondta, hogy eddig alkotmánysértés nem is történhetett, mert az intézetek nem voltak úgy elhelyezve, hogy Magyarországban kellő számmal lehetett volna a magyar fiúkat felvenni. A miniszter úr engem föltételesen félreértett. Én nem abban láttam a törvénysértést, hogy egyeseket ide, másokat oda helyeznek el, hanem abban az eljárásban, hogy a közös hadügyminiszternek az 1882-iki törvény ellenére nagy befolyása, ingerencziája van ezen alapítványi helyek betöltésénél. Erre nézve a miniszter úr nekem a válaszszal egészen adós maradt, sem meg nem czáfolta, sem pedig meg nem erősítette állításomat. Az előttünk fekvő javaslat rendkívül nagy hiányának tartom azt, hogy nincsen benne határozottan kifejezve, hogy ezek az intézetek kizárólag magyar tannyelvtíek legyenek. Megengedem, hogy miután honvéd nevelő- és tisztképző-intézeteket kontemplálunk, ezt mindenki úgy fogja értelmezni, hogy magától értetődik, ha ott a tannyelv nem is lehet más, mint magyar. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Körülbelül! (Felkiáltások a szélső baloldalon : Csak körülbelül!) Okolicsányi László: Mi azonban ilyen körülbelül való megnyugtatással egyáltalában nem elégedhetünk meg és épen a törvényjavaslatnak 4. §-a képezi azt a veszélyt, a mely kötelességünkké teszi, hogy ebben a törvényjavaslatban egészen határozott kifejezését kívánjuk meg annak, hogy ezen intézetekben más, mint magyar tannyelv nem fog használtatni. Mert hisz a 4. §. azt mondja, hogy a közös hadseregben támasztott szolgálati követelményeknek megfelelő ifjak, ha önként jelentkeznek, a közös hadseregbe fognak mint tisztek felvétetni. Attól lehet tehát tartani, — és az eddigi tapasztalatok nagyon is kötelességünkké teszik, hogy óvatosak legyünk ebben a tekintetben — hogy a közös hadseregben támasztott szolgálati követelményeknek ürügye alatt min-